Most, hogy betöltöttem a huszonötöt, a két világrendszer csatájára nem emlékszem, a ledőlt falak helyén a már megkopott újakat látom, a frissen mázolt kerítések fényét elfelejtettem – most, hogy nekem kellene folytatni elölről, nem korai még nekem megtanulni élni?

Kántor Péter három, Megtanulni élni címet viselő verse között tíz-tíz év telt el. Az első 1991-ben jelent meg, s beszélője a rendszerváltást követő zavaros időszakot éppen alkalmasnak tartaná arra, hogy az ember felépítse a saját életét – ha már „nem sikerült egy jobb világot építenünk”. (Holmi, 1991/4, 456.) Az életmód megtervezése egyszerű elvek mentén történik: „A kis dolgokkal fogom kezdeni, / fokozatosan haladok / a kis dolgoktól a nagy dolgok felé”. Egy évtized elteltével az elvek változatlanok, de az első versben is szereplő célkitűzés még sürgetőbbé válik: „most már tényleg nem halogathatom tovább, / most már igazán meg kell tanulnom élni, / hát nem?” (Holmi, 2001/11, 1458.)

Tovább a teljes cikkhez!

Lovas Anett Csilla

Forrás: KULTer.hu (2013.02.25.)