Imágó
(kiadvány: Imágó)

Prológus: „Rajecska, vegyél a Jeliszejevszkijben valami édességet. Mégiscsak purim van ma. Különben meg azt hiszem, kinyiffant a Szameh.”

Epilógus: „Éjjel kettő körül járt az idő, kilencszázkilencvenhat január 28-án. A költő azon az éjen meghalt.”

A prológusból vett idézet 1953. március 5-ét követő reggelen Sztálin (Szameh) halálának bejelentése után hangzik el egy moszkvai lakásban, míg az epilógus helyszíne New York, és a költő Joszif Alekszandrovics Brodszkij, Nobel-díjas orosz költő, esszéíró. Ulickaja nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy meséljen az 1953-tól az 1970-es évek elejéig történt dolgokról, hogy azután az epilógusban lezárja ezt a „csodálatos korszakot”. A kerettörténet szereplői három moszkvai fiú és lány, akik az ötvenes években végzik el az iskolát, felnőtté válásuk a Hruscsov-, Brezsnyev-korszakra esik. Ulickaja a szovjet értelmiség oldaláról mutatja be ezeket az időket - a zsidó származás avagy csak érintettség problémáját is feszegetve. A három férfi főszereplő – zenész, költő, fotográfus – által megismerhetjük a kor ellenzéki törekvéseit, az illegális kiadványok terjesztését, a szamizdatok korát. Képet kaphatunk a külső és belső emigrációról, felvillannak a kor ismert nagyobb eseményei is: a magyar 56, a prágai bevonulás stb. Ulickaja 1953-ban kezdi a történetet, megmutat egy szálat, végigvezeti, aztán újra visszamegy az időben majdnem ugyanoda. Ekkor egy újabb szálon másik embert, másik sorsot vezet végig. Ezen az újabb szálon még tovább vezeti a történetet, az elsőnél tovább, s újra visszamegy: mindig egy kicsit később kezdi el a történetet, mint az előzőt és mindig egy kicsit tovább megy, mint az előzőnél. Ezek a „visszamenések” mindig a már megismert eseményt színesítik egy másik oldalról, egy másik ember szemszögéből, s alkotják a regény vastag szövetét, burkát – amelyben, mint gubóban a báb, úgy élnek a nők, a férfiak. Az imágó a biológiában a rovarok utolsó fejlődési fázisának a neve, amikor a bábból kifejlett rovar lesz. Vajon képesek-e a regény szereplői a szovjet diktatúra éveiben felnőtté válni? Ki tud kiszabadulni és hogyan ebből a nyomasztó légkörből? Ki marad nyuszi, s ki veti le a kitinpáncélt úgy, hogy ez egyben az életének az eldobását is jelenti? Ő is imágó, Miha, a költő, aki az ablakon való kiugrást választja, mert úgy érzi, hogy képtelen teljes értékű felnőtt életet élni ebben a légkörben? Imágó, motyogja ugrás előtt, s ezzel az ugrással bizonyítja magának be, hogy abszolút felnőtté vált, mert önként döntött. Barátságok, szerelmek, árulások, megtörések és megtörettetések – a történelem hétköznapjai, a hétköznapi emberek történetei. Emberek, akik vagy felnőtté váltak, vagy bábok maradtak, de többségük gyermeikben fog tovább élni, de az már az ő történetük. A regény széles, sokszínű folyam; rengeteg utalással az orosz irodalomra. Szórakoztató, elgondolkodtató.

Forrás: cseppek.hu

2011-10-19 09:07:37
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ