A beatnemzedék Jancsija és Juliskája
(kiadvány: Kölykök)

Patti Smith könyve, a Kölykök, szubjektív betekintést ad az olvasónak az 1970-es évek New Yorkjába, annak marginalizálódott, de rendkívül izgalmas művészvilágába, miközben végigkövethetjük Robert Mapplethorpe-pal való szoros, intenzív, de zökkenőktől sem mentes kapcsolatát.

Tovább a teljes cikkhez a Kultography oldalára!

A könyv önéletrajzi regény, de mégsem egészen az, hiszen a történet a két művész közös története. A regény végén Robert bánatos megjegyzése, hogy nem lett közös gyerekük, melyre Patti csak annyit mond, „a mi gyerekeink a műveink, a kapcsolatuk lényegét ragadja meg. Ez a mondat az, amelytől világossá válhat kapcsolatuk mibenléte. Együtt töltött éveik alatt viszonyuk folyamatosan változott, hol szeretők voltak, hol testvérek, vagy éppen elválaszthatatlan legjobb barátok és lelkitársak. Állandó volt ugyanakkor művészet iránti rajongásuk, és az, hogy a művészetüket mindennél előbbrevalónak találták, annak ellenére, hogy a művészetről alkotott nézeteik néhány ponton eltértek. Robert rendkívül fontosnak érezte, hogy csatlakozhasson Andy Warhol művészköréhez, illetve, hogy gazdag mecénást találjon magának, és Patti ebben a teljes végig támogatta.

A regény Robert 1989-es halálával kezdődik, majd ebből a pontból emlékszik vissza Smith közös történetükre. Patti egy nem kívánt terhességet és a gyermek örökbeadását követően, nem egészen 21 évesen úgy döntött, hogy New Jersey-ből New Yorkba megy megvalósítani az álmait. Nem ismert senkit, nem tudta, hol fog aludni, nem volt munkalehetősége sem, mégis belevágott. Ekkor találkozott Mapplethorppal, aki tökéletes társnak bizonyult Patti számára, hiszen hasonlóképpen elhivatott volt, mint a fiatal lány. Ketten együtt mindenre képesnek érezték magukat, és minden nyomor és nélkülözés ellenére boldogok voltak. A címet adó anekdota is egyike első közös élményeiknek. Egy idősebb hölgy, Pattiék szokatlan öltözetéből kiindulva azt javasolta férjének, fényképezze le a fiatalokat, mert biztosan művészek, ám férjétől azt a választ kapta, „ugyan már, csak kölykök.”

A regény tulajdonképpen a két fiatal művésszé válásának története, melyben felváltva éheztek, fáztak, és tettek meg mindent saját és közös művészetükért egyaránt. Általában csak egy múzeumjegyre volt pénzük, így felváltva jártak múzeumba, és aki megnézte a kiállítást, részletesen elmesélte a látottakat a másiknak, aki kint várt. Coney Island-en csak egy hot-dogra volt pénzük, így közösen fogyasztották el. Időnként még közös szendvicsükről is lemondtak azért, hogy rajzeszközöket vásároljanak a művészellátóban. Hiányt csak anyagiakban szenvedtek, lelkiekben nem, hiszen mindig ott voltak egymásnak. Akkor is, amikor Robert ráébredt valódi szexualitására, és akkor is, amikor Pattinek nem tetsző szado-mazo képeket alkotott. Kölcsönösen voltak egész életükben egymás múzsái, kritikusai és pártfogói.

Közös életük legnagyobb részét a Chelsea Hotelben, majd annak közelében töltötték, ahol rajtuk kívül számos, azóta meghatározóvá vált művész is bérelt szobát. Így szomszédaik voltak többek között Janis Joplin, Allan Ginsberg és Jimi Hendrix is.

A Kölyköket olvasva az embernek akaratlanul is eszébe jut Jean Cocteau Vásott kölykök című műve, melyet Smith is megemlít a történet második felében. Másrészt viszont Patti és Robert története inkább egy 20. századi Jancsi és Juliska-történet, amelyben a testvérek vállvetve bárkivel és bármivel megküzdenek. Az ígérethez, melyet 1969-ben tettek, miszerint nem hagyják el egymást, amíg mindketten készen nem állnak arra, hogy megálljanak a saját lábukon, a végsőkig tartották magukat.

1989. március 8-án ígérte meg Patti Robertnak, hogy megírja kettőjük történetét, és bár az ígéret teljesítése nagyjából két évtizedet váratott magára, mindenképpen megérte. A könyv stílusa egyszerre varázslatos és közvetlen, az olvasót az első sortól kezdve beszippantja a hetvenes évek művészvilágába, amiből csak akkor ocsúdik fel, amikor elérkezik az utószóhoz. A Kölykök 2012-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot, magyarul a Magvető gondozásában jelent meg.

Greskovics Eszter

Forrás: Kultography (2012. 09.25.)

2012-09-25 11:55:27
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ