?Örömömet leltem a mukikozmosz megalkotásában? ? Interjú Tóth Zitával
(kiadvány: Filc, a zoknimuki )
A könyvfesztiválra jelent meg az Athenaeum kiadásában Tóth Zita tollából és testvére, Tóth Anita ceruzájából a Filc, a zoknimuki című meseregény. Az első könyves szerzőt jogászi mivoltáról, civil foglalkozásáról, a mukológiáról, Filc irodalmi előzményeiről, a mukik egyre bővülő honlapjáról, a történet folytatásáról és egyéb mukiságokról faggattuk.

? Doktornő ? vajon sűrűn megkapja ezt a titulust? ?, a jog melyik ágával foglalkozik, mi a szakterülete?
? Habár a közhiteles nyilvántartásokban doktor szerepel a nevem előtt, hitelesnek mégsem doktornőként érzem magam... Sokszor előfordult már, hogy akik a nevemmel találkoztak előbb, s csak aztán velem, meglepődtek. Egy doktornő mindenképpen komoly és hivatalos ? én viszont nem egészen. De így is működik. A közjog területén dolgozom, a parlament munkáját segítem ? kreatív feladataim vannak, lényegében munkaidőben is fogalmazok, és írok és írok...

? Nem mukifogásolják e gyerekirodalmi kiruccanását? Meglepte a kollégáit?
? Sokakat meglep, hogy jogászként meseírásra adtam a tollam, fejem. Bár ennek sokkal több köze van a szívemhez, mint a fejemhez... Az általam megfogalmazott módosító indítványok, törvényjavaslatok nem igazán bővelkednek mesés fordulatokban, költői képekben és fülragyogtatásban, így a többség nem is sejtette, hogy ujjaimban (de nem a kisujjamban...) bizony más is van. De munkatársaim is megleptek engem: mintha megkönnyebbültek volna. Lám, még az összeszedett jogászok is lehetnek szertelen gyermekek. Másképp néznek rám azóta, és talán nemcsak engem értékeltek újra.

 Tóthék dedikálnak a könyvfesztiválon

? Nem lehet valami pszichológiai oka, hogy a mindennapi jogi betevő paragrafusok kötött szabályrendszeréből a falba viszi a történeteit, ahol kiélheti játékosságát?
? A jog sem köti jobban a művelőit, mint más foglalkozás, vagy mint a mindennapi rutin. Nem baj, hogy szabályok között élünk, amíg mi választjuk meg őket, és amíg nyitva hagyjuk a kivételeket, az egérutakat ? akár a falba vezetnek azok, akár máshová. Talán nem is lenne annyira varázslatos a kiruccanás, ha nem akarnánk eltávolodni, elszakadni valahonnan ? ahová aztán visszatérhetünk. Számomra nagyon sokat jelent az az elcsendesedés, amikor magamra csukom képzeletem ajtaját és mindenhatóként teremthetek valami újat. Nagy örömömet leltem a mukikozmosz megalkotásában is. Már ha én alkottam egyáltalán ? lehet, hogy tényleg léteznek.

? Majd felépíti a mesében a mukológiát. Könnyű volt mukibőrbe bújni? Honnan jött egyáltalán az ötlet?
? Az ötlet hirtelen talált rám, minden előzmény és elképzelés nélkül. Erről nem is tudok számot adni. Előtte még mesét sem írtam soha, csak novellákat, néhány verset. Mégis, az első pillanattól kezdve végtelenül természetes volt, hogy fallakó, csattogó fülű lényekről írjak. Apró termetük ellenére könnyű volt a bőrükbe bújni, hiszen sokkal inkább arról van szó, hogy ők bújtak az enyémbe, valamennyiünkébe.

 Tóth Zanita mukigyárosok

? Melyek a kedvenc mesefigurái? Volt Filcnek irodalmi előzménye, vagy csak kiugrott a falból?
? Adja magát a feltételezés, hogy olvasóként is a meséket részesítem előnyben, de ez nem így van. Hosszú idő után akkor vettem csak újra mesét a kezembe, amikor Filc már megszületett. Tudatos irodalmi előzménye ezért nincsen, bár valószínűleg sok korábbi olvasmányélményemből is táplálkozik. A világirodalom tele van kobolddal. Meg a falak is. Ha mégis meg kellene neveznem a kedvenceket, Micimackó és Paddington figuráját nagyon kedvelem. Filcben is van egy nagy adag naiv esetlenség.

? Az ifjabb Benefánt több szempontból igencsak nem szokványos antropomorf mesehős. Nem félt a rossz nyelvektől, akik majd mukifogásokat keresnek különös szokásain?
? Voltak pillanatok, amikor kissé elbizonytalanodtam: nem lenne-e illendőbb elfojtani a zoknimuki torkából feltörő böfögést, és tapintatosan hallgatni az emésztés további hangzatos velejáróiról. De hát nem volt mit tenni, a falánk zoknimukik mindennapjai a gyűjtögetés és a táplálkozás jegyében zajlanak. Szokásaik nem különösebbek, mint a mieink, legfeljebb szokatlanabbak az emberi szemnek. Antropomorf, és talán egy kicsit amorf hősök. Számomra éppen ez bennük az érdekes.

 Tóth Anita Tóth Zita

? Az alkotás során biztosan nem lehetett nehéz az illusztrátorral szót érteni. Anita is mukibolond?
? Nővéremmel különleges a kapcsolatom. Kétszemélyes alkotóközösségben töltöttük egész gyermekkorunkat, úgyhogy most sem jelentett nehézséget egymásra hangolódni. Anita nagy tisztelője a mukik nemzetségének, a könyv születése során szinte bekezdésről bekezdésre olvasott, sokszor azt sem tudta kivárni, hogy egy fejezet végére érjek. A rajzok megalkotásában teljesen szabad kezet kapott, bár ő ? szerényen ? azt mondja, hogy csak híven papírra vetette a képet, amit a részletgazdag szöveg létrehozott benne. Pedig az ő képzelőereje is kellett hozzá.

? Filc az internetre is berágta magát, noha nem lehet vele kommunikálni, nincs vendégkönyv stb., igaz, a mukik alapvetően zárkózottak. Netán lesz a regénynek folytatása is? Vannak már mukifanok? Kap visszajelzéseket?
- Nővérem párja informatikus, úgyhogy a mukiknak házi rendszergazdájuk van, aki igazodva a mese játékosságához, leleményes megoldásokat talált, nagy-nagy örömömre. A honlap egész felületét a nővérem álmodta és rajzolta meg. Folyamatban van a fórum kialakítása, tervezem Filc és a többi zoknimuki megszólaltatását is, illetve játékok, kifestők hozzáférhetővé tételét, közös ötletbörze indítását. Rengeteg lehetőség rejlik még a történetben. Ezért is lesz folytatása. A szemFÜLesek már fel is fedezhették az első részben elrejtett apró utalásokat. A könyv még nagyon friss, sok visszajelzés ezért még nem érkezett, de az a ?kevés? nagyon szívmelengető. Az egy csoda, hogy a mese éppen azokat az érzéseket hívta életre az olvasókban, amelyek engem késztettek az írásra. Megint rá kellett döbbennem: nagyon rövid az út két lélek között, csak mi szállunk fel gyakran a rossz buszra. És ebben a zoknimukik sem különböznek tőlünk.

Kiadvány:
Tóth Zita
Filc, a zoknimuki
Athenaeum Kiadó, 2009


Forrás:
papiruszportal.hu
2009.05.25.

2009-09-21 14:30:17
<< vissza
Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Neset Adrienn
Élni fontosabb, mint túlélni.
,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...
CRISTINA CAMPOS
Fordította: Mester Yvonne
Mindannyiunknak vannak titkai
Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...