Mítoszvilágok teremtője
(kiadvány: Filc, a zoknimuki )

Civilben jogász, szabadidejében író ? Tóth Zita regénye a könyvhét igazi meglepetése

Az igazán maradandó gyermek- és ifjúsági irodalmi művek korhatár nélküliek, egyszerre szólnak a kicsinyeknek és a gyermeklelküket őrző felnőtteknek. Az 1982-ben született Tóth Zita Filc, a zoknimuki című regénye, amelyet az Athenaeum Kiadó rendezett sajtó alá Tóth Anita rajzaival, a könyvhét igazi meglepetése, egy fiatal író telitalálatos remeklése. Pénteki sikeres dedikálása közben beszélgettünk, ma négytől ötig ismét a Líra és Lant-pavilon Athenaeum-standjánál szignálja művét.

Tóth Zita civilben racionális foglalkozást űz: jogász. Zseniális regényében önálló mítoszvilágot teremtett, számos felemelően derűs részlettel. Egészen kicsi korában kezdett olvasni és írni, a nővére, Tóth Anita (a Filc, a zoknimuki illusztrációit is ő készítette) pedig rajzban fogalmazta meg versei, prózái lényegét. Sokat köszönhet a szüleinek is, akik szeretetteljes légkörben nevelték. ? A legfontosabb az önbizalom, amit adtak: soha ne érd be kevesebbel, mint amire képes vagy. Soha ne add fel, és hozd ki magadból a maximumot ? emlékezik az író. E gondolatok szellemében élve, egyetemista korában is végig írt verseket, novellákat, regényeket, de soha nem jutott eszébe, hogy neki mesét kellene írnia. S egyszer csak jött az ötlet, egy olyan tartományból, amit az ember nem tud befolyásolni, és nem is lát át, úgyhogy számot sem tud adni róla. De általában a jó ötletek ilyenek ? neveti el magát Tóth Zita, majd elmeséli, hogy a költészet és a praktikum sajátosan összefonódik a regény alapötletében. A zoknijaink szerinte azért tűnnek el, mert kis manók, a zoknimukik elrabolják, laknak bennük, s lassan megeszik őket. Egy reggel ráébredt, a zoknik bosszantó fogyásának sokkal színesebb a magyarázata, mint hétköznapi aggyal gondolnánk. Eme tipikus háztartási rejtélyekre az ember jórészt vállat von, nem foglalkozik velük, pedig ki lehetne színezni a mindennapokat a fantáziamagyarázatokkal. Teregetett, s közben zsörtölődött: ilyen nincs, hogy megint eltűnt egy zokni. Abbahagyva a zsémbelést, bement a szobájába, s kitalálta: manók vitték el. Leült, és megírta azt a fejezetet, ami a regényben függelékként szerepel: A zoknimukik természetrajza. Osztályozta a manók fajtáit, jellemezte őket. Először megteremtette a világot, a manóbirodalmat, aztán a lényeket, végül köréjük építette a történetet, ami végig nagyon szórakoztatta az írót, és elbűvöli az olvasót is.
A mese metafizikus színterekre kerül át: jó és rossz örökös küzdelme bontakozik ki belőle. S nagyon jók a csavarok is, például az egyik pozitívnak gondolt, színes fantáziahősről kiderül, hogy ő a rossz, de ebben a minőségében is érdekes, vonzó figura marad. Arra a kérdésemre, hogy a klasszikus vagy a modern meséket szereti, Tóth Zita azt felelte, hogy az előbbieket jobban kedveli, otthonosabban mozog bennük, rajtuk nőtt föl, nem a mai kor modern történetein. Mégis azon igyekezett, hogy a regény mégse legyen túlságosan kétpólusú, mint a nagy klasszikusoknál. A jó ne legyen egyértelműen csak pozitív és minden tettében követendő minta, s a rossz se legyen minden megnyilvánulásában taszító. Fontosnak gondolta, hogy könyve ne legyen leegyszerűsítő akkor sem, ha a gyerekeknek szól, hiszen az élet sem annyira egyszerű.
Lebilincselően és izgalmasan írja le a manók és az emberek találkozását, a kisfiú és a kis manó nem könnyen kialakuló barátságát. Ezzel kapcsolatban bevallotta, hogy a legnehezebb rész az volt, amikor a képzeletből vissza kellett térnie a valóságba. Először elképzelte, majd megrajzolta a zoknimukik mesevilágát. Kezdte magát benne olyan jól érezni, hogy alig akaródzott belőle visszatérni, pedig elkerülhetetlen volt, amikor az emberek világával kellett a manótartományt összehoznia. A két birodalom közti ellentét a könyv befejezésében is csak annyira oldódik föl, amennyire az író teremtette világok törvényei ezt engedték. De vissza kellett térni abba a tartományba, ahol most is vagyunk, s az olvasót is vezetnie kellett. Meg kellett tanulnia úgy gondolkodni, hogy bármi lehetséges, bármi megtörténhet, bármit létrehozhat. Utána pedig meg kellett tanulnia így írni, mert írás közben azt tapasztalta, hogy nagyon sokszor saját magának szabott korlátokat. S végül meg kell tanulnia így is élni. ? No persze, egész életünkben ezt tanuljuk ? tűnődik, majd hozzáteszi: annak örül legjobban, hogy könyve reményei szerint megérinti a gyerekeket és a gyermeklelkű felnőtteket is.

Kiadvány:
Tóth Zita
Filc, a zoknimuki
Athenaeum Kiadó, 2009


Forrás:
Pósa Zoltán
mn.mno.hu
2009.06.06.

2009-09-21 14:42:09
<< vissza
Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Neset Adrienn
Élni fontosabb, mint túlélni.
,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...
CRISTINA CAMPOS
Fordította: Mester Yvonne
Mindannyiunknak vannak titkai
Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...