Bemutatták a Vadnai Bébit - helyszíni tudósítás (BárkaOnline)
(kiadvány: Vadnai Bébi)

Bereményi Géza irodalmi karrierje 23 éves korában, A svéd királlyal kezdődött a Magvetőnél, most újabb állomásához érkezett. Október 2-án, a Rózsavölgyi Szalonban mutatták be regényét, a Vadnai Bébit. Szegő János szerkesztő örömmel jelezte azt a tényt, hogy Bereményi ismét a Magvetőnél jelent meg. Köszöntötte a jelenlévőket és Darvas Ferenc zongoraművészt, akit azért hívtak meg, hogy zenei „gondolatolvasóként” időnként más dimenzióba emelje a kávéházi a beszélgetést.

Elsőként arról kérdezte Szegő János a szerzőt, hogy mennyire hiányzott, illetve mennyire volt jelen az írás az elmúlt évtizedeiben. Bereményi szerint az első publikáció felejthetetlen, de ő megpróbálta elfelejteni – a könyvből kiderül, miért, ugyanis az egyik szereplő, fiatal írói hasonmása, szégyelli, hogy megjelenik… Ez jellemző volt az 1970-es évekre. Szerinte egyébként rendetlen prózaírói életműve van, két novelláskötet, egy regény, ám közben filmíróként, filmrendezőként és színházi íróként, színházi rendezőként és dalszövegíróként is alkotott. Képes volt párhuzamosan dolgozni a különböző műfajokban, a Vadnai Bébit is egy színdarab írása közben alkotta. A regény az író szüleinek fiatalkorára, a 40-es évekre is visszatekint. A történet tulajdonképpen már több évtizede lappangott benne, aztán történt valami az életében, amitől elhatározta, hogy gyorsan meg kell írni. Mindennap dolgozott, egy üres lakásban élt, szinte öntudatlan állapotban írt. Megtudhattuk, hogy Bereményi még ma is kézzel ír, golyóstollal, A4-es papírra, mint ahogy 1970-ben az egyik albérletében, csak akkor még füzetbe, amit azután írógéppel tisztázott le. Ma is úgy tartja, kézírásba jobban lehet javítani, sőt a kézírással kapcsolatban még az is különös tapasztalata, hogy a betűformákból, a nagyságból meg lehet állapítani a mondatok minőségét: „Ha nagy, kigyúrt betűkkel ír az ember, és nagy sorközöket tart, önkéntelenül, akkor az kőbevésett”.

Az est első részében visszatekintettek a pályakezdésre. Az első novelláskötet után fedezte fel Bereményit a színház, a Miskolci Manézs társulatnak írt színdarabokkal avatódott be. Bár az első színműve megbukott, eltiltották a darabírástól, de utána álnéven írt darabjaival díjakat nyertek. A filmmel ugyanígy történt, elolvasta a novelláskötetét egy filmrendező, fölkérésére írt egy forgatókönyvet, amiből nagyon rossz film lett, aztán kijárta a filmfőiskolát, megtanulta a filmírást, és filmeket kezdett rendezni saját írásaiból. Mindig szerencséje volt a partnereivel is, a műfajaival is. 1970-71-ben megismerkedett egy Cseh Tamás nevű rajztanárral, írt neki dalszövegeket, amit azelőtt sosem, ő pedig úgy lett énekes, hogy szövegírója nem is hallotta énekelni. Mi más ez, ha nem sorsszerű találkozás! Pokoli jó ösztönökre vall, vagy – másképpen fogalmazva – olyan társaság gyűlt össze, akik nem tudták, mit kezdjenek magukkal, közben értek be…

A nevek nagyon fontosak a művekben – vallja, például ebben a regényben az író alteregója, Dobrovics vagy Vadnai Bébi, aztán Ajváz, valóságos alakmásuk sem titok, de aki nem tudja az egykor volt létező figurákat beazonosítani, ugyanúgy teljes élményt kaphat. A „név” Bereményi életében is nagy szerepet játszik. Vetró Gézaként anyakönyvezték, az anyai nagyszülei nevelték fel, édesapját 14 évesen látta először. Édesanyja egy erdélyi szász sebészorvoshoz ment feleségül, így lett Rózner az egyetem végéig, s amikor elkezdett publikálni, egy szerkesztő javaslatára magyarosított: anyai nagyapja nevén lett Bereményi. A nagypapa nem volt különösebben hálás ezért a lépésért, amikor megtudta, mennyit kapott az első könyvéért, azt mondta, inkább legyél tévészerelő… Pedig még Mándy Iván is gratulált az unokájához, standjánál, a Teleki téren. A nagypapa úgy írta föl a nevét, hogy Mádi, mert a mádi borozóba járt. Bereményi szerint a nevekkel misztikus valamennyiünk kapcsolata, és például egy regényben a nevekről meg lehet állapítani a regény minőségét. Máskülönben sokszor megfigyelhető, hogy a nevekben rejtett utasítás van. Itt elmesélt egy esetet egy kanadai nőről, aki halálosan szerelmes lett egy férfiba bemutatkozáskor és azóta se értette, miért. Országot változtatott miatta, otthagyta megbecsült férjét. Bereményit kérdezte, vajon mi lehet ennek az oka? Ő megfejtette: Stremenynek hívták a férjet, és ebben a névben benne van, hogy „Pestre menj”…

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szepesi Dóra, BárkaOnline, 2013. október 7.

2013-10-07 11:11:18
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ