Időről-időre kiderül, hogy a 20. századi történelem nagy traumái, kollektív megrázkódtatásai mindmáig meghatározó, és gyakran kibeszéletlen élményei a magyar társadalomnak, az embereknek.
 
Kováts Judit gyorsan, nagy népszerűségre szert tett első regénye is ezt a gondolatot látszik alátámasztani. A II. világháború 1942. utáni szakaszát tárgyalja a könyv, személyes perspektívából. A kamasz Somlyói Anna, az alföldi parasztlány szemszögéből láttatja a szöveg az eseményeket, a német megszállást, a szovjet-orosz katonák erőszakoskodásait, a háborúban elesettek hiányát - vagyis azt, ahogy a háborút, a front átvonulását a helyi lakosok átélték, megélték.

Ez a szubjektív nézőpont az, ami érzelmileg átélhetővé, olykor megrázóvá teszi az olvasó számára a regényt. Hiszen ez az a nézőpont, amellyel egyfelől a legkönnyebb azonosulnunk (még ha nem is női olvasóról van szó), másfelől a mindennapok szintjére ereszkedve tudja bemutatni a II. világháboró nagy eseményeinek mikroszintű perspektíváját. Mindannyian tudjuk az eseményeket, a politikai döntéseket és cselekedeteket, és tudjuk a szubjektív történeteket is - elbeszélni azonban ritkán halljuk, látjuk ezeket. Nem állítom, hogy egyedi és úttörő volna Kováts Judit regénye ezzel a megoldással, azonban tény, hogy megkapó, hatásos és olykor ismeretlen élményt közvetít a szöveg, leginkább a perspektívaválasztásnak köszönhetően. (Nem mellékesen nagyon hasonló aspektust látunk visszaköszönni a társadalomtörténet tudományos megközelítésében is, amikor is a mindennapok közegén, a hétköznapok élményén keresztül próbálja meg a történettudomány megérteni a tárgyát).
(...)

Tovább!

Berta János

Forrás: Kikötő Online (2013.05.02.)