Magyarországon 1947-ben törvény tiltotta meg a nemesi címek, rangok viselését.
A következő negyven évben szó sem esett róluk, ha mégis, akkor is csak, mint a mulatozós dzsentri, vagy a basáskodó Döbrögi uraság, népet szipolyozó, haladást gátló, minden szempontból káros társadalmi rétegről.
Leszármazottaik közül ma is sokan köztünk élnek, és csak szűk családi körben emlegetik őseiket, akik közül bizony nagyon sokan kiemelkedő alakjai voltak történelmünk elmúlt ezer évének.
Nekik, a régi idők példaértékű egyéniségeinek állít emléket könyvében a szerző, abc szerint sorba szedve a neveket, amikor egy-egy család hősies, hazájukért oly sokszor életüket áldozó, a szó igaz értelmében vitéz és nemes sarjainak történetét tárja elénk.
A megemlékezés gyakran csak néhány szavas, máskor bőségesen részletes, de, amint az író ezt jelzi is, mindig hiteles, megbízható, írásos forrásokra támaszkodik.
A kötet bevezetőjében az Árpád-házi királyok korától a XX. századig végigkísérhetjük a magyar nemesi réteg kialakulását, a főnemesektől a kisnemesekig, a nagyhatalmú uraktól a hatalomból kiszoruló, vagyontalanokig. Megismerjük a középkorban betöltött jelentős nemzeti erejüket, majd a Habsburg kortól a politikában fokozatosan gyengülő pozícióikat. Ez a történelmi visszatekintés azonban csak hátteret ad az olvasónak a Bottyán Jánosnak (Vak Bottyán) ajánlott kötetben való búvárkodáshoz.
Lapozgatva, olvasgatva, önkéntelenül is a jól csengő neveket keresi az ember, és csak ámul, amikor a Zrínyiek, vagy az Esterházyak közül akár tíz olyan személyt is talál, akik vitézi múltjukkal méltóak az utókor tiszteletére.
Szent László királyunktól Kinizsi Pálon át Benyovszky Móricig sok nagyon jól csengő névvel találkozunk, de olyan érdekességekkel is, mint Balassi Bálint tisztként vitézkedő reneszánsz költőnk, és édesapjának, Balassa Jánosnak a bemutatása, aki főispán, hadvezér, és a török elleni harcokban edzett várkapitány volt.
A Rákóczi család, Szondy György, Tököly Imre, vagy az Andrássy grófok lenyűgöző története mellett talán még izgalmasabb az Egri Csillagokból ismert Bornemissza Gergely, majd fiának Bornemissza Jánosnak az élete, akik más-más körülmények között, de mind a ketten életüket áldozták hazájukért.
Megtaláltam a hős vitézek között Dugovics Titusz nevét is, aki Nándorfehérvár 1456-os ostrománál a vár ormáról egy zászlós törököt rántott a mélybe. Hogy hőstette nem kitalált mese, azt jól igazolja, hogy fiának, Dugonics Bertalannak, apja vitézségéért, 1459-ben a Pozsony közeli Tejfalut adományozta Mátyás király.
A történelem kedvelőinek ajánlom ezt a sok titkot rejtő a könyvet, és azoknak a szerencséseknek, akik családi nevükből adódóan saját őseik legendás tetteiről, emberi nagyságáról olvashatnak, talán sosem hallott újdonságokat.

Kiadvány:
Bánó Attila
A magyar nemes vitézsége
Athenaeum Kiadó, 2009

Forrás:
Becskereki László
utazaswebring.hu