Líra könyvklub
Könyv keresés:
Aktuális katalógus
Cikkek
Régi fényképek dícsérete
Elöljáróban hadd tárjuk fel őszintén, hogy az utóbbi időkben valahányszor megszólalhattunk volna – sőt meg kellett volna szólalnunk –, valójában mindannyiszor elbeszélőnk ragadta magához sajnos a szót. Mi meg – miközben a fekete kendő alól a „most-röpül-a-Weisz-bácsi” fütyül a pintyeknek – legföljebb hallgathatjuk elbeszélőnket. Cserébe viszont sikerült rábírnunk őt, hogy mi mondhassuk meg, miről beszéljen. És bizony nincs ezen mit tagadni vagy röstellni, de mi azóta – valahányszor, hát mindannyiszor – a régi fényképekhez ragaszkodunk.

Köztünk szólva ő maga is beismerhetné, hogy az archív képek kincsestára nélkül aligha boldogult volna régi szociográfiájának, a Kulákprésnek az új kiadásával sem. Sőt az egykori tótkomlósiakról készült fotográfiák híján csupán a régi kiadásokat imitáltuk volna, de nem születhetett volna újjá a könyv. Erre nézve szeretnénk tehát leróni köszönetünket ehelyütt is, őhelyette is. Könyvesek képesújságjába hívtak meg bennünket, hát nem fog tán senki elcsodálkozni azon, hogy betűvető létünkre könyvekbe való képeket emlegetünk ezen a helyen is. Megsúghatjuk, belezúgtunk a fényképekbe, archív fotók albumait bújjuk naphosszat – sőt odáig jutottunk, hogy már digitálisan is –, gigabyte- számra töltjük le, zumoljuk-nagyítjuk-nézegetjük őket éjszakákon át.

Elbeszélőnk nem egyszer csapott szét már köztünk, a cédé-hajigálásig menően dúlva föl magát azon, hogy mi neki igenis az írásbeli (nem pedig az audio-, se nem a vizuális) munkatervét tartozunk szolgálni. Ilyenkor kivárjuk, míg lecsillapodik, aztán kinyitjuk a dr. Kancsó János által vezetett Tótkomlósi Digitális Archívum újabb szkenneléseinek eredményét, hogy tovább találgathassuk, vajon kit és mit exponált kicsoda, hol és mikor. Új fejezetet nyithatunk például „A tótkomlósi nő misztériuma” címmel, s beválogathatjuk a Szárazér hídja környékén készült képeket.

A fényképezésnek ezt a helyszínét, semmi kétség, elsősorban a hölgyek kedvelik. Hiszen az objektum, mármint a hidacska, magyarázzuk elbeszélőnknek, csinos építmény, szerényen kimagasló. Alant a víz, mögöttünk a falu, s a kilátásnak hangsúlyosan jellegzetes, mégis diszkrét emblémájául szolgál a háttérben a kecses templomtorony, meséljük, de magát a képet egyelőre nem mutatjuk neki.

A hölgy igen dekadens. Ami ebből a beállításból még inkább látszik – ezt már meg is mutathatjuk. Sorsa ugyanis a téglahídpillér tövébe állította őt, köröskörül pedig csak a víz, egyadta víz. Melynek közepette a hölgy elmereng, hiszen ráér.

És mesélünk még elbeszélőnknek a korcsolyázókról – hogy fölismerni első blikkre csak az összeölelkezve sikló pár dereka mögötti házacskákat ismerjük föl –, hamisítatlanul tótkomlósiak. Meg hogy közben magunk is halljuk, amint az örökkévalóság fekete kendője alól Weisz bácsi füttyöget a pintyeinek, amelyek úgy le tudják kötni a kisgyerekeket fényképezkedéskor. Ám erre már elbeszélőnk is odaül mellénk, s tudjuk, hogy újabb és újabb régi képek vizsgálatában fog elmerülni, és már megint nem fog tudni elszakadni tőlük.

Závada Pál 

 

 

 

 

 
 
Líra Könyv Zrt. Központ: 1086 Budapest, Dankó u. 4-8. Tel: 06 (1) 33-77-333, E-mail: lira@lira.hu