A fehér király újra a táblán
Újabb fontos állomáshoz érkezett Dragomán György világhírű regénye, A fehér király. Március 9-től játsszák a magyarországi mozikban a könyvből készült koprodukciós játékfilmet. A 2005-ben írt remekművet eddig több mint harminc nyelvre fordították le és itthon több mint 50 ezer olvasója van.

A regényről:

Dragomán György regénye egy tizenegy éves fiú életének legnehezebb évét meséli el attól a pillanattól kezdve, hogy apját a Duna-csatorna munkatáborába viszik, egészen addig, amíg újra viszont nem láthatja. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. Hogyan dolgozza fel egy kamasz fiú, ha apját a szeme láttára elhurcolják? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharaiban? A történetet a fiú nézőpontjából látjuk, akinek apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőtté válás terheivel, és aki a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttkor reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.

Nemzetközi visszhangok:

Aki olvasta a könyvet, az utána a főhős, Dzsátá szemével és gondolkodásán keresztül szemléli az őt keretező világot. Ahogy egyik angol kritikusa, Charles Fernyhough méltatta a Sunday Telegraph hasábjain a regény amerikai angolra fordított változatát: „a megrendítő és mély érzelmű regény lángra lobbantja a képzelőerőt.” Danielle Trussoni a The New York Timesban a következő képet emelte ki: „A regény egyik jelenetében a nagypapa felviszi Dzsátát egy kilátóhoz, és arra kéri: »jól nézzem meg, úgy, mintha most látnám életemben először, először, vagy pedig utoljára«. Azt mondja neki, »ne azt nézzem, hogy mi hol van, hanem az egészet próbáljam nézni, egyben az egészet, úgy, mintha egy festményt néznék, vagy egy szép lányt, próbáljak egyszerre látni mindent, nem könnyű, de ha sikerül, akkor utána másképp fogom látni a világot«. Ez történik mindenkivel, aki elolvassa A fehér királyt.” Az elbeszélések szövedékéből összeálló regény már formájában is szépen mutatja a rész és az egész összetett viszonyát.

Nekünk, magyar olvasóknak az is érdekes lehet, hogy milyen párhuzamokat fedeztek fel a külföldi kritikák. Ron Charles a Washington Post hasábjain a terror borzalmán át koloniális kontextust talált: „A diktatúrákban élő gyerekekről olvasható irodalom amilyen felkavaró, ugyanolyan felbecsülhetetlen értékű. Minden egyes új könyv kapcsán elismerésünkbe rettenet vegyül, hogy mi mindent élt át az alkotó. Hányan értettük meg végre a Sierra Leone-i polgárháború kegyetlenségét Ishmael Beah elviselhetetlen megpróbáltatásainak olvastán a Long Way Gone (Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok) című művében? Tavaly a líbiai Hisham Matar tárt elénk dermesztő képet arról, hogy mit jelent egy gyerek életében a politikai rémuralom. In the Country of Men című, egy kilencéves kisfiúról szóló önéletrajzi művében egy család küzdelmeit ábrázolja Kadhafi ezredes rezsimjében. Ennek a szívszorító vonulatnak a legutóbbi darabja a harmincnégy éves romániai magyar írótól, Dragomán Györgytől származik.” A legutolsó mondat pontatlansága, esetlensége szép példája annak, hogyan működik a kulturális földrajz. Jack Brimm, a The Tennessean kritikusa klasszikus párhuzamokkal dolgozik, előbb Huckleberry Finnhez hasonlítja a narrátort, majd így zárja írását: „A vészjósló nyitóképtől a szívbemarkoló utolsóig A fehér király mindvégig nagyszerű, ugyanolyan magabiztos bemutatkozó regény, mint a Zabhegyező volt.”

A német kritika máshogyan olvasta a regény politikai vonatkozásait, és más összehasonlításokat is tett. Andreas Breitenstein így ír a Neue Zürcher Zeitungban: „Ha létezik a magyar irodalomban utóda Kertész Imre Köves Gyurijának, aki 1944-ben jóhiszeműen, ámulva szemlélte Auschwitzot, akkor csakis Dzsátá lehet az. S mint a Sorstalanságban, úgy itt is működni kezd az irónia, mely a rendszerrel szemben, ami perverz testi és lelki erőszakot tesz az embereken, megalapozza az ellenállás szubverzív esztétikáját.” A német nyelvű kritikák másutt Nádas Péter Egy családregény vége című remekéhez vagy Franz Kafka műveihez, e művek világához hasonlítják.

A regény német fordítója Kornitzer László, az amerikai angolé Paul Olchvary. A mű francia tolmácsa Joëlle Dufeuilly. A spanyol fordítás José Miguel González Trevejo munkája.

A fehér király pár év alatt része lett a kortárs magyar irodalomnak. Ennek biztos jeleként annak ellenére sok kamasz olvassa, hogy érettségi tétel is. Emellett Dragomán könyve a mai világirodalomnak is fontos, megkerülhetetlen eleme. Hivatkozási pont lett maga is. Nem csupán a regény történelmi múltját és – félő – jövőjét a saját bőrén megtapasztaló Kelet-Európa ismeri most már ezt a különleges, szívbemarkoló könyvet, hanem – a regény tere és ideje egyszerre élesen konkrét és zavarba ejtően általános – eljutott a miénktől sokkal messzebb lévő kulturális világokba is.

Azóta az első regény (A pusztítás könyve) újrakiadása mellett napvilágot látott Dragomán György régóta várt újabb nagyregénye is, a Máglya, amely azonnal siker lett, a 2014-es év egyik legfontosabb könyve. A kisepikai formák iránt érzékeny szerző legutóbbi kötete, az Oroszlánkórus egymással tematikus rokonságban álló elbeszélések gyűjteménye. Ezek a művek is elindultak a saját útjaikon.

A filmről:

A fehér király filmbemutatója egybeesik a Trainspotting film folytatásának itthoni premierjével. Irvine Welsh kultikus regényét Dragomán György fordította még 1998-ban. Ha valaki azt mondja neki, hogy majdnem húsz év múlva egy időben mutatják be a második regényéből készült filmet az edinburgh-i vonatbámulókról szóló kultikus mű második részével, aligha hiszi el. Pláne hogy A fehér király film világbemutatója épp Edinburgh-ban volt.

A játékfilmet a fiatal európai nemzedék két emblematikus alakja rendezte: Jörg Tittel és Alex Helfrecht. A főbb szerepekben a legendás Jonathan Pryce (Trónok harca, Wolf Hall), Fiona Shaw (True Blood, Harry Potter, utóbbiban ő játszotta Petuniát) és Agyness Deyn szupermodell látható. Az angol-német-svéd-magyar koprodukcióban készült filmet Magyarországon forgatták, a forgatásra kilátogatott a szerző is.

 

 


A szerzőről:


Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen. 1988 óta él Magyarországon. A kivándorlás után négy évig Szombathelyen lakott, ott járt gimnáziumba és ott ismerte meg a feleségét, Szabó T. Annát. Fiatalon, huszonkét évesen nősült meg. Két fia született, Gábor és Pál. Írni tizenhárom évesen kezdett.

Az ELTE angol–filozófia szakára járt (közben tagja volt az Eötvös József Collegiumnak és a Láthatatlan Kollégiumnak is). Végül a filozófiát három év után abbahagyta. Az angolt elvégezte, sőt a három éves PhD képzést is, közben öt éven át írta A pusztítás könyvét, amely 2002-ben jelent meg. Ezt követte 2005-ben a Magvetőnél közreadott második regény, A fehér király, amely világszerte harmincnál is több nyelven megjelent, köztük németül, angolul, norvégül, hollandul, bolgárul, szerbül, lengyelül, szlovénul, finnül. A regényből 2015-ben Alex Helfrecht és Jörg Tittel filmet forgatott: a főbb szerepekben Jonathan Pryce (Trónok harca, Wolf Hall), Fiona Shaw (True Blood, Harry Potter, utóbbiban ő játszotta Petuniát) és Agyness Deyn szupermodell látható.

Írásait közölte a Holmi, a Mozgó Világ, a Jelenkor, az Élet és Irodalom, az Alföld, a Népszabadság és a Kritika. Megjelent műfordítása Samuel Beckett Watt című regénye.

A Magvető Kiadónál megjelent művei

A fehér király (2005, 2014),
Máglya (2014),
A pusztítás könyve (2015),
Oroszlánkórus (2015)

Díjai

Bródy-díj (2003), Soros-ösztöndíj (2003), Mozgó Világ-nívódíj (2003), Déry Tibor-jutalom (2005), Márai Sándor-díj (2006), Artisjus Irodalmi Díj (2006), József Attila-díj (2007), Márciusi Ifjak díj (2008), Litera-díj (2008), Román Kultúra-díj (2008), Mozgó Világ Nívódíj (2008)

Honlapja: http://dragomangyorgy.com

(Az angol nyelvű cikkeket Puszta Dóra, a német nyelvűeket Sárossi Bogáta tallózása és fordítása alapján idéztük.)

 

 

Tar Sándor (1941-2005)
Több mint húsz éve robbant be a köztudatba Tar Sándor kötete. A mi utcánkat, a szegényeket, alkoholistákat, a fájdalmat azóta is megtaláljuk bárhol az országban. ,,Tar Sándor - írta róla Bodor Ádám - 'ott'...
Ottlik Géza (1912-1990)
A határszéli kisváros katonaiskolájában összekerülő gyerekek sorsa egész életükre összefonódik. Medve, Szeredy és Bébé barátságának története több mint ötven éve alapkönyve minden generációnak. Talán mert...
Tóth Krisztina
Mai magyar történetek
Posta, trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató - Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk...
Esterházy Péter (1950–2016)
Bevezetés a műhely titkaiba
Huszonhat év telt el azóta, hogy az Esterházy-kalauz megjelent. Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter barátságának és munkakapcsolatának ez volt az első nyilvánosságnak szánt darabja, amit aztán még...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép