Egy szöveg lehetőségei - Lanzarote (Litera)
(kiadvány: Lanzarote)
A karcsú könyv pedig – ezzel a különös esettanulmánnyal – ahhoz a végtelenül szomorú végkifejlethez konkludál, hogy kár belefogni bármibe, túl veszélyes lépni, s hogy a kedvetlen kalandok, az anonim szexualitás, a bamba beletörődés biztonságosabb, mint az élethez való visszatérési kísérlet. - Vass Norbert kritikája Michel Houellebecq Lanzarote című könyvéről.

Az utazó egykor nagyregénytől popszámig lelkes, naiv, érzékeny, bátor és érdeklődő figurát jelentett, aki dionüszoszkövető hedonistaként hajszolta bár az élvezeteket („I am the passenger and I ride and I ride”), de apollóni következetességgel katasztert is készített tapasztalatairól, hogy hazatérvén e feljegyzések önmaga és övéi boldogulására legyenek („You know it looks so good tonight”). Houellebecq poszthumán kórtérképein viszont nyoma sincs az Iggy Pop-féle Lust for Life-nak. Antihősei annak elkorcsosult mutációit üldözik csak. A francia író könyveiben az utazás nem jelent többé valódi távolságot. Houellebecq-nél teleportált karneválokon kéjesen vonagló ösztönlény az utazó. Se hall, se lát és távolról sem tudatos. Kényszerű átvészelője csak a mesterkélt különbözőségnek, azért szakad csak ki a megszokott időből, hogy otthonától messze, névtelenül hódolhasson a bűnös élvezeteknek, amiket rég nem élvez már. Így aztán rosszkedvét is magával viszi a strandra. Az utazás ismérve Houellebecqnél tükör helyett maszk. A desztinációról pedig nem feltétlenül a kíváncsiság, hanem a közöny, vagy a tesztoszteron dönt nála.

A Lanzarote című elbeszélés szereplői sem érdeklődő tekergők. Megkeseredett fogyasztók inkább, akik – akár egy számítógépes kalandjáték figurái – pipálják a küldetéseket (legyen bár szó színes koktélok fogyasztásáról vagy szexskalpokról), és ezekből próbálnak életerőpontokat gyűjteni munkás és unalmas mindennapjaikhoz. Látszatkérdéseikre látszatválaszokat kapnak. Rég nem akarnak már dönteni, ezért is furcsállják nagyon, hogy egyik (sors)társuk tépelődik, s naphosszat dermedten dörmög.

Tovább a teljes cikkhez!

Vass Norbert

Forrás: Litera.hu (2013.04.18.)
2013-04-18 14:37:21
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ