„A gyilkos közöttünk járhat” Beszélgetés Kovács Noémivel, az Athenaeum új krimiírójával (Sikeradó)
(kiadvány: Lélekölő )

Új magyar krimi sorozatában az Athenaeum Kiadó olyan magyar szerzők regényeit indította útjára az Ünnepi Könyvhéten, akiket tehetségük alapján méltán sorolhatunk a klasszikus krimiírók közé. A krimivel először foglalkozó Pataki Éva, az első regényes Vajda Anikó és Sztanó László krimije mellett Kovács Noémi Lélekölő című könyvét is bemutatták.

-  Korábban különböző televíziókban volt szerkesztő, műsorvezető, rendező, jelenleg egy hírportált is magában foglaló multimédia tulajdonos-főszerkesztője. Első könyves szerzőként eddig a bűnügyi regény műfajával legfeljebb olvasóként találkozott. Milyen volt kipróbálni egy hosszú prózai műfajt?

-  Érdekes kihívás. Azt vettem észre, hogy az adásrendezői végzettségemhez nélkülözhetetlen képi látásmódom is hasznomra vált. Frei Tamás azt nyilatkozta, írás közben mindig előtte van annak a fényképe, akiről a hőst mintázta. Nekem ez nem menne, viszont elég könnyen fel tudom idézni a memóriámból, ahogy a helyszíneket is. Az ilyen memória adottság, de nem is kell, hogy mindenkinél meglegyen. Az volt nagyon jó, amikor összeállt a kép arról, milyen momentumokból kell írás közben építkezni. Amikor kész volt a váz, a hiányzó részeket már könnyű volt kitölteni.

-  Miért fordult a krimi műfaja felé?

-  Sok krimit olvasok és nagyon régóta motoszkált a fejemben a Lélekölő története. Csakhogy el sem tudtam képzelni, hogyan kezdjek hozzá, fogalmam sem volt arról, például Agatha Christie hogy csinálta. Aztán rájöttem. És mindehhez hozzátartozik, hogy volt szerencsém jobban megismerni egy hús-vér közéleti személyiséget, akit alkalmasnak találtam arra, hogy róla mintázzam a gyilkost. Persze a történetben senki és semmi sem az, aminek látszik, ezért a bizonyítékokkal is óvatosan kellett bánnom. Több személyről is azt hiszi majd az olvasó, hogy megtalálta, ki bántotta a szép lányokat és akkor jön egy fordulat.

(...)

Tovább az interjúhoz!

Kiss Balázs Levente

Forrás: sikerado.hu (2013. június 11.)

2013-06-11 14:52:58
<< vissza
Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Neset Adrienn
Élni fontosabb, mint túlélni.
,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...
CRISTINA CAMPOS
Fordította: Mester Yvonne
Mindannyiunknak vannak titkai
Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...