A hársak felett
(kiadvány:
A hársak felett az ég
)
Vegyes érzelmekkel vettem a kezembe az Az Párizs fehér fényeinek a folytatását. Egyrészről mindig tartok a folytatásoktól, azok gyakran nem az igaziak, másrészről sokszor keltenek olyan hatást, mintha a szerző egy újabb bőr lehúzásával akarnak a kiadójának még egy kis pénzt felhajtani. Ehhez képest Theresa Révay beletalált a közepébe.
Amikor elkezdtem olvasni, pár oldal után megnéztem, hogy ki a fordító, mert sokkal jobbnak éreztem már a fordítást is, mint az előző kötetnél, de tévedtem. Kiss Kornélia ültette magyarra ezt a kötetet is és véleményem szerint nagyon jó munkát végzett. Sokkal jobban eltalálta a hangot, a hangulatokat, mint korábban, de az is lehet, hogy maga az író írta meg jobban A hársak...-at, mint az előzőt.
Ezzel el is érkeztünk a lényeghez: a könyv jó. Tagadhatatlan. Sőt, jobb, mint az előző. Xenia Fjodorovna Osszolina élete folyását követhetjük tovább a regény lapjain, ami jobban nonyolódik, mint az előző részben. A második világháború a végnapjait éli és nincs ember, aki felejthetetlen tragédiák nélkül vészelné át az eseményeket. Bőven oszt a sors, koncentrációs tábort, eltűnt szeretteket, elgázosított halottakat, éhen halt gyerekeket, megerőszakolt nőket, menekülő nácikat, többszörösen elhurcolt ellenállókat, szőnyegbombázásokat és erkölcsi összeomlásokat, a repedő-törő gerincekről nem is beszélve.
Ebben a környezetben keresi Xenia Maxot, a szerelmét, az eltűnt fotográfust. Minden követ megmozgat a porig bombázott Berlinben, hogy megtalálja, s közben olyan régi ismerősöket is útjába sodor az élet, akiket soha nem hitt volna, hogy újra lát. amit Ezért még kamasz lányát, akinek saját élete is épp eléggé bonyolult és pártfogoltjait, a Seligsohn gyerekeket is magukra hagyja, biztonságos helyen. Azt hiszi, minden leegyszerűsödik azzal, ha megbizonyosodik arról, hogy Max von Passau életben van. Azonban, ahogyan az a vészterhes időkben és a jó könyvekben is lenni szokott, a történet csak itt válik igazán bonyolulttá, miközben az olvasó lapról-lapra jobban belezuhan a történetbe, mint egy feneketlen kútba. A végén már csak az “úristen, akkor most mi lesz?” felkiáltás visszhangzott a fejemben olvasás közben. Ezt eddig nem sok szerző érte el nálam.
Ne aggódjon senki, nem írom le a történet folyását, izguljatok ti is úgy, ahogyan én tettem!
Forrás: vikiolvas
2011-11-16 09:27:49
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
Fordította: Neset Adrienn
Élni fontosabb, mint túlélni.
,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times
,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer
Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian
,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...
|
 |
CRISTINA CAMPOS
Fordította: Mester Yvonne
Mindannyiunknak vannak titkai
Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről.
Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad.
Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...
|
Kiemelt Ajánlatok
 |
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
|
 |
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...
|
