Működ(tet)ni muszáj
(kiadvány: Csinálni kell)
Számos szerző dolgozta már föl a társadalom perifériájára szorult kisemberek sorsát vagy ragadott ki egyéni-kollektív traumatikus élményeket, hogy általános problémákat vegyen górcső alá. Maros András novellái (a közelmúltban megjelent Darvasi-, Kerékgyártó-kötetekhez képest) kerülik a szociográfiai aspektust, az emberi természet csoportképét nyújtják, alulnézetből. 
 
A Magvető Novellárium sorozatában megjelent kötet azt sugallja, hogy akármilyen gyenge, kiszolgáltatott, sebezhető az ember, nem szállhat ki a versenyből, ami lehet közösségen, illetve családon belüli rivalizálás vagy érvényesülési kísérlet a társkeresési dömpingben. Látszólag behozhatatlan hátránnyal indulókat beszéltet a szerző, olyanokat, akik ebben a húsdarálóban máskülönben nemigen kapnak szót. 
 
Maros novellái szabályos háromszöget zárnak be. A három csúcson három megállapítás szerepel, Bólya Pétertől, Petroniustól és a kötet borítójának tervezőjétől: Az élet értelme, hogy leéljék. Az élet nevetséges, úgyhogy nevetni kell. Mindenki a saját sorsáért felelős. A banálisnak tűnő frázisok viszont váratlan módon kombinálódnak és abszurd elemekkel bővített mindennapi, mégis szokatlan történetek köntösében elevenednek meg. 
 
Hősei önsajnálatban vergődő, a konfrontációktól megfutamodó, javarészt szűkre szabott korlátokkal és szerény képességekkel megvert notórius szerencsétlenek. Sokféle megaláztatás, bűntudat, rögeszme, kényszerképzet megelevenítői ők, úgymond „majdnememberek, akiknek majdnem sikerül valami, de (javarészt) mégsem.” A Kapufa című novellában sorolja ebbe a gyűjtőkategóriába a kötet emblematikus figuráját, Korda-Jován Pétert a www.parvalasztasnegyvenotfelett.hu-n megismert Boglárka. Korda-Jován Péter ugyanis labilis lelkiállapota vetületeként krónikus ajtófélfába-ütközésben szenved, de esetlensége, betegesen szkeptikus alkata ellenére képes visszájára fordítani a rajta elhatalmasodó önbizalomvesztés folyamatát. Az ő ellentéte, a Bárcsak én lennék Dr. Csapó Gábor! elbeszélője szintúgy a szorongás természetének mélyreható analízisét rögzíti, de a felülemelkedésre irányuló kísérlete sikertelen marad.
 
E lehetséges kifejletek bináris oppozícióját testesíti meg a borítón darabjaiban látható húsdaráló. A szerző nyilatkozata szerint a szereplőkön múlik, hogy összeillesztik a részeket vagy nem, kézbe veszik a sorsukat vagy nem.
 

Olvassa tovább a kritikát!

Tóth Tünde

Forrás: Helikon.ro (2013.01.10.)

2013-01-30 10:32:11
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Todero Anna
Egy olasz család félreértései
Claudia Durastanti a fiatal olasz írónemzedék legizgalmasabb, legeredetibb hangú alkotója. Önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyve egy nem mindennapi család életébe enged bepillantást, ahol...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ