(kiadvány: A három grácia)

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy az én világom a YA és az NA könyvek, de ahogy máskor is megtörtént már, most is elcsábultam. Elcsábított a könyv fülszövege, ami egy általam kicsit viszolygással vegyes kíváncsisággal kevert világba kalauzol egy izgalmas, brutális "sorozatgyilkossággal" tetézve.
Ami először az eszembe jutott a könyv olvasása után, az az, hogy a sorozatgyilkosságok nemcsak a "modern" kor velejárói, hanem már a középkorban is előfordulhattak, csak az akkori ember babonássága miatt gyakran az "ördögre" kenték és előfordult, hogy sosem derült ki, hogy ki áll a borzalmas tettek mögött. Persze az a korszak, amiben ez a történet játszódik már egy fokkal talán felvilágosultabb, így ebben az esetben nyomozás indul a tettes után.
A történet két volt apáca kálváriájával kezdődik, hiszen Susanne és Bini a kolostoruk megszűnése után az utcára kerültek és próbálnak túlélni. Természetesen két nőnek, kíséret, család és védelem nélkül az a korszak maga a pokol, hiszen pénzük nincs, a portyázó férfiak pedig kirabolhatják, megerőszakolhatják vagy akár meg is ölhetik őket. Nekik szerencséjük van, hiszen az életben maradásukhoz szükséges szerencsétlen lopásuk közben összeakadnak Jannal, korának egyik legnagyobb festőjének, Cranachnak a mesterlegényével, aki végül is szállást és munkát szerez a két fiatal nőnek Luther Márton házában, pontosabban a felesége, Katharina von Bora szárnyai alatt.

Katharina von Bora

Cranach közben egy titokzatos férfitól megbízást kap, hogy fesse le a három gráciát, de megköti, hogy kik legyenek a modellek. Mind csupa olyan nő, aki vagy tiszteletreméltó, vagy magas rangú, így nem egyszerű őket rávenni, hogy meztelenül álljanak modellt. Mivel a festő nem ér rá, ezért a mesterlegénye, Jan kapja a megbízást, aki lelkesen áll neki a feladatának, nem is sejtve, hogy mekkora bajnak lesz ezáltal az okozója...
A regényben a gyilkosságok és a nyomozás mellett leginkább a korhű leírások fogtak meg. Nagyon tetszett, ahogy az írónő megpróbált minket megismertetni az akkori Wittenberg városának az életével. Milyen lehetett egy háztartás elvezetése, milyen lehetett egy festőműhely, hogyan készültek a festmények, hogyan tanultak a tanoncok, milyen volt egy akkori piac, hogyan működtek az akkori bordélyok, hogyan éltek, dolgoztak és haltak az akkori emberek. Még Luther Márton életébe is érdekes volt betekinteni, bár azt elismerem, hogy a családjáról többet tudtunk meg, mint róla. A mai szemmel érdekes, de mellette szívszorító volt olvasni arról, hogy mennyit ért akkor egy emberélet, hogy olyan betegségekbe, amelyek ma már gyógyíthatóak, akkor még belehaltak emberek, főleg kisgyerekek és hogy milyen kezdetleges gyógymódokat használtak.

Luther Marton

Persze azért nem csak leírásokról szól a könyv, hanem van benne cselekmény is, méghozzá bőven! Egyrészről persze ott vannak a gyilkosságok és az azt követő nyomozás, ami azért is érdekes, hiszen nemcsak a szereplők, de mi is teljes sötétségben tapogatózunk és nem minden az, aminek látszik, hiszen én is jó párszor félrenyúltam, amikor a lehetséges tettest próbáltam beazonosítani:). Nagyon különlegesnek éreztem, hogy betekinthettünk az áldozatok vizsgálatába, hogy már akkor is elég ügyesen meg tudták állapítani a halál okát és ugyanolyan apró jelekből, amelyekből a mai helyszínelők és kórboncnokok is dolgoznak.
A másik cselekményszál pedig természetesen a szerelmi szál, hiszen ez a könyv részben történelmi romantikusnak mondható. Jan eleinte nem túl szimpatikus karakter, hiszen a sármja révén szinte az összes nő a lábai előtt hever - legyen az magas rangú úrinő vagy csak egy szajha. De ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre szimpatikusabb a karaktere és a végefelé már én is nagyon szurkoltam neki, hogy sikerüljön összejönnie a szíve hölgyével és ne szúrja el a dolgokat a nagy "közkedveltsége" miatt.
Ami nagyon tetszett még, az a könyv borítója. Egy valódi Cranach festmény láthatunk a borítón és ez a kép ihlette az írónőt a regény megírására. Engem pedig olyannyira magával ragadott, hogy időről-időre otthagytam a történetet és megcsodáltam újra a képet és próbáltam kitalálni, hogy melyik grácia melyik szereplő lehetett. Persze a végén kiderült, de én addigra már a festményen lévő hölgyek arcából rájöttem, hogy ki kicsoda:).  

Két dolog azért zavart olvasás közben, az egyik a történetben volt, a másik pedig egy aprócska alaki hiba. A történetben Luther Márton volt számomra a gyenge pont. Ő egy elég híres személy, a regényben is többször meg lett említve, de túlságosan sok vizet nem zavart. Néha úgy éreztem, hogy csak azért került bele a regénybe, mert "kell egy híres személy is, akit majdnem mindenki ismer". A másik pedig egy alaki hiba. Engem speciel nagyon zavart olvasás közben a hiányzó elválasztások a jelenetek között. Sok esetben új bekezdések mutatták, hogy másik helyszínen vagyunk, másik szereplővel és ez így jó is volt, de pár esetben csak annyi volt a változás, hogy az új jelenet az új lap tetején kezdődött, de más nem mutatta, hogy máshol járnánk és ez összezavart. Itt valahogy másképpen kellett volna jelölni, hogy váltás van, mert ezekben az esetekben vissza kellett lapoznom, hogy most kiről is van szó? Hol is járunk?

Ezektől az apró hibáktól eltekintve összességében egy nagyon jó kis regényt olvashattam, érdekes és izgalmas volt a XXI. század kényelméből elkalandozni a XVI. századba, részt venni az ott élő emberek mindennapjaiban, megismerni őket; a fotelünk biztonságából pedig végigkövetni egy brutális gyilkosságsorozatot és megkeresni a tettest az akkori körülmények között. A regényt pedig nemcsak lányoknak, nőknek ajánlom, hanem férfiaknak is, hiszen nem kifejezetten a romantika a legfontosabb eleme ennek a regénynek, hanem az írónő egy érdekes korról mesél egy véres krimi kereteként.

A teljes recenzió itt olvasható