Az ádáz szemtanú – Orbán Ottó vallomásai (VS.hu)

Árja-párja, azaz apja révén zsidó, anyai részről keresztény családból származott. Apját meggyilkolták, de a kisfiú már 11 évesen főszerkesztőként tevékenykedett. Ő fordította a hatvanas években szinte magyarrá vált verset, Ginsberg Üvöltés című litániáját. 1987-88-ban mondta Kabdebó Lóránt magnójába életét, de a szöveg csak most jelent meg.

Már gyermekként főszerkesztő

Ismerjük Ady kijelentését Kosztolányiról: „irodalmi író". Vagyis életidegen, valódi megélt élmények helyett olvasmányokból szerzett irodalmi élmények megzenésítője. Van azonban e típusnak egy másik válfaja, akinek számára az irodalmi élet legalább akkora élményt jelent, mint maga a teremtő munka. Orbán Ottó talán ide sorolható. A kis Ottó háborús félárvaként a korban legendásnak számító Sztehlo-intézetben nevelkedett, ahol unokaöccse, Rákosi Zoltán, ez a mindenhez egy kicsit értő, félzseni-félbolond amolyan művészetterápiát vezetett be, messze megelőzve ezzel a korát. A háborús traumát átélt gyerekek (vergődő ágrólszakadtak, mint a Valahol Európában című film hősei) verseket írtak, és két lapot is kiadtak a Gaudiopolisnak, azaz Örömvárosnak nevezett gyerekköztársaságban. Az egyiknek Orbán Ottó, pontosabban az akkor még a Szauer Ottó névre hallgató srác volt a főszerkesztője, aki már a Sárközi Márta és Illyés szerkesztette, nagyon komoly Válaszban is publikált, többek közt Pilinszky János társaságában. (Sárközi Mártáról, akinek fia szintén a Sztehlo-intézetbe járt, itt írtunk részletesebben.) Mindez komoly feltűnést keltett a felnőtt irodalmárok, sőt a politika köreiben. A kötetben Orbán tökéletesen jellemezi a groteszk elemeket is tartalmazó helyzetet, amikor fogadják a Parlamentben, ahol az 500 forint támogatást:


én mint akkor már címzetes főszerkesztő vettem át; reprezentatív italként koccintani málnaszörpöt hoztak, és csak fél seggel tudok ülni a bőrfotelben, mert túl magas, és a lábam ott harangozik.


Az irodalmi élet

Egyszóval korán eljutott hivatali pályája csúcsára, hiszen ettől kezdve, későbbi fényes irodalmi karrierje ellenére, soha többé nem volt főszerkesztő egyetlen lapnál sem. Ugyanakkor mindebből Orbán megérezhette, miféle veszedelmes állat az irodalmi élet. És már gyerekként megtapasztalhatta, hogy a politika kíméletlenül közbeszól, még akkor is, ha csupán a maguk sokkját a maguk módján gyógyító akaró, ártatlan kisfiúkról van szó. 1948-ban a Párt lapja, a Szabad Nép hasábjain a kor rettegett bértollnoka (egyébként 1958-ban az első magyar „holokausztregény", az ugyancsak egy kisfiúról szóló Elysium szerzője), Keszi Imre cikkének már a címe is rémületet kelt, és nem csupán a gyerekek körében: „Jó ifjúsági irodalmat – megismertetni kell a gyerekekkel a valóságot, nem elszakadni tőle". És persze világos, hogy a cikk nem a kisfiúk, hanem elsősorban Weöres Sándor ellen irányult, aki Pilinszky társaságában merészelt ellátogatni a gyermekotthonba, hogy felolvassanak verseikből. (Mindamellett érdekes, hogy a jelentős írók, költők megfogadták Keszi tanácsát; az ötvenes években szilenciumra tett szerzők megalkották a máig felülmúlhatatlan modern magyar gyerekirodalmat.)

Az irodalmi élet mint olyan Orbán érdeklődésének még költőként is egyik centrumát alkotta. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években egyre inkább költősztárrá vált Tandori Dezső és Petri György került az úgynevezett kánon élére, Orbán Ottó nem állta meg, hogy történetesen Az irodalmi élet című szonettjében ne vigyen be egy oldalvágást:

Készül a legújabb protokollista,
a fontos csomópontokon az e heti cikk,
s minden csomóponton egy szorgos forgalmista
tandorizik, petrizik, egyebezik.

Orbán képes oldalakon át szenvedélyesen monologizálni arról, hogy Nemes Nagy Ágnes félreértette korai verseit vagy egy véletlen megjegyzését, vagy arról, hogy Pilinszky mennyivel többre becsülte a kezdő, még semmit nem publikáló Tandorit, mint őt, a már többkötetes költőt. Az általa irodalmi tőzsdének nevezett jelenségről van szó, „ahol az emberek értékét jelzik". És persze túl okos ahhoz, hogy ne lássa át ennek abszurditásait, tudja, hogy ez „nem abszolút" mérce, ráadásul azt is tudja, hogy ez „sok tekintetben manipulálható...személyes véleményekből, elfogultságokból, sértődésekből, rokonszenvekből tevődik össze. Ugyanakkor mégis valamilyen módon a tartós értékeket ez valamiféleképpen hitelesíti is, meg is méri, semmilyen díj vagy siker nem érheti meg igazán, hogyha ez a homályos valami nem hitelesíti."

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bán Zoltán András, VS.hu, 2016. május 28.

2016-05-28 17:48:56
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ