Csendes halál blogturné első állomása: Könyvszeretet
(kiadvány: Csendes halál)
Volker Kutscher Gereon Rath felügyelője 2014-ben mutatkozott be nálunk a Tisztázatlan bűnüggyel, mely a General Press Kiadónál jelent meg. Idén elérkezett a folytatás is, melyben Rath már a gyilkosságiaknál dolgozik az erkölcsrendészet helyett és még önfejűbb, mint az első részben volt. Szüksége is van rá, hiszen Berlinben egy sorozatgyilkos munkálkodik, aki a feltörekvő színésznőket pécézte ki magának és a bürokrácia nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyágyút elkapjanak. Az izgalmas nyomozás és Rath szórakoztató stílusa mellett az író elkalauzol minket a filmkészítés világába, ahol újdonságként és a jövőt erősen meghatározva felbukkan a hangosfilm. 
  Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg Rath felügyelőt és a filmtörténelem egyik átütő korszakát. Ha szerencsések vagytok és helyesen válaszoltok, akkor esélyetek van megnyerni a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egyikét.
 
Vélemény: Bár az első résszel, a Tisztázatlan bűnüggyel meggyűlt a bajom, úgy éreztem, hogy van potenciál a sorozatban. Eleve a második kötet, a Csendes halál miatt figyeltem fel a krimisorozatra, - melyből végül turnét is indítottunk -, mert a fülszöveg egy olyan hangulatot ígért, amit kár lett volna kihagyni. Szerencsére a második rész klasszisokkal jobb volt, mint az első, így Gereon Rath bekerült a kedvenc felügyelőim sorába. Már az első résznél is ő volt a húzóerő, de megszeretni úgy igazán a Csendes halálnál sikerült. Ez a sorozat is egy kötet-egy ügy stílusban íródott, így az élvezhetőség szempontjából nem szükséges minden részt végigkövetni, nem marad hiányérzet, a háttérinfókat a szereplőkről pedig pótolja az író. Akik nem olvasták az első részt, azoknak egy kis gyorstalpaló arról, hogy ki is az a Gereon Rath.
 
Gereon Rath felügyelő Kölnben kezdte pályafutását a gyilkosságiaknál, de egy véletlen baleset folytán lelőtt egy fontos személyt. Az ügy nagy port kavart, az áldozat apja, aki nagykutyának számított a sajtónál, lejárató hadjáratba kezdett és addig nem akart nyugodni, míg tönkre nem teszi a felügyelő karrierjét. Rath-t végül úgy sikerült kimenekíteni ebből a szorult helyzetből, hogy az édesapja, aki bűnügyi tanácsos, jó barátságot ápol a berlini rendőrség fejesével, így szívességből áthelyezik Ratht-t, de az erkölcsrendészetre. Miközben Kölnben azt hintették el, hogy Gereon Rath visszavonult, a lejáratás sikerült, addig titokban folytatja a pályafutását Berlinben, de újra alulról kezdi. Így kerül be a Vörös Várba, a berlini rendőrséghez. Kapcsolatainak, némi véletlennek és elszántságának köszönhetően, hamarosan átkerül a gyilkosságiakhoz, ahol rivalizálni kezd a sztár főfelügyelővel, Böhm-mel. Szinte mindenki utálja Gereon Rath felügyelőt, ki a titkos kapcsolatai miatt, ki az önfejű és öntörvényű stílusa miatt, ki a törtetése miatt, ki pedig csak azért, mert. És még nem is tudnak a se veled, se nélküled kapcsolatáról Charlyval, aki a rendőrségnél gyakornakoskodó gépírónő. Úgy tűnik, hogy egyedül csak Gennat felügyelő - akit mindenki Buddhának hív a tekintélyes termete miatt - kedveli őt őszintén és a pártfogásába veszi. Természetesen Rath nála is kihúzza a gyufát.
 
A Csendes halálban Rath felügyelő így már a gyilkosságiaknál dolgozik, kap saját irodát és egy titkárnőt is, de szinte alig tartózkodik a rendőrség épületében, állandóan az utcákat járja. Részben azért, mert véleménye szerint nem lehet egy ügyet az asztal mögött ülve megoldani, segget növesztve, mint ahogy az igazi bürokraták teszik, részben pedig azért, mert bujkál a fejesek elől, ugyanis mindenkinek valamiért a bögyében van és vaj is van a füle mögött. Nem hajlandó követni a felettesek utasításait, ha kirakják egy ügyből, ő csak azért is tovább nyomoz, csak a saját szakállára, ráadásul nem mindig tisztességes vagy szalonképes módon szerzi meg az információit. (Kíváncsi vagyok, hogy melyik résznél fogják kirakni a rendőrségtől és kezd magánnyomozó vállalkozásba, ha egyáltalán az írónak vannak ilyen tervei a karakterrel.) Alap esetben én sem bírom azokat az embereket, akik a családi, haveri vagy egyéb kapcsolataikon keresztül jutnak előre, nem pedig a saját erejükből és munkájukból, ráadásul Rath-t nem is lehet igazán erkölcsösnek vagy tisztességesnek nevezni, de mégis van valami ebben a pasiban, ami miatt egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Talán a túlzott önbizalma, talán a "teszek mindenre és mindenkire magasról, én márpedig megoldom ezt az ügyet" stílusa miatt vagy pedig az élethez való hozzáállása miatt. Mintha semmi nem fogna rajta, őt csak a munkája érdekli és néha Charly. Az írónak sikerült egy olyan felügyelő karaktert létrehoznia, akiből fogalom vagy példa válhat, ez pedig nagyon fontos a krimisorozatoknál. Ha a főhőst és a csapatát nem sikerül megkedvelnem, akkor általában nem is folytatom a sorozatokat. A Vörös Várban azonban mindenki kedvelhető vagy éppen nagyon utálható, így a hatalmi harcok is plusz izgalmat adnak a nyomozás mellett. 
 
Az ügy eléggé összetett és a regény is, hiszen nem csak a főszál nyomozása zajlik, hanem a háttérben egyszerre több ügy is, a magánéleti vonalon túl. Ezért is ilyen vastag a kötet, hiszen sok szál mozog egyszerre, de ezek nagyon szépen összefutnak. Néha azért volt még olyan rész, amit egy kicsit túlírtnak éreztem, de az első részhez képest sokat fejlődött a stílus és kezd inkább eszköz lenni a túlírtság. A szokásosnál lassabban hömpölyög a nyomozás szál és néha feltartja egy másik szál vagy a túlírtság, de ezáltal van esély jobban megismerni a csapatot vagy Rath felügyelő apró dolgait is, amik még jobban kirajzolják a karakterét és a kapcsolatait. Fontos mellékszereplő a barátja, Weinert is, aki újságíró. Ebben az időben is már nagy szerepe volt a sajtónak a rendőrségi ügyekben, így előnyös ez a barátság mindkettőjük számára. 
 
A Csendes halál hangulata is könnyedebb vagy inkább populárisabb volt, mint a Tisztázatlan bűnügyé. Az első rész nagy hangsúlyt fektetett a történelemre, az akkori politikai helyzetre, míg a második kötetben inkább az akkori hétköznapi élet és a filmes világ játszott fontosabb szerepet, politika pedig alig volt, de ettől függetlenül történelemhű maradt a regény. A legjobban az tetszik még a regényben, hogy akkoriban a technika hiányában is eredményesen tudtak dolgozni a rendőrök és nyomozók. Az író úgy tudja élvezetesen és izgalmasan felépíteni a nyomozás szálat, hogy a karakterei kizárólag csak a kor technikájával tudnak élni. Mobiltelefon hiányában az információk nem tudnak azonnal gazdát cserélni, többet kell a szereplőknek mozogni is, a megfigyelés is nem kamerákkal, meg egyéb kütyükkel történik, hanem a klasszikus módon (kocsiban ül órákat két rendőr), nincs nyomkövető, nincs térfigyelő kamera, stb. Ezáltal nagyon különleges hangulata van a regénynek. Egészen más érzés így végigkövetni egy nyomozást, mint a napjainkban játszódó krimiknél. Az pedig, hogy európai írótól olvashattam európai helyszínen játszódó regényt, még egy plusz pikantériája az egésznek. Egészen más az európai stílus, mint az amerikai és felüdülés volt egy kicsit ilyen regényt olvasni. 

Az ügy nagyon érdekes volt, már csak azért is, mert szorosan összefüggött a hangosfilm megjelenésével. Érdekes volt látni, hogy az akkor újdonságnak számító technikához hogyan viszonyulnak mind a filmkészítők, mind a színészek, mind pedig az átlagemberek. Forgatási helyszínről, forgatási helyszínre járhattam a csapattal és beláthattam a kulisszák mögé. Az egyik készülő film egy részletét fel is használták, mint nyomozati eszközt, ez is újdonságnak számított akkoriban. Ezúttal a gyilkos hangja is megjelent, így egy idő után ki lehetett következtetni, hogy ki lehetett a tettes, de a miértekre és a hogyanokra őáltala jöhettünk rá. Egy kis pszichológiai elemzés és a gyerekcipőben járó profilozás is megjelent a lapokon, ami szintén nem volt még bevett gyakorlat akkoriban. Igazi csemege ez a regény és már alig várom a következő kötetet, részben azért, hogy Gereon Rath sorsa hogyan alakul, részben pedig azért, mert kíváncsi vagyok, hogy az író mit fog kiragadni a '30-as évekből és mit tesz meg regénye fő momentumának.
 
 
2016-03-02 10:56:11
Fordította: Pejkov Boján
Izgalmas, üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról. Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik...
Fordította: Kajsza Krisztina
Nincs holttest? Nincs nyom? Bűntény sincs? Ez a vasárnap is ugyanolyan, mint a többi. Niall és Eden kirándulni megy, hosszan kocsikázik a környéken, és hazafelé megáll a helyi szupermarketnél....
Fordította: Tolvaj Zoltán
,,A világ valóban beteg. Erőszakhullám söpör rajta végig, akár egy vírus, és mindenkit megfertőz, aki kapcsolatba kerül vele." Egy forró nyári napon Elena Blanco felügyelő, a Speciális...
Fordította: Pejkov Boján
Még egy tiszteletes jóravaló lánya is hibázhat olykor... Charlotte Lamb pedig súlyos árat fizet egyetlen zabolátlan pillanatért. Hogy elkerülje a kíváncsiskodó és pletykára éhes ismerősök...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ