El innen, el (Bárka Online)
(kiadvány: Megy a világ)

Krasznahorkai olvasóit, sokadik kötete után, nem érheti meglepetésként a címből sejthető téma, miről lesz itt szó. A világról, világunkról. És benne persze magunkról, emberekről. Az egyetemes emberi létről, ahogyan az Krasznahorkai világszemléletéből következik.

Még ha csak keserű és pesszimista volna, könnyebben találnánk rokon műveket, főleg a lírában. (Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas, Vörösmarty Mihály: Az emberek, József Attila: Reménytelenül; a közelmúltból Petri György költészetét említhetjük, részben Orbán Ottóét; még közelebbről a 2002-ben megjelent Édes hazám című antológiából többet is.) De a Megy a világ eléggé társtalan: a magyar prózában nemigen találjuk ezt a hangot. Nem is a pesszimista, a keserű a megfelelő szó rá, sokkal inkább az illúziótlanság, a szenvtelenség, a már-már könyörtelen józanság. Ráadásul ez nem is csak egy-egy opusra jellemző, hanem az egész életműre. Kertész Imre univerzuma ilyen még, ilyen konokul és következetesen illúziótlan. Talán Spiró Györgyé is.

Műfajilag nem egységes a kötet, hosszabb-rövidebb prózai műveket tartalmaz, korábban megjelenteket is. Minden más szempontból viszont nagyon is egységes, gondosan megszerkesztett. Három fő részre tagolt, ám nem szabad elfeledkeznünk a mindet összefogó Ő-ről, azaz az egész kompozíció elbeszélőjéről. Ő az ugyanis, aki az I. részben: Beszél, a II. részben: Elbeszél, és végül a III. részben: Elköszön. De azért mégsem ilyen egyértelmű az Ő egységessége: az első részben egyes szám első személyben, kijelentő módban, jelen időben megszólaló Ő nem feltétlenül azonos a másodikban egyes szám harmadikban, múlt időben beszélővel. A harmadikban megint egyes szám első személyben szólal meg, de a mondatok modalitása változik: a feltételes módú igealakok jelen ideje a jövőre is vonatkozik. Ez az Ő néha konkrét alakot ölt, pl. egy szinkrontolmácsét (Nine Dragon Crossing), egy kvázi oknyomozó riporterét (Az a Gagarin), vagy éppen a szerzőét (Fehér György Molnár Henrikje). Mégsem az egyedisége fontos a mindhárom részt egybefogó elbeszélőnek. Ő sokkal inkább egy általánosított figura. Ő – mi vagyunk.

Az alaphang is nagyon egységes, a kötetben uralkodó fő szólam miatt: „El kell innen menni, mert ez nem az a hely, ahol lenni lehet, és ahol maradni érdemes…” (Bolyongás állva). Ennek a témának a variációi jelennek meg az egyes darabokban a II. részben is. Pl. a sanghaji szinkrontolmács vízesésekhez vágyik, de nem jut tovább a világhírű autópálya- csomópontnál (Nine Dragon Crossing), vagy a valahol a spanyol határ közelében élő bányamunkás fiúnak talicskázás közben az zakatol a fejében, hogy egyszer „Elmegy innen, nekivág délnek.” (Egyszer a 381-esen). A III. részben, mely csupán néhány sor, mégis azonos súlyú az előző kettővel, az elbeszélő Ő nemcsak kifejezi, meg is indokolja, miért szeretne elmenni: „Én itt hagynék mindent […] mert itt hagynám ezt a földet és ezeket a csillagokat, mert nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön, és nem kell innen semmi.” Elmenni, el innen, bárhol élsz, Sanghajban, Varanasiban, Berlinben vagy Budapesten, el kell menni messzire: ez a folytonos elvágyódás jellemzi Őt bármely alakjában, de cselekedni képtelen. El sem tud indulni, és ha mégis elindul valamerre, előbb-utóbb visszatér a kiindulópontjához. Elmenni lehetetlen. Muszáj maradnia. Ez a paradoxon kapcsolja össze legerősebben a kötetben elhelyezett szövegeket. Más kötőelemek is fontosak. Az olvasónapló azonban nem a mély és részletes elemzés műfaja; ezért az alábbiakban csak néhány elbeszéléshez fűzök megjegyzést.

Az I. részből, a Megy a világ előre címűből éppen az előre a kérdéses, hiszen valójában nem tudjuk, hová tart, nem értjük a működését, nem ismerjük a lényegét. Szeptember 11. pedig arra döbbentette rá az elbeszélőt, hogy a WTC két tornyának ledőlése új korszakot nyitott az emberiség történetében, amelyből ugyanúgy nem értünk semmit, mint a régiből, és esélyünk sincs rá, hogy megértsük, mert leírásához a régi nyelv tökéletesen alkalmatlan. De az az egzisztenciális félelem és szorongás, mely elfogja az elbeszélőt, az emberiség számára már régebb óta ismerős.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Somi Éva, Bárka Online, 2014. február 18.

2014-02-18 13:12:53
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ