Antihősök kora. Interjú Totth Benedekkel (SzIF Online)
(kiadvány: Holtverseny)

Az én generációmban, de még inkább a nálam fiatalabb írók közül egyre többen próbálják áthágni vagy eleve átjárhatóként kezelni ezeket a korábban szinte átjárhatatlannak tetsző határokat. Egyre több fiatal magyar író van, aki a zsánerekből próbál meríteni, mégsem tisztán zsánerirodalmat ír, sci-fi és fantasy elemekből építkezik, de a végeredmény mégsem vegytiszta sci-fi, vagy fantasy. És szerintem ez is mind-mind irodalom.

Makai Máté: Hallottam olyan véleményeket, amik szerint a Holtverseny nem szépirodalom, így mintha a szépirodalom célja elsősorban a minél komolyabb esztétizálás volna. A könyved már eleve állásfoglalás ebben a kérdésben. De mégis, mi mellett teszed le a voksod, az irodalmi nyelv feltétlenül szép kell, hogy legyen, vagy jó, ha betölti a funkcióját, hiteles?

Totth Benedek: Szerintem ez a „szép” elég félrevezető a szépirodalom szóban, bár ebből a szempontból nem vizsgáltam meg a regényt. Nehéz a saját szövegeddel kapcsolatban állást foglalni. És azt sem tudom, fontos-e egyáltalán felcímkézni a könyveket. Nem hiszem, hogy létezik egy jól megfogalmazható kritériumrendszer, aminek, ha egy szöveg megfelel, akkor azt szépirodalomnak nevezhetjük. A Holtverseny zsánerelemekből is építkezik, de ez nem volt tudatos részemről, nem akartam thrillert vagy krimit írni. Nem is hiszem, hogy a könyv megfelel ezek közül bármelyiknek. Nem azért, mert annyira különleges, hanem mert így sikerült. De hogy szépirodalom-e vagy sem, azt nem tudom megmondani. Ki minek olvassa? El tudom fogadni, ha valaki szerint nem az. Nem tartom szerencsésnek a magasirodalom–zsánerirodalom felosztást, és talán egyre kevesebb jelentősége is van, azon kívül, hogy segíti a tájékozódást, ha az ember könyvesboltba megy. Bár ez sem mindig igaz. Találkoztam már James Ellroy regénnyel az ezoterikus könyvek között.

M.M.: Csakhogy ez a kérdés azért még mindig sokakban felmerül…

T.B.: Én rábízom mindenkire, hogy maga döntse el, hová sorolja a Holtversenyt. Ha minden áron szeretné beilleszteni valamilyen kategóriába, mert mondjuk megkönnyíti számára az értelmezést, vagy egyszerűen csak szeret ilyen rendszerben gondolkodni, akkor tegye. De erre szerencsére nincs ráhatásom. Viszont nem is akarom a védelmembe venni a könyvet, hogy márpedig ez szépirodalom. Megengedő vagyok ebben a kérdésben.

M.M.: Szimpatikus válasz. Emellett pedig úgy tudom, hogy az amerikai hagyományban, amelyből fordítasz, és közel áll hozzád, annyira nem is éles ez a megkülönböztetés.

T.B.: Ilyen mélységében nem ismerem az észak-amerikai irodalmi hagyományt, de az biztos, hogy az utóbbi években-évtizedekben, talán a marketing vagy PR szempontok előtérbe kerülésével nagyon erősen felcímkézik a megjelenő könyveket. Létezik például a „literary fiction” vagy „serious fiction” kategória, amelybe az irodalmi értékkel bíró műveket sorolják, bármit jelentsen is ez. Nemrég olvastam egy kiváló monográfiát a kortárs minimalista prózáról, Sári B. László Joe csikorgó fogsora vagyok című kötetét, amelyben a szerző szépen elemzi, hogy milyen hatással volt a kreatívírás oktatás a kortárs amerikai irodalomra. Az utóbbi 20-30 évben olyan méreteket öltött az intézményesített kreatívírás-oktatás, hogy az mély nyomot hagyott, vagy sok esetben inkább sebet ejtett ezen a bizonyos „literary fiction”-ön. Az amerikai könyvpiac pedig még mindig akkora, hogy bármilyen rétegműfaj képes életben maradni. Ez pedig sok esetben visszahat a mainstreamre.

M.M.: Talán akkor úgy érdemes pontosítani, hogy az európai irodalmakban inkább dominál ez a megkülönböztetés, jobban ragaszkodunk hozzá, nagyobb jelentősége van, mint ott.

 

T.B.: Nyilván ott is folynak erről viták, bárhol felmerülhet kérdésként, de pontos képem nincsen arról, hogyan zajlik mindez. Az én generációmban, de még inkább a nálam fiatalabb írók közül egyre többen próbálják áthágni vagy eleve átjárhatóként kezelni ezeket a korábban szinte átjárhatatlannak tetsző határokat. Egyre több fiatal magyar író van, aki a zsánerekből próbál meríteni, mégsem tisztán zsánerirodalmat ír, sci-fi és fantasy elemekből építkezik, de a végeredmény mégsem vegytiszta sci-fi, vagy fantasy. És szerintem ez is mind-mind irodalom.

M.M.: A jelen kínálatot tekintve ez a nyitás határozottan jellemző a fiatal szerzőkre, de nem jellemző általában a magyar irodalomra, ahogy én látom. Ez a fajta nyitottság csak a fiataloknak pálya?

T.B.: Az egyes szerzők motivációit nem ismerem, csak az eszközöket látom, amelyekkel dolgoznak. Én leginkább azért használok zsánerelemeket, vagy pontosabban azért kerültek bele a regénybe ilyenek, mert szeretek bizonyos szerzőket és hatnak rám. Trendről talán még nem lehet beszélni, de vérfrissítésről már igen.

M.M.: Itt van ugye például a ART-POP sorozat…

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Makai Máté, Szifonline.hu , 2016. ápr. 5.

2016-04-05 17:15:25
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ