A pillanaton innen és túl (Litera)
(kiadvány: Ott mi van?)
Ugyanígy járja körül a kötet első ciklusában a versek alanya a tárgyakat, a mindennapi élet egyes pillanatait, tevékenységeit, mindezt koncentrált figyelemmel teszi, ahogyan ráközelít egyes témákra, majd folyton megkérdőjelezi, a már egyszer meglátott, megfogott, rögzített képet újra fogalmazza, újra körbejárja. - Nagy Kinga recenziója Bertók László Ott mi van? című, könyvhétre megjelent verseskötetéről.

Bertók László új kötetének borítója komoly és elegáns, letisztult, de komor benyomást kelt az olvasóban. Először elcsodálkozhatunk a fotó elmosódottságán, nem akarjuk elhinni, hogy egy ilyen, manapság bárki által könnyűszerrel elkészíthető minőségű kép került épp a borítóra, és csak mikor jobban megnézzük, vesszük észre, hogy milyen találó a választás, a vízen lebegő tárgy ugyanis nehezen kivehető, kérdezzük is: ott mi van; test, faág vagy üvegpalack? Sőt, az is lehet, hogy érzéki csalódásunk viccelt meg minket, és valójában nem is úszik semmi a vízen, csupán a fények és árnyékok játéka hitette el velünk ennek ellenkezőjét. Ugyanígy járja körül a kötet első ciklusában (Menekül, magyarázkodik) a versek alanya a tárgyakat, a mindennapi élet egyes pillanatait, tevékenységeit, mindezt koncentrált figyelemmel teszi, ahogyan ráközelít egyes témákra, majd folyton megkérdőjelezi, a már egyszer meglátott, megfogott, rögzített képet újra fogalmazza, újra körbejárja. Az ott mi van?-kérdés végigkíséri a szövegeket, a maga konkrét és absztrakt jelentésében: a megnevezés, definiálás kényszere ez, meghatározása valami megfoghatatlannak, ami látszik valamiképp, valahogy a felszínen, de ami feltehetően nem egyezik meg az első pillantásra felfogott képpel, jelentéssel.

A kérdés explicit is megjelenik az első ciklus záródarabjában, a Mi van a halál után? című, Csorba Győző születésnapjára íródott versben, ahol viszont konkrét jelentést nyer: „S ahol te vagy (ha vagy), ott (lent?, fönt?), ott mi van?" Így a kérdés a ciklus végére megtalálja konkrét helyét és jelentését, az ott konkrét helyre való rámutatása viszont ebben a kérdésben elbizonytalanodik, míg a többi szöveghelyen talán az egyedüli biztosra vehető pont a rámutatás vagy inkább rákérdezés helye, a mindennapok egy-egy helyzete, egy jelenség, probléma, a hangsúly pedig inkább azok megfogalmazásának, megismerésének lehetséges vagy lehetetlen voltára tolódik.

Ennek költői eszközei az előző idézetben is megjelennek: közbevetett, zárójeles megjegyzések, kiegészítések, már-már túlmagyarázások, melyek azonban nehézkessé teszik az olvasást, megakasztanak, elbizonytalanítanak, többszöri újraolvasásra kényszerítenek, tehát az olvasó figyelmét is magára a problémára irányítják. Ezzel az eljárással (a többszöri definiálással) maga a megragadni kívánt jelenség (kép, probléma, gondolat, stb.) is megsokszorozódik, és az ott konkrétsága mégis elmosódik, ez pedig a pontnak kiterjedést ad, teret, ami egyébként nincs, viszont az olvasónak így lesz lehetősége a felmerült kérdésekkel kapcsolatban mélyebbre ásni, a jelenségeket a maguk bonyolultságában megtapasztalni.

De ez az élmény összefügg az öregedéssel, a számvetéssel, a halállal és a vele való könyörtelen és kíméletlen szembenézéssel is, ami bevallottan központi témája a kötetnek. A majdnem odaát felől nézve az élet fontos kérdései átértékelődnek, a folytonos nyüzsgés forgatagában a párbeszéd, a megértés lehetetlensége vagy nehézsége merül fel abban, aki kettővel hátralépve szemlélődik, és a kölcsönös egymás mellett elbeszélések sora teremtődik meg ezzel a fókuszváltó gesztussal. Nagyobb távlatokból nézve természetesen a tapasztalat is más, de csak így van esély az önvizsgálatra. Ezt a távolodást jelzi az egyes szám harmadik személy következetes használata, ez alól csak a kortársakhoz szóló versek lehetnek kivételek.

A párbeszéd és a megszólalás igénye, az erre való vágy azonban nagyon is jelen van a ciklus verseiben, a vágy, hogy a közéleti kérdések érthetetlen diskurzusában értelmi és fogalmi fogódzókat lehessen találni (talán ezért is kell újra és újra értelmezni a jelenségeket), hogy józan ítélőképességel lehessen megemészteni az elmúlt évek abszurditását: „Már harmadszor olvassa, pedig úgy tűnt, hogy / elsőre érti, s talán értette is, de amikor megpróbálja / beilleszteni abba a mérhetetlen és változékony rendbe / (tömkelegbe?) , ami az ismeretei (a tudása?, / a tapasztalata?, / a készenléte?) összessége, mindenütt / és mindig kilóg a széle, vagy lötyög csak az ürességben." (Már harmadszor olvassa)

A fogalmi zavar, a szótár kényszerű újraértelmezése nem független a felejtés félelmétől sem, ezért a folytonos építkezés és a jelen szituációban az egyén helytállása, az elfogadható magatartás megtalálása elengedhetetlen programként fogalmazódik meg a ciklus verseiben: „mintha a fölfoghatatlan összesség működése / (egyensúlya?, megmaradása?) is rajta, / az ő komótos „helytállásán" múlna?" (Menekül, magyarázkodik)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Nagy Kinga, Litera.hu, 2014. augusztus 2.
2014-08-02 16:09:31
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ