Závada Pál: Janka estéi (Olvaslak.hu)

Závada Pál legújabb kötete három színdarabot tartalmaz, a trilógiának is tekinthető három nagyregény (a Jadviga párnája, A fényképész utókora és az Idegen testünk) színpadra alkalmazott, dramatizált változatait.

A szerzőt, amint arra külön is kitér egy vele készült interjúban, már tizenöt éve foglalkoztatja prózai művek dramatizálása. Először felkérésre készített rádiójátékot két saját írásából, a Kulákprésből és a Jadviga párnájából, valamint Gelléri Andor Endre művéből az Egy önérzet történetéből. Igazi, élő színpadi adaptációt is többet készített, ilyen Mikszáth Különös házasságának színpadi változata, vagy a Móricz Erdély-trilógiájának alapján készült Bethlen. De folytatható a sor a szintén Móricz regény Kivilágos kivirradtigig, vagy a Kosztolányi Édes Annáját alapul vevő verzióig.

Hogy a terjedelmi kereteiben szükségszerűen szűkebb drámai műfaj mennyire korlátozza a nagyregény szinte határtalannak tetsző horizontját, színes szüzséjét, már más kérdés. A szerző ezzel kapcsolatban arról beszél, hogy egy színdarab megírásának éppúgy a nulláról kell nekilátni, akárcsak egy regénynek, még akkor is, ha előbbinek utóbbi a kútfője. Semmiképpen sem cél az, hogy a színdarab mindössze a regény egy leszűkített drámai kivonata legyen, hiszen mindkét műfajnak megvan a maga sajátságos formanyelve. Hiába korlátozottabbak időben és térben a színpadi műfaj keretei, mégis van rengeteg többlete is: a színpadi kép, a szcenika, a szereplők játéka, a hangok, a hangsúlyok, a szövegek és szövegrészek közötti csendek, a metakommunikáció, a zene. És ezekre a lehetőségekre már a dráma írott szövegének is valamilyen formájában reflektálnia kell. Vagyis az olvasónak is másképpen kell kezébe vennie a drámakötetet, mint a regényt, ilyen szempontból tehát elég szerencsétlen a kötet fülszövegének az a megfogalmazása, hogy olyan ennek a könyvnek az olvasása, mintha kihúzófilccel a kezünkben olvasnánk újra a régi könyveket. Hiszen mindig szerencsétlen, ha az ember a feldolgozást az eredeti mércéjével méri, noha mindenki ezt teszi, és elég itt most csak a filmes regényadaptációk tömegére gondolnunk, illetve az azokat befogadó nyeglén ásító nagyokosokra, akik szerint a könyv minden esetben jobb volt.

A kötet mindhárom darabja valódi kihívást jelent a dramaturgok és a rendezők számára egyaránt, hiszen a darabok cselekménye borzasztóan sűrű, gyakran párhuzamosan peregnek az események, a cselekmény időben folyton ugrál előre és hátra egyaránt. Mindhárom mű használ kart, amelynek összetétele változó, s tagjai ezzel párhuzamosan különböző mellékszereplők szerepét is játsszák. A kar megszólalásai esetén majdnem mindig ott szerepel a dőlt betűs instrukció is: ének. Ez megint sok többletfeladatot ad a színpadra állítóknak.

Tovább a teljes cikkhez!

Dege Sándor

Forrás: Olvaslak.hu (2013. június 6.)

2013-06-06 14:58:31
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ