Szélbe írt sorok blogturné első állomása - Angelika blogja
(kiadvány: Szélbe írt sorok)
„Bárcsak találnék egy olyan kedves és csodálatos férfit, mint akiről az egyik romantikus történetben olvastam…”
Catherine Anderson neve számomra egyet jelent a léleksimogató románcokkal. Ha az ő regényeit veszem kézbe, tudom, hogy érzelmekben gazdag, reménnyel és hittel átitatott, felemelő történetet fogok olvasni. Hősei szinte túl jók, hogy igazak legyenek, és mindig végtelen gyengédséggel és kedvességgel felszerelkezve sietnek a nehéz helyzetben lévő, átlagos hősnő megmentésére. 
Romantikus tündérmesék, felnőtteknek.
És én kimondhatatlanul szeretem őket. Szeretem, mert igényesen, gyönyörűen vannak megírva, s a sorok valami csendes bájt árasztanak. Mert annyira jól esik olyan kisvárosokba látogatni, ahol szinte mindenki ismeri a másokat, ahol odafigyelnek egymásra és segítik a másikat. Mert a gyerekek angyaliak, a háziállatok pedig édesek, s engem folyton megmosolyogtatnak. És mert tudom, hogy bármi nehézség is adódik a szerelmesek útján, azt végül együtt, esetleg barátaik és családjuk támogatásával le fogják győzni.
„… az álmát élte azzal a férfival, aki úgy talált rá, hogy elolvasta a szélbe írt sorait.”
A Szélbe írt sorok esetén sem volt ez másként. Kedves, olvasmányos történetet kaptam. Kezdetben talán kissé ráérős tempójú volt, ám a végére bőven – már-már krimibe hajlóan - kijutott az izgalmakból. Úgy gondolom, az írónő hozzáértéssel nyúlt a családon belüli erőszak témájához, ügyesen mutatta be, milyen nehéz egy bántalmazott nőnek mind fizikailag, mind lelkileg maga mögött hagynia egy mérgező kapcsolatot. A rózsaszín papírcetliken szélnek engedett vágyak ötlete szerintem aranyos volt, és tetszett, hogy kicsit más formában ugyan, de Jeb és Mandy a későbbiekben is megőrizte ezt az apróságot.
Én személy szerint túl kényelmesnek éreztem a végső megoldást, és a baba kérdést pedig csöppet elhamarkodták, de ezeket leszámítva nem lehet okom panaszra. Azt kaptam, amire számítottam: Élvezetes, szívmelengető románcot.

Kedvenc mondat:
„… néha, ha szörnyű dolgokból gyógyulunk, a legnehezebb, hogy önmagunknak megbocsássunk.”
 
 
 
2016-07-26 15:01:07
Fordította: Pejkov Boján
Izgalmas, üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról. Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik...
Fordította: Kajsza Krisztina
Nincs holttest? Nincs nyom? Bűntény sincs? Ez a vasárnap is ugyanolyan, mint a többi. Niall és Eden kirándulni megy, hosszan kocsikázik a környéken, és hazafelé megáll a helyi szupermarketnél....
Fordította: Tolvaj Zoltán
,,A világ valóban beteg. Erőszakhullám söpör rajta végig, akár egy vírus, és mindenkit megfertőz, aki kapcsolatba kerül vele." Egy forró nyári napon Elena Blanco felügyelő, a Speciális...
Fordította: Pejkov Boján
Még egy tiszteletes jóravaló lánya is hibázhat olykor... Charlotte Lamb pedig súlyos árat fizet egyetlen zabolátlan pillanatért. Hogy elkerülje a kíváncsiskodó és pletykára éhes ismerősök...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ