Houellebecq nagyon kihúzta a gyufát (Magyar Hírlap)
(kiadvány: Behódolás)

Nem iszlámellenes a Behódolás: mindenki megkapja a magáét – a francia irodalom legpimaszabb szerzőjének Víziója az új Európáról

Iszlámellenességgel vádolják Michel Houellebecq-et legújabb botránykönyve miatt – a francia irodalom legnagyobb pimasza azonban valószínűleg szégyellné, ha megelégedne ennyivel.

Legújabb, Európa-szerte nagy port felverő műve, a Behódolás inkább olyan, nagy ívű parabola, amelyben a keresztény kultúrkört szembesíti önmagával és azzal, hogy civilizációja kiürült, anyagiassá és személytelenné vált, bukása pedig szükségszerű. A bukást és az újabb megtermékenyülést pedig mi más, mint a „barbár,” a lejárt civilizációt átformáló új kultúra – ez esetben az iszlám – beengedése okozhatná, mint a történelemben minden alkalommal.

Houellebecq azonban nem szimpla elme: a nem oly távoli 2022-ben játszódó utópia éppúgy olvasható intésként, mint a bizonyosan bekövetkező összeomlás jóslataként, vagy a modern Európáról szóló gúnyiratként, amelyben minden egyes vallás, társadalmi csoport és eszme felé tesz néhány elegáns és kevésbé elegáns vágást. Az íróra amúgy is jellemző a fanyar humorba és túlhajtott szexizmusba, valamint egyéb bunkóságokba csomagolt szókimondás – ami Euroamerikában a leghatékonyabb reklámeszközök egyike, hiszen a művei ellen így egyszerre tudnak tiltakozni a keresztény, a muszlim, a liberális és a demokrata, valamint a szélsőjobbos szervezetek, a feministák, az állatvédők, sőt talán még a buddhisták is, ami lényegesen hatékonyabb marketingszempontból, mint Párizs kiplakátolása.

A Behódolás főhőse egy párizsi egyetemi tanár, Huysmans-szakértő, aki a 19. századi író tanulmányozásának szenteli egyhangú életét. Negyvenvalahány éves, egyedül él, alkalmanként felszedi a diáklányokat, érzelmi élete és érzelmi intelligenciája pedig egy gilisztáéval vetekszik: ha van gyorskaja, minőségi bor és gyorsnő, egyéb igényei nincsenek, irodalmi kutatásairól pedig maga is tudja, hogy semmi értelmük. Vagyis egy tipikus Houellebecq-hőssel állunk szemben, a figura kísértetiesen hasonlít A térkép és a táj szintén teljesen értelmetlen életű festőművészére vagy a tavaly megjelent Lanzarote főhősére. Amit a Behódolásban minden eddiginél mesteribben mutat meg az író, az nem is ez a típusfigura, illetve az elidegenedett modern európai társadalom – amelyben sem a férfiak, sem a nők nem képesek már családot alapítani, az emberek gyakorlatilag vegetálnak és hazudoznak a kiüresedett formák közt, a média hazudik, a politikusok már hazudni is gyengék, és az egyetlen átélhető tett a fogyasztás –, hanem az, ahogy ez a mozdulni már képtelen civilizáció önnön értékeinek roncsain ülve átadja magát az életképes idegen civilizációnak.

Houellebecq mesteri fokon rajzolja meg a megalázkodás hónapjait: miközben a Muzulmán Testvériség vezető politikai erő lesz Franciaországban, egyetlen valódi ellenfele a Nemzeti Front – a baloldal, a mérsékelt jobboldal és a liberálisok pedig már rég nem képesek megszólítani a választókat. Értékeik – szabadság, egyenjogúság, PC beszédmód – frázisokká válnak, egyre gyakoribbak a fegyveres összecsapások a külvárosok népe és az elit kerületek lakossága közt, amit a média eltitkol, nehogy a szélsőségesek malmára hajtsa a vizet. Mindeközben a belső iszlám, amely hivatalosan a mosolygó arcát mutatja, arab országokbeli anyagi segítséggel, mint ahogy anno Buda várát a törökök, lépésről lépésre beveszi a francia kulturális, oktatási és politikai intézményeket. Egyre több a burkás diáklány az egyetemen, akiket fegyveres testvéreik időnként ellenőriznek, az éttermekben mindenhol megjelenik a halal menü, majd amikor a Testvériség megnyeri a választást, Franciaország végképp elvész. A főhős zsidó származású barátnője családjával együtt Izraelbe emigrál, az egyetemről és a munkahelyekről végképp kitiltják a nőket, bevezetik a többnejűséget, a tankötelezettség korhatárát tizenkét évre szállítják le, majd elbocsátják az oktatókat is, akiket csak azzal a feltétellel vesznek vissza, ha áttérnek az iszlám hitre.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Péntek Orsolya, Magyar Hírlap Online,  2015.04.28.

2015-04-29 12:09:59
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ