(kiadvány: Nőből is megárt a nagymama )

Személyesen nem ismerem Pataki Évát, három évvel ifjabb generációs társamat, de Még egy nő és Ami elveszett című, ugyancsak az Athenaeumnál napvilágot látott, nagysikerű könyveiből már igen. Pataki fejlődésregénye végére második és harmadik, én e percekben már hatodik unokámmal „várandós” nagymama vagyok, így nem is rejtegetem, a hasonló élmények, hol vidám, hol szomorú végkövetkeztetések alapján a Szerzőt sok szempontból rokonléleknek érzem. Itt van mindjárt a remek alcím, a „fejlődésregény”. S anélkül, hogy magamat akarnám előtérbe tolni, nem hallgathatom el Trombitás út 2. című versem két sorát, amelyet annak a budai háznak a tiszteletére írtam, ahol pécsi kislányként első „Budapest-leckéimet” vettem, s ahol pontosan ötven évvel később legidősebb unokám, Luca cseperedett, élete korai hónapjaiban: „és most a nagymamává változáshoz/ itt kezdett hozzá ugyanő” – írtam hét évvel ezelőtt, debütáló nagyanyai időszakomról. Igen, nagymamává, egyes családokban nagyivá, németesen szólva ómivá nem ripsz-ropsz lesz az ember, hanem sok-sok sírás és nevetés, kicsiny köznapi sikerek és jókora bukták közepette. Nem is lehet ez másként, hiszen Pampers és bébilégzés-figyelő kütyü, biztonságos játszótér és „fejlesztések” nélküli, kőkorszaki anyakorunkban annyira más volt minden. Sok szempontból nehezebb, de egyszerűbb is. Ami változatlan: szerettük akkori, saját termésű csimotáinkat és még elszabadultabban szeretjük-szeretnénk az ő gyerekeiket. Ha a szigorú szülék, a középnemzedék, nem kísérné minden lépésünket, pelus-applikálásunkat, babaőrzésünket árgus figyelemmel, s nem vonna bennünket is minduntalan a fegyelmezésre szorulók körébe. Hol vagyunk már attól a tisztelettől, már-már áhítatos odafigyeléstől, amivel a mi szüleink övezték valamikor valóban nagyszülőkonformabb külsejű és viselkedésű nagyanyáinkat-nagyapáinkat. A korántsem könnyű helyzetet bizony nem teszi könnyebbé, hogy mi már – többnyire – nem vagyunk szelíd, fehérhajú mesebeli tündérek, az „Ó,ó,ó, Nagymami…” kezdetű avitt sláger receptúrája szerint, hanem, ahogyan a cím is nyíltan utal rá, fészekaljunkat melengetve is: nők. Sőt, esetenként párkapcsolatba bonyolódó szinglik is, mint Pataki Éva önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. Egy ilyen összetett, egyszerre „unokázó” és „pasizó” világban természetesen nem könnyű rendet tenni. Ezért is bukkan fel újra meg újra, e végtelenül őszinte és mulatságos fejlődésregény lapjain – mintegy rezonőrként – a baráti pszichológus. És hogy a történet még szebb, még bensőségesebb legyen: a temperamentumos, magát a „nagymama” nevet nem is túlságosan kedvelő főszereplő igazi párja az unokát több keserves nyavalyából, vírusos gyomorinfluenzából, (abból magát a gyerekkel szolidárisan együtt szenvedő nagymamát is!) kruppból kirángató Gyerekdoki lesz. A történetet színezik-gazdagítják is a fejlődőképes anti-nagyi barátnői, akik közül az egyikből, a legfiatalabból negyvenen túl lesz anya. A szöveg ízeire, hangulatára az alábbi, a három generáció összeborulását kedves komikummal felidéző részlettel szeretnénk felhívni a figyelmet: „Rohantam, mint ahogy ilyen esetben rohan egy nagymama, és közben elképzeltem, hogy a rohadék cseresznyemag már valahol a homloküregben támad. Amikor beértem a bölcsődébe, az Unoka egy mozdonnyal a kezében, békésen üldögélt Klári néni ölében. A lányom a nyakamba borult. – Kösz, anya! – Mit? – teljesen meg voltam zavarodva. – Hogy megtanítottad orrot fújni. –Mi van? mi történt? –Azt kérte, mondjuk neki, hogy „nagy trombita”, azután fújt és kifújta! – omlott ismét nyakamba a lányom, mintha az Unoka legalábbis megfejtette volna az örök élet titkát, majd felmutatta az alattomos cseresznyemagot.” Drága Nagymama Kollégák! Ha nem is hátborzongató cseresznyemag-az-orrban kalandokat, de hasonló sikertörténeteket, néha a szigorú Szülék egy-egy köszönő, elismerő mondatát kívánom mindnyájunknak. Az Unokák szeretetét nem, mert azt úgyis megkapjuk bennünket nem vénítő, inkább visszafiatalító kis cinkosainktól, cimboráinktól, akik tudják, nincs az a látványos hivatás, nincs az a nagyszülők életének horizontján fel-felötlő „love story”, amely versenyre kelhetne mindazzal, amit Irántuk érzünk.                 

Petrőczi Éva

Megjelent a Tempevölgy című irodalmi folyóiratban (2013. március)

2013-03-30 11:40:42

<< vissza

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén Fordította: Neset Adrienn Élni fontosabb, mint túlélni. ,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...

CRISTINA CAMPOS Történetek férjes nőkről Fordította: Mester Yvonne Mindannyiunknak vannak titkai Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...

Claudia Hochbrunn Itt mindenki idióta? - Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink Fordította: Csősz Róbert Mindenki idióta - csak én nem! Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....

Drága édesanyám - 15 megható történet arról, aki a legfontosabb Anya csak egy van Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...