Omló vakolat (Nol.hu)
(kiadvány: Abban a házban)

A kihívásokkal találkozni – s az igazi jelenlét maga sem más, mint kihívás – annyi, mint letérni a pályáról, s úttalan utakon haladni, a váratlan közegében rögtönözve és az ismeretlen tükréből visszatekintő meglepő arcként, mindig más Hasonmásként, örökös átváltozások szét mégsem eső meg mégsem hasonló közös lényegeként ismerni meg önmagunkat – írja Király Jenő.

A pályáról letérés, a kaland itt egy pár edzőcipővel veszi kezdetét. A könyv kvázi főszereplője, a kerekes székbe kényszerült Bagós a bentlakásos intézet egyenruhája helyett rikító, piros sportcipőt vesz magára. Ironikus gesztus ez, hiszen használni nem tudja, a cipő csak hivalkodó dísz, nem töltheti be eredeti funkcióját. Azonban éppen ezért többletjelentéssel bír: hatalmas vita keveredik belőle, és Bagóst áthelyezik egy másik csoportba. Az események katalizátora lesz ez a gesztus mind neki, mind az olvasónak.

A Fácánoknak csúfolt csoport tagjaként Bagós viszonylagos biztonságban érezhette magát a Házban. A Házban, amely valódi főszereplője a könyvnek, és amely „a város szélén áll. Azon a helyen, amelyet Fésűnek neveznek.” Itt ugyanis mindennek egyedi neve van. Mind a bentlakóknak, mind a Ház különböző helyiségeinek vagy éppen a használati tárgyaknak. A Házban azonban nemcsak a nevét veszíti el mindenki, de a múltját és a külvilággal való kapcsolatát is. A zárt térben zárt közösségek alakulnak ki, melyeknek megvan a maguk egyéni, saját szabályrendszerük. „A Szürke Házat nem szeretik. Ezt senki sem mondja ki fennhangon, de a Fésű lakói jobb szeretnék, ha nem volna ott a szomszédságukban. Leginkább azt szeretnék, ha egyáltalán nem lenne.” Akiket kivet magából a társadalom, azok itt építenek önálló társadalmat maguknak. Aki pedig más kíván lenni a kirekesztettek közt, azt kirekesztik. Erre a sorsra jut Bagós is. A normálistól eltérő mikroközösség nem tűri meg azt, aki egy kicsit is normális. A Ház ugyanis a testi fogyatékkal élő fiatalok bentlakásos iskolája. Kerekes székesek, vakok és csonka végtaggal élők gyűjtőhelye, akiknek egyszerre kell megbirkózniuk saját fogyatékosságukkal és a kamaszkor nehézségeivel. Mégis mintha az előbbi itt mit sem számítana. Ami a normálisnak tartott társadalomban hiba, az itt, a Házban a legtermészetesebb dolog. Nem ez teszi különlegességessé a helyet. Nem a benne élők külső tulajdonságai.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Svébis Bence, Nol.hu, 2013. augusztus 3.

2013-08-03 13:56:29
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ