Két József Attila-díjas szerző, Szilasi László és Darvasi László beszélgetésének lehettünk tanúi Szegeden június 9-én, az Ünnepi könyvhét rendezvényén.

Szilasi László Darvasit frissen megjelent elbeszéléskötetéről, kéziratairól, szegedi kötődéséről kérdezte. Utóbbi szinte minden író-olvasó alkalmával szóba kerül, hiszen pályája a Délmagyarnál indult, a mai napig jelentet meg ott írásokat álnéven. Ettől függetlenül úgy gondolja, néhány év alatt bárkit megfertőz a város, bár magát Szeged jól megbecsült vendégeként nevezte meg. Szeged, mint esemény, mint téma műveiben is kisebb-nagyobb szerephez jut, példaként említette A könnymutatványosok legendáját és Virágzabálókat.

A 2009-es Virágzabálók után szünet következett életművében, úgy véli, egy nagyregény után nem érdemes rögtön kisebb lélegzetvételű írásokat megjelentetni, időt kell hagyni, hogy a mű kifejthesse hatását. Ugyanakkor a műfajok közül legizgalmasabbnak és legfélelmetesebbnek a regényírást tartja, ami szerinte időigényesebb, mint a házépítés. Egyetemi tanulmányokhoz hasonította, ahol az ember markánsan különböző szakterületeken mélyíti el ismereteit.

A Vándorló sírokat Darvasi kulturális panorámának nevezi, hiszen (a teljesség igénye nélkül) az ókori Kínából, a trubadúrvilágból, de még a mai magyar viszonyokból is ihletet merít három középponti témájához: a hithez, a szerelemhez és a hatalomhoz. 

Darvasi szerint a már érintett vagy kimerülőnek tűnő témák terén is újraelbeszélésre vágyunk, ezért nem gondolja, hogy például Jézusról nem lenne érdemes írni. Másfelől az aktuális társadalmi-politikai viszonyokra sokkal naprakészebben reagál a költészet, azonban az itt és most zajló folyamatok elbeszélése is szükségszerű, úgy fogalmazott. Magyarországon öt-hat éve tart az eszkalálódás és ennek lenyomata most lesz érezhető a prózában.

A Trapiti után szintén 2012-ben jelent meg Pálcika, ha elindul című gyerekkönyve. Darvasi hiányolja a piacról a tíz-tizenkét évesek számára kalanddal fűszerezett didaktikus olvasmányokat, amelyek tartalmilag traumatikus élmények feldolgozását is elősegíthetek a fiatal korosztály számára, hiszen a régi mesék nem érintik a jelenkori szegénységet, a rendszerváltást, Trianont, pedig fontos lenne közelebb vonni hozzájuk a valóságot.

Daravasi arról is mesélt, hogy jelenleg a boszorkányperekkel foglalkozik, azonban úgy véli, mindenekelőtt az anyag határozza meg egy készülő mű terjedelmét, első regényét például egy novellából duzzasztotta öt-hatszáz oldalra. Király Levente szerint a Vándorló sírok elbeszélései között is legalább tíz regény sűrítménye olvasható.

Szilasi a Vándorló sírok fülszövegéből két gondolatot ragadott ki: a halottak bármikor föltámadhatnak, és az alkotásoknak igenis van hatalmuk. Darvasi szerint minden ember törekszik az önmegváltásra, az életünket kénytelenek vagyunk újra és újra megváltani. Másrészt nem kizárólag műalkotás, hanem az írott szó az, ami alapjaiban meghatározza a társadalmunkat, legyen szó akár házassági- vagy adásvételi szerződésről, akár szonettről. Ragaszkodva a művészethez úgy fogalmazott, az írás az a fajta hit, ami révén az ember elhiszi, hogy köze van valamihez, ami igazán fontos.

Tóth Tünde

Forrás: Prae.hu (2012.06.09.)