A 2009-2010-es évadban nagy sikerrel játszott “Retikül – Női irodalmi turkáló” című, kisszínházi előadás sorozatban Takáts Andrea színésznő magyar és külföldi írónők regényeinek dramatizált változatát adta elő olyan nagyszerű zenészek kíséretével, mint Darvas Ferenc, Kardos Dániel, Vázsonyi János, Yengibarian David. A “zenés mesés élő-mozi varázslat” új epizódokkal folytatódik a Budapest Jazz Clubban. Ezúttal többek között Amos Oz, Ljudmila Ulickaja és Paul Auster műveiből válogatnak. Zongorán közreműködik: Darvas Ferenc

Ljudmila Ulickaja

A sorozat januári előadásán az Európa-szerte népszerű orosz írónő Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe című novelláskötet történeteiből mesélünk, élőzenével fűszerezve a Budapest Jazz Clubban.

Ljudmila Ulickaja rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. A mi Urunk népe című elbeszéléskötetében valóban hétköznapi csodákról olvashatunk.

Ulickaja A mi Urunk népében nem tesz mást csak mesél… Mindenről és mindenkiről van egy jó története… Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról.

“Hármasban ülnek, és beszélgetnek: Krisztus, Buddha és Georgij Mihajlovics Ginzburg. De tulajdonképpen miről is beszélgessenek? Ülnek és mosolyognak. Odamegy hozzájuk a nagyszerű Andrej atya, nem fogadják. Azt mondják: pravoszlávokat nem veszünk be, és katolikusokat sem veszünk be, muzulmánokat sem veszünk be, zsidókat meg pláne. Csak pártonkívülieket.” (Ljudmila Ulickaja: A mi urunk népe)

Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. Végzettségét tekintve genetikus, kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját. Miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben rendületlenül írt is: előbb verseket, aztán filmforgatókönyveket, majd prózát.

Előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára. Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei, valamint a Vidám temetés), amelyek valódi rangra emelték szerzőjüket a kortárs prózában, a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért neki ítélték az orosz Booker-díjat.

Ljudmila Ulickaja a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt 2009-ben, erre az alkalomra jelent meg magyarul Daniel Stein, tolmács című kötete. Népszerűsége hazánkban is töretlen, amit mi sem jellemezhetne jobban, mint hogy azóta is minden évben megjelenik legalább egy könyve magyarul: az Elsők és utolsók című kötet 2010-ben, az Imágó című regénye 2011-ben látott napvilágot; ezt követi legfrissebb munkája, A mi Urunk népe című elbeszélésgyűjtemény, amely már a tizenkettedik kötete a Magvető Kiadónál.

Retikül – női irodalmi turkáló
Ljudmila Ulickaja
Időpont: 2013.01.14 19.00
Helyszín: Budapest Jazz Club, Budapest

Tovább a teljes cikkhez!

Forrás: Cultura.hu (2013.01.14.)