“Néha megadatott, hogy írjak” Beszélgetés Máté Angival (Üveghegy)
(kiadvány: Az emlékfoltozók)

„Először nagyanyám olvasott keveset és kevésszer. (…) Két meséskönyvem volt: a naponta elolvasatlanul letett Farkas-barkas és egy Dörmögő Dömötör lap, egészen iskoláskoromig, s így ki is nőttem – nagyrészt mesék nélkül – a mesekorszakból, máig sincs kedvenc mesém” – mondtad egy interjúban. Hogyan kezdett mesét írni az a Máté Angi, aki gyakorlatilag mesék nélkül nőtt fel? Mikor, hogyan került mégis közel a mesékhez? Talán épp ez a gyerekkori hiány lehetett a meghatározó?

Van egy sejtésem, amiről nem tudom, jó sejtés-e, hogy a hangtalan, mozdulatlan világot a képzeleteddel mozdíthatod, míg egy áramló, információkkal fejedbe búgó világban csak tartod a fejed, füled. Ahol csönd van – és gyermekkoromban nagy csönd volt körülöttem –, megnézheted a csönd képét, beszélhetsz hozzá. Én beszéltem repedéshez, párna csücskéhez, falvédő-madárhoz, és ahol moccanatlanság van – az is volt, csak az volt –, meg tudja tenni a benti képforgató, hogy változzon az a mozdulatlan, így lesz történet, vagy legalábbis történetdarab. Igen, lehet, hogy ez a képforgatás, történetgörgetés van meseíráskor is.

Mi van meg nálad először egy-egy történetből: egy-egy alak, a hangulat, netán maga a történet váza? Mennyire tervezed meg tudatosan az írásaidat? Inkább spontán alkat vagy?

Én már nem is emlékszem, Feri, hogy mit is csinálok, amikor írok, milyen is az. Két és fél éve nem írtam semmit. Arra azért emlékszem, hogy míg mindenben frászolós, szöszölős, addig az írásban szabad, tágas vagyok, és, hogy ez egy nagyon jó állapot. A meséknél gyakran volt az, hogy valami elém bukkanó tárgy, mozdulat, alak indította a történetet, kintről és bentről is történhetett. A Mamó más volt, ott tőlem független módon teremtődött meg két hét alatt az egész történet, és én csak álltam és néztem, és írtam, csak egy félvezető voltam, dióda vagy mi. Eléggé vicces-misztikusan hangzik, ugye?

Az, hogy az írásaidat hamar – tulajdonképpen már a legelső könyved, a Mamó megjelenése után –díjakkal jutalmazták, hogyan hatott rád, befolyásolt bármiképpen is?

A díjaknak örültem, de még a díjátadók előtt elkezdtem vacogni, hogy akkor most ezentúl mi lesz, tudok-e majd úgy írni, még, jól írni. Főleg a Mamó után volt nehéz, épp azért, mert éreztem, hogy nem rajtam múlt a megírása, az, hogy erős lett, hanem azon a kivételes belső létezésen, állapoton, ami megteremtetett a kegyelem vagy a dióda folytán.

A Mamót Góli Kornélia és Mezei Kinga adaptációjában, Csipke címmel vitték színre Kolozsváron, s lassan két éve fut a darab. Milyen érzés volt színpadon látni a Mamót? Meglepett Mezei Kingáék értelmezése valamilyen tekintetben? És ha már Mamó: a könyv megjelent franciául is a Le Ver á Soie kiadó gondozásában, Kosza Zsuzsa fordításában. Hogyan fogadták a könyvet Franciaországban?

Én még nem láttam színpadon a Mamót, nem volt merszem a két év alatt megnézni. Nincs elég erő bennem a kívülállásra, túl közeli lenne, mindenféle távolságként mérve. Felvételről néztem meg, így csak magam voltam és a laptop, a színpadi, emberi rezgéseket valamennyire lefogta a képernyő.

Teljesen Kingára bíztam a darabot, ez már az ő szemével láttatott történet, de közeli szemeink vannak. Nem volt semmiféle hökkentő a rendezésben, a Váta Lóránt fején ülő tyúktól eltekintve. És sikerült az egyes szám első személyű szöveget mozgásba hozniuk, jó dramaturgiával. Ez nagy munka, nagy odafigyelés, törődés.

A francia Le Ver á Soie kiadó egy kicsi kiadó, leginkább kelet-európai novellákat, a régi szovjet tagállamok kortárs íróit jelenteti meg, nem került a „Mamou” semmilyen toplistára a franciáknál, néhányan írtak, hogy szeretik, és ez így rendben van.

Daróczi Anikó lefordította a holland Wereldbibliotheek kiadónak a Mamót, és most került egy bolgár kiadóba Svetla Kjoseva fordítása is.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Darvasi Ferenc, Üveghegy.hu, 2015. február 10.

2015-02-10 14:13:07
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ