(kiadvány: Az accrai kézirat )

Mostanában az a sikk, ha valaki agyba-főbe alázza Coelhót. Jobban meggondolva azonban már ezis lejárt lemez. Manapság egyszerűen csak nem foglalkozik vele senki. Énpéldául biztos voltam benne, ha kijön egy új Coelho, az hatalmas hírverést kap,ezúttal viszont semmi ilyesmit nem tapasztaltam (bár lehet, hogy csak túlságosan el voltam zárkózva az elmúlt hónapokban). Egy szó, mint száz, ha most menő lennék, arról írnék, mennyire nevetségesen rossz író Paulo Coelho, és azon élcelődnék, hogyan ontja magából egyik közhelyszerű könyvet a másik után. A helyzet az, hogy menő régen sem voltam, és most sem vagyok az. Nem tükrözné a véleményemet, ha leszólnám, de az egekig magasztalni nem tudnám őszintén. Előítéletek helyett egy újszerű megközelítéssel álltam neki a könyvnek.

Először is szeretném megemlíteni azt a nem teljesen mellékes tényt, hogy nagyjából az összes magyarul megjelent Coelho-t olvastam. Van még egy-kettő, amiket évek óta tologatok magam előtt, de általánosságban véve, azt hiszem, képben vagyok a munkásságát illetően. Hozzátenném azt is, nem mostanában olvastam ezeket a könyveket, hanem inkább a húszas éveim legelején, mert akkoriban épp ilyen irányú volt az érdeklődésem, és frissen, gimnázium után úgy éreztem, ad valamit,amit más könyvekben nem találok meg. Ez most már viccesen hangzik, de annyira talán mégsem az.

Arra, hogy Coelho könyveinek, mi a célja, most, 27 éves koromban, arra majd a későbbiekben kitérek. Visszatérve a konkrét művekre, elég vegyes vélemény alakult ki bennem. Voltak olyanok, amiket nagyon megszerettem,és több év elteltével is élénken emlékszem rájuk (Veronika meg akar halni, Tizenegy perc, A Piedra folyó partján ültem éssírtam), akadtak olyanok, amiket olyan rossznak ítéltem meg, hogy be sem fejeztem(A zarándoklat), illetve vannak azok,amelyek egyszerűen nem hagytak mély nyomot, sem pozitív, sem negatív élményformájában (Brida, A portobellói boszkorkány), ez utóbbiak simán törlődtek az emlékezetemből.

Mondom, a legtöbbet olvastam, ha nem is emlékszem már rájuk pontosan, egy általános kép mindenesetre megmaradt. Nekem nincs igazán bajom Coelhóval. Nem érzem magam átverve. Nagyjából mindig azt kapom, amire számítok, sőt általában jobbat, merta sok negatív külső hatás miatt hajlamos vagyok én is kicsit alulbecsülni őt. Alapvetően nem értem, miért kellene ciki íróként tekintenem rá, amikor az emberek a Szürke ötven árnyalatát és annak minden létező koppintását veszik kilóra a nagyobb könyváruházak eladási listái szerint. De ebbe most inkább ne menjünk bele. Mielőtt a kelleténél jobban eltérnék a tárgytól, inkább elkezdek végre a könyvről beszélni.

„A kezünkbe adták a döntést:elhagyjuk a várost, vagy harcolunk az utolsó csepp vérünkig – mert az nemkétséges, hogy legyőznek minket. A többség úgy döntött, marad.”

A recenziót itt olvashatod tovább:
http://gabrysiaolvas.blogspot.hu/2013_05_01_archive.html

2013-05-21 17:39:40

<< vissza

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén Fordította: Neset Adrienn Élni fontosabb, mint túlélni. ,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...

CRISTINA CAMPOS Történetek férjes nőkről Fordította: Mester Yvonne Mindannyiunknak vannak titkai Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...

Claudia Hochbrunn Itt mindenki idióta? - Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink Fordította: Csősz Róbert Mindenki idióta - csak én nem! Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....

Drága édesanyám - 15 megható történet arról, aki a legfontosabb Anya csak egy van Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...