Az elmúlt időben volt némi politikailag gerjesztett vita arról, hogy kell-e korhatárt jelölni a szépirodalmi könyveken. (Magamban) határozottan elutasítottam a felvetést. Mostanáig. (Grozdits Hahó kritikája Hale Benjamin Bruno Littlemore fejlődéstörténete című könyvről)

Benjamin Hale – kezdő amerikai író létére – meglepően szerény: saját honlapjáról sem derül ki róla több annál, mint ami a Magvetőnél megjelent könyv fülszövegében olvasható. Pedig a „Bruno Littlemore fejlődéstörténete” című regény végigolvasása után nem lenne érdektelen tudni, hogy ki ez a fickó.

Hogy ez miért is lenne fontos? Azért, mert viszonylag kevés olyan szépirodalmi művet olvastam, mely egyrészről lelkesít a maga megformáltságában és ötletgazdagságában, másrészről viszont hányingert okoz. Utóbbit tessék nyugodtan szó szerint venni!

A regény nem több és nem kevesebb, mint egy csimpánz önéletírása, amiben végigkövethetjük, miként fejlődik intelligens, kommunikáló lénnyé, és miként alakul ki emberi – túlságosan is emberi – személyisége. Hallatlanul izgalmas „sztori”, mely társadalomkritikaként olvasva sokkal többet árul el rólunk, homo sapiensekről, mint az emlékiratait diktáló – egyébként nagyon szimpatikus majomról. Magával sodorja és önvizsgálatra készteni az olvasót, briliáns megoldások sorával lendíti előre a történetet, melyről már az elején kiderül, hogy nem lehet jó vége. Magyarországon – ahol bizony zsidóznak, cigányoznak és buziznak – olvasva különösen érdekes, ahogy Benjamin Hale ráveszi az olvasót arra, hogy a fehér amerikai középosztályhoz tartozó kutatók és tudósok helyett kezdjen el szurkolni egy deviáns majomnak, aki emberré akar lenni. Egy darabig olyan, mintha egy magyaroknak szánt antirasszista tanmese lenne, olyasmi, amit a serdülőfélben lévő fiatalokkal meg kell osztani. Persze, aztán változik, színesedik a kép, mert a drága szerző nincsen tekintettel az olvasói érzékenységre, nem munkál benne az öncenzúrának még az árnyéka sem. Amit elkezdett, azt következetesen végigviszi. Emberré akar lenni a majom? Legyen!

Tovább a teljes cikkhez!

Grozdits Hahó

Forrás: Librarius.hu (2012.12.05.)