Számomra legalábbis az, mindenféle értelemben. Utazás már akkor, amikor anyagot gyűjtök az új történethez, bújom hozzá a szakirodalmat, kipróbálom a korabeli dolgokat, hogy autentikus képet festhessek róluk – elmerülök egy régmúlt történelmi korszakban. Utazás, amikor hónapokig írom a regényt, a szereplőivel élek, velük kelek és fekszem. És szó szerinti utazás, amikor a kész könyvvel felkerekedek, hogy ún. „könyvturné” keretein belül vigyem körbe, mint eleink a véres kardot, két ország számos településén, könyvbemutatókat és dedikálásokat tartva.

Hiszek benne, hogy a személyes ajánlásnak különleges hatása van. Ha a szerző maga mesél műve születésének körülményeiről, beavatja (potenciális) olvasóit a kulisszatitokba, válaszol a felmerülő kérdésekre, az mindenképpen egyedi élmény – már ha a szerző jól csinálja. Számomra a munkám egyik legizgalmasabb részét jelenti, amikor egy-egy regényem megjelenése után segítőimmel útra kelhetek, és személyesen találkozhatok az olvasókkal, amellett új településeket, vidékeket, falvakat és városokat ismerhetek meg. Előfordul, hogy egy-egy ilyen könyvturné alkalmával az új helyszínek új inspirációt is jelentenek, ötletekkel látnak el, melyek aztán valamelyik következő könyvemben bukkannak fel kissé átgyúrva. Az új helyszínek mellett persze akadnak olyan városok is – pl. Eger vagy Bonyhád –, ahova már szinte hazajárok; ezeket a helyszíneket minden évben muszáj újra és újra meglátogatnom, mert valamiféle rejtélyes erővel húznak, vonnak magukhoz.

 

Az idei könyvturné – az Anjouk című sorozat történetében az első – április 17-én kezdődik szülővárosomban, a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol az idén száztíz éves kiskastély, a Vermes-villa ad majd otthont az ünnepélyes hangulatú díszbemutatónak. Magyarország szívében április 25-én mutatkozik be a Liliom és vér, méghozzá a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol könyvbemutatóra, dedikálásra, sőt még Anjou-kori haditornára is sor kerül majd. Rögtön másnap a felvidéki Nyitracsehi lesz az úti cél, május 8-án pedig a legendás Eger, ahol barátommal és kollégámmal, Bán Mórral különleges helyszínen tartunk közös bemutatót: a vár udvarán! Miskolcra és Kazincbarcikára regényírói mivoltomban idén látogatok el első ízben (május 14-én és 15-én), majd jön a már kötelező körnek, kihagyhatatlan rendezvénynek számító Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren (június 6-án), végül pedig Bonyhádon, a XV. Völgységi Könyvfesztiválon (június 13-án) zárjuk a tavaszi-nyári szezont.

 

De miközben könyvtárról könyvtárra, fesztiválról fesztiválra utazom, ismét csak részt veszek egy másfajta utazásban is. Temesvárra megyek, hogy a magyar királlyal tárgyaljak hadi és gazdasági ügyekben. Horvátország és Dalmácia földjére óriási hadakat vezetek a déli tartományurak hatalmaskodásainak megfékezésére. A mühldorfi csatába robogok hatezer magyar és kun lovassal, hogy részt vegyek négy király háborújában, véres összecsapásában. Aztán utam a Duna-kanyarba, a festői Visegrádra vezet, ahol új királyi központot, fényes uralkodói udvart építhetek – olyat, amiről még hétszáz évvel később is ódákat zengnek majd.

 

Senki ne féljen, nem ment el az eszem! Csupán arról van szó, hogy amikor éppen nem könyvbemutatót tartok valahol a Kárpát-medencében, akkor a Lángmarta dél c. regényt, az Anjouk második részét fogom írni. A kiadónak évi két könyvet ígértem, és miután az első részt vagy fél tucat „cliffhanger”-rel zártam le, az olvasókkal sem tehetem meg, hogy túl sokáig várassam őket a folytatással.

 

Többféle módja is van az utazásnak – én most kétfélére is meghívom Önöket. Egyrészt időutazásra új sorozatom, az Anjouk lapjain, másrészt térbeli, fizikai utazásra. Remélem ugyanis, hogy az idei könyvturné során is minél több olvasóval hoz össze a sors. Ajánlom átbogarászásra a www.biroszabolcs.eu oldal eseménynaptárát, és amondó vagyok, találkozzunk valahol, valamikor!

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén Fordította: Neset Adrienn Élni fontosabb, mint túlélni. ,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...

CRISTINA CAMPOS Történetek férjes nőkről Fordította: Mester Yvonne Mindannyiunknak vannak titkai Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...

Claudia Hochbrunn Itt mindenki idióta? - Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink Fordította: Csősz Róbert Mindenki idióta - csak én nem! Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....

Drága édesanyám - 15 megható történet arról, aki a legfontosabb Anya csak egy van Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...