„Attól tartok még messze van az, hogy egy normális „sűrűségű” vagy telt nő természetes legyen az újságokban.”
Oláh Andrea 25 éve rádiós szerkesztő, műsorvezető – A Magyar Rádióban szocioriportokat és kulturális műsorokat készített, a Klubrádióból könyvajánló és turisztikai műsora miatt ismerték sokan a nevét, másfél éve pedig szabadúszó, de továbbra is hivatásos olvasó és műkedvelő utazó. Könyvben utazom című műsorával a Trend Fm-en találkozhatnak a hallgatók.

Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?

Arra emlékszem, hogy az óvodában volt egy kislány, akinek nagyon szép hosszú haja volt. Minden felnőtt őt dicsérte. Úgyhogy én nagyon sokáig szerettem volna derékig érő hajat.

 

 Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

Csak remélni tudom, hogy nem lógok ki nagyon, és megütöm a „jó külsejű nő” szintet. Vagyis elfogadom – mert nincs mit tenni –, hogy nagyon számít, hogy nézel ki. Bár az elmúlt mondjuk 35 évben azt mondogattam magamnak, hogy elég, ha okos és kedves vagyok, nem kell világszépnek lennem – és ezzel egyébként elég jól elvoltam –, látom, hogy ha most lennék fiatal, már nem élhetnék ilyen elvekkel. Rémesnek tartom a sok kifejezéstelen tekintetű címlaplányféleséget, akiket követni kellene, hiszen csodás műszempillájuk, műhajuk, műkörmük, műegyebük, és tökéletes alakjuk, hibátlan pofijuk van. Igaz, nem nagyon tudom őket megkülönböztetni egymástól, de attól tartok, ha ma lennék 20 éves, már csak önvédelemből is, nagyon akarnék hasonlítani hozzájuk.

 

Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?

 Sosem voltam cérnavékony, filigrán kislány, inkább masszív (azt hiszem, akkoriban ezt így mondtuk J). Emlékszem anyukám sóhajtására, hogy egyszerűen nem kap rám kislányos ruhát. Szó se róla, a szoknyácskák, tünci pöttyös ruhák később sem kerültek be a ruhatáramba. 12 éves koromtól röplabdáztam, úgyhogy attól kezdve én „sportos alkatúnak” gondoltam magam. Az ideális karcsúságot csak huszonévesen értem el, de nem emlékszem a külsőmet érintő kritikára. Mostanság is leginkább én kritizálom magam – a gyerekszülés után felszedett kilók miatt –, és egyébként ez igazán nagyon rosszul érint engem. J

 

 Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?

Nem szerettem a szögegyenes hajamat, de kiderült, hogy sokan imádnák, ha ilyen hajuk lenne, sőt kemény munkával egyenesítik a sajátjukat... Fiatalon utáltam a nyáron megjelenő szeplőimet, de kiderült, hogy valaki, akiért akkoriban odavoltam, nagyon bírta őket… Nem szerettem a sportos (erős) vádlimat, de kiderült, hogy mindig divatos a talpig érő szoknya… Így aztán ezekkel a hiányosságokkal szépen kibékültem.

 

Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Szerintem egy efféle beidegződés elmúlásához legalább annyi idő kell, mint amennyi idő alatt természetes lett, hogy csak az a szép, trendi és kívánatos, aki 20 kiló vasággyal. Attól tartok, messze van még az, hogy egy normális „sűrűségű” vagy telt nő természetes legyen az újságokban. Ma az a normális, hogy a nőiesen kerekded filmsztárok fotói alatt is ott van, hogy lám, ő sikeres, vagy nahát, őt szereti a férje, pedig nem adta még le a súlyfölöslegét!

 

 Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

Tudjuk, hogy nem fogyókúrázni kellene, hanem jól, egészségesen enni, és sokat mozogni. Ezt mondják a szakemberek, de ez ugye nem hoz eredményt egyik napról a másikra, ezért a drasztikus fogyókúrák biztosan nem mennek ki a divatból. Ismerek olyan lányokat, akik csak csipegetnek, mint valami kismadár, pedig már túl vékony az arcuk és pálcika a lábuk, de képtelenek leállni. És volt olyan nagyon szép pofijú „töltött galamb” ismerősöm is, aki sokféle fogyókúrát kipróbált, végül megműttette magát, és lefogyott. Könyörögtünk neki, hogy hízzon vissza, mert addig imádnivalóan vidám és gömbölyű volt, aztán viszont megváltozott, megnyúlt az arca, eltűnt az a hihetetlen kisugárzása.

 

Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

Az első pillanattól hatással van a szeretteinkre az, ha nem vagyunk kibékülve magunkkal. Ha az ember utálja a külsejét, akkor a „belsejét” is utálja, hiszen nincs kitartása a futáshoz, a diétához, nincs ereje lemondani az édességekről stb. Az ilyen ember szerintem állandóan gyanakszik, hogy biztosan mások is ilyennek látják, mások is tudják, milyen gyenge… Így aztán sosem érzi magát egyenrangúnak, kisebbrendűsége, bűntudata van. Lehet, hogy dühös, lehet, hogy sértett, vagy csak fél, hogy megbántják, és ez mind-mind hatással van a környezetére, a szeretteivel való kapcsolatára. Az Antilányregényben Lizzie, amikor kövérnek érezte magát, mindig méltatlan helyzetekbe keveredett, úgy gondolta, hogy ő biztosan nem kell senkinek, őt nem szeretheti senki. Nagy küzdelem árán csinos lett és vékony, de a lelkében nem változott semmi. Nem lett ettől kevésbé gyanakvó, vagy kevésbé komplexusos. Szerintem nincs ezzel egyedül. 

Sherrilyn Kenyon
Sötét Vágyak Vadásza 9.
A Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni...
Paulo Coelho
Ebben a gyönyörűen illusztrált naptárban az évet Paulo Coelho műveiből válogatott idézetek kísérik végig.
Paulo Coelho, akit emberek milliói a szavak alkimistájaként tartanak számon, napjaink egyik...
Sherrilyn Kenyon
Sötét Vágyak Vadásza 9.
A Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni...
Paulo Coelho
Ebben a gyönyörűen illusztrált naptárban az évet Paulo Coelho műveiből válogatott idézetek kísérik végig.
Paulo Coelho, akit emberek milliói a szavak alkimistájaként tartanak számon, napjaink egyik...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép