A balatonfüredi nemzetközi Salvatore Quasimodo Költőversenyen különdíjat és háromszor oklevelet kaptam. Olasz költőket fordítok magyarra, továbbá magyar költőket és művelődéstörténeti munkákat olaszra. Költőként a legszemélyesebb líra művelőjének tudom magam, nyelvészként kérlelhetetlen logikájú elméletekkel és nyelvi modellekkel foglalkoztam, legutóbbi kutatási témám a nemzeti sztereotípiák társadalomlélektana és története. Megint csak lélektan és forrásértelmezés, beleérzés és objektivitás.

Ami a lélektani thrillert illeti, a  téma és a műfaj lehet teljesen más, én, a szerző ugyanaz vagyok. Bármennyire jól hangzana az ellenkezője, hivatásszerűen nem foglalkozom sem lélektannal, sem kriminalisztikával, semmiféle módon nem vagyok járatos a bűnözés köreiben (még alkalmi megfigyelőként sem), minden jel szerint nem szenvedek a pszichózis vagy a neurózis semmilyen fajtájában (bár arcmemóriám nem a legjobb, és vannak pocsék időszakaim), és nem kötődöm különösképpen Amerikához, mely regényem egyik színhelye. Ezzel szemben Budapesten élek (a másik színhely), és szert tettem komoly kórházi tapasztalatra is, bár az orvosokat és a személyzetet tekintve ez csupa pozitívum: semmiféle Horgass Antalok, ellenkezőleg.

Az én Horgass Antaljaimmal közönséges, silány kiadásban másutt akadtam össze. Stacy Wyatt sorsa, ha eltekintünk múltjától és pszichózisától, a lényeget nézve egy kicsit az enyém is, mint annyi más emberé. (Hozzáteszem: szakállas kiadásban, ha ez számít, minthogy boldog férj és két gyerek apja vagyok, bár ebből nem kanyarítok ideológiai kérdést.) És a számtalan Edwin Pierce sem teljesen idegen tőlem, ismerek kvázi Harold Jenkinseket, Horgass Zsófiákat és társaikat. Ők mind én vagyok, mi vagyunk, ti vagytok. Csodálkoznék, ha az elmémben megszülető történetek valamilyen formában nem esnének meg a valóságban, holott elvileg minden további nélkül megeshetnek.

Fotó: Burger Barna

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Sötét hajnal (2013)