Olvasnivaló - Ajánlók -Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat - (Ekultura.hu)

„Sápatag új idők flanca, hogy a krónikás magáról a krónikaírásról is beszámol, annak folyamatáról, nehézségeiről (horribile dictu ennenmagáról)” – írja új regénye 144. oldalán Esterházy Péter, és ezt olvasván rögtön különféle jelzőharangok szólalnak meg a tájékozott irodalomélvező fejében. Bizony, a második világháború utáni évtizedek avantgárdjának, a posztmodern írásnak az eszköztárába tartozik a – nevezzük nevén a dolgot – metafikció. Ám itt még nem ér véget a visszautalások sora, hiszen a szöveg sűrűn lábjegyzetelt, ami önmagában megakasztja az olvasási folyamatot, ha pedig hozzávesszük ehhez, hogy az elbeszélőnek a főszöveghez ebben a formában hozzáfűzött megjegyzései nem egyszer pontatlanok, megkérdőjelezik/kijavítják a hivatkozott szöveghelyet, esetleg egyszerűen ironikus vagy humoros kontextust kerítenek köré, azzal kell szembesülnünk, hogy a könyv való(já)ban pusztán megalkotott, elsősorban önmagában értelmezhető szöveg.

Jellegzetes példája a narrátori önmeghazudtolásnak, hogy az ál-végkifejlethez közeledve az egyik lábjegyzet azt sugallja – jelenti ki –, hogy a regény szándékos kaotikussága ellenére pontosan száz oldalból áll, pedig ha megszámláljuk a fejezetcímként használt oldalszámokat, száztizennégyet kapunk. E „fejezetcímek” eleve érdekesek. A számozás egy ideig szabályszerűen halad, majd hirtelen felborul a rend. Későbbi vagy korábbi oldalak bukkannak fel beékelve, oldalszámok ismétlődnek meg, mintha összekeveredett vagy megállt volna az idő. A történetvezetés tehát – már amennyire ilyesmiről beszélni lehet itt – nem lineáris, hanem bizonyos fokig, erősen leegyszerűsítve B. S. Johnson Szerencsétlenekjének és Quentin Tarantino Ponyvaregényének időszerkezetét idézi. Persze magától értetődően esterházys eredetiséggel.

Ezenkívül a szerző nem is önmaga lenne/lett volna – az író és a narrátor azonosságának kérdése persze a regényben ténylegesen is megemlítődik –, ha nem játszana a nyelvvel, a nyelvekkel. Az, hogy Esterházy latin, német, holland, török szavakat és rövidebb-hosszabb szövegtöredékeket sző bele az elbeszélésbe, cseppet sem meglepő a korábbi művek ismeretében. És voltaképp az sem újdonság, hogy a regényidő, vagyis a feltételezett tizenhetedik század stílusát a mai kor szófordulataival keveri a főszövegben éppúgy, mint helyenként a lábjegyzetekben, amivel időtlenné, időben meghatározhatatlanná teszi a mondatokat. Ez pedig a szerkezet ok-okozatiságának kvantumszintű folyamatokra emlékeztető hiányára rímel, így makro- és mikroforma példátlan módon erősítik egymást.

Tovább!


Galamb Zoltán

Forrás: Ekultura.hu (2013. június 7.)

2013-07-11 14:53:16
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ