Az eltűnt gyerekek és az önjelölt próféták városában a nyomok a múltba vezetnek (Könyves Blog)
(kiadvány: Szinte éjsötét)

Prózájában immáron harmadszor tér vissza gyermekkora szülőhelyére Joanna Bator, aki Szinte éjsötét című regényéért 2013-ban megkapta a lengyel irodalmi élet legrangosabb díját, a Nikét. A trilógia előző két kötetéről ezt írtuk: „Joanna Bator tehát játszik az olvasóival, és érezhető élvezettel pakolgatja téren és időn át a karaktereit: míg a Homokhegy nagyjából Walbrzych-ra, a világháborús eseményekre, és a szocializmus kilátástalan évtizedeire koncentrált, addig a Homokfelhőben az Egyesült Államoktól kezdve Szenegálig követi nyomon a szereplők útját, időben pedig a napóleoni háborúk, a lengyelországi zsidóüldözések és a harlemi és Bed-Stuy-beli zavargások is megvillannak.” A harmadik kötetben egy rejtélyes bűneset miatt tér vissza Bator hőse a szülővárosába: Alicja Tabor tényfeltáró riportot akar írni, miután a közelmúltban több gyereknek nyoma veszett. A nyomozással egy időben a nő saját traumatikus és évtizedekig elfojtott családi múltjával kénytelen szembenézni, mindennapjait pedig mitikus macskafalók, extravagáns futóbolondok és a tömegeket delejező hitszónokok nehezítik meg. A hét könyve a Szinte éjsötét.

Joanna Bator a Margón. Szinte éjsötét című regényéről Joanna Bator a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron (október 14. 18.30-tól) is mesélni fog, beszélgetőpartnere Kiss Noémi lesz. Felolvas: Péter Kata színművész. Facebook-esemény >>

Ha létezik olyan irodalmi kategória, hogy mágikus realista krimi, akkor a Szinte éjsötét bizonyosan az. Először is minden adott ahhoz, amit egy jó bűnügyi történettől elvárhatunk: a kiindulópontja eleve egy rejtélyes bűneset, az érintettjei ráadásul gyerekek, amitől az olvasó szenzorai még kiélezettebbek lesznek, és van egy hős, aki a fejébe veszi, hogy utánajár a dolognak. Alicja Tabor nem nyomozó, hanem egy menő varsói újság riportere, aki azért tér haza Walbrzych-ba, hogy cikket írjon a bűncselekmény-sorozatról. Dönthetne úgy is, hogy beköltözik egy steril szállodai szobába, helyette ő a lepusztult családi házat választja, melyet az Albert nevű idős szomszéd gondoskodása ment meg a végső enyészettől. Persze a nyomozás során láthatatlan gáncsoskodók és váratlan segítők is felbukkannak, vakvágányok, vörös heringek és sok-sok rejtély nehezíti Alicja dolgát. Ám egy krimit önmagában a bűneset már nem visz el a hátán: Varga Bálint fogalmazott úgy egy korábbi interjúnkban, hogy „a bűn dögunalmas”, és „a bűnhöz kapcsolódó sallangok” (miért követték el, és hogyan fogjuk megtalálni azt, aki elkövette) sokkal érdekesebbek.

Joanna Bator történetében ugyanakkor eljutunk oda, hogy nem is a bűn, nem is az abból eredő körülmények, hanem a nyomozó (itt: újságíró) és a nyomozás helyszíne lesz igazán érdekfeszítő. Alicja múltja ugyanis legalább annyira szövevényes, legalább annyi nyomasztó emlékkel terhes, mint a városkáé, mely fölött Ksi±ż vára áll őrt. Utóbbi falai között élt a második világháborúig Daisy hercegnő, akinek legendás gyöngysora után kutatva Alicja apja annak idején több időt töltött a föld alatti kazamatákban, mint a két lánya társaságában. A nővére, Ewa volt az, aki a kislány szemét a világra nyitotta, aki óvta a külvilág rémségeitől, és aki egyszerre volt testvére, anyja, barátja, idolja a félárva gyereknek. Az ő halála sarokpont volt a gyerek Alicja életében, és jelentősége a nyomozás alatt – és sok-sok évvel a történtek után – még nyilvánvalóbb a felnőtt Alicja számára.

A gyermeki kiszolgáltatottság és a felnőttek nemtörődömsége kulcseleme a regénynek. Saját traumáik feldolgozatlansága szinte kivétel nélkül a gyerekeken csapódik le: ez alól a régi korok generációi számára legfeljebb a világháború brutalitása adhatott úgy-ahogy felmentést, a jelenben ugyanakkor már erre sem lehet hivatkozni. A fizikai és a lelki erőszak hátborzongató és horrorisztikus. Az iszákos és perverz söpredéket – melynek tagjait a legnagyobb jóindulattal sem lehet anyának vagy apának nevezni – ugyanakkor Bator képes volt olyan figurákkal ellensúlyozni, akiknek szülői szeretetét még akkor sem vonhatja kétségbe senki, ha semmiféle rokoni kapcsolat nem fűzi őket az általuk nevelt gyerekekhez. Így a második világháború végnapjait követően a családja által hátrahagyott és megnyomorított kisfiút habozás nélkül fogadja örökbe és neveli sajátjaként egy lengyel család, egy magányos nagymama képes az általa nevelt gyerek érdekeit a saját érzéseit elé helyezni, egy kétségbeesett lány pedig akár a saját anyjával is szembeszáll, csak hogy védje testvérét. Az anyai szeretet szinte hegyeket képes megmozgatni – az már más lapra tartozik, hogy ez az erő nem minden esetben feltétlenül építő jellegű, hanem gyilkos, ignoráns és önző is lehet.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyves.blog.hu, 2016. október 14.

2016-10-14 15:37:26
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
SMITH, ALI
Fordította: Mesterházi Mónika
Egy reneszánsz festő az 1460-as évek Itáliájában. Egy kamasz napjaink Angliájában. Egyikük a művészekre nehezedő társadalmi elvárásokkal küzd, másikuk a gyásszal. Francesco del Cossa élet és halál között...
Krasznahorkai László
Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével

Annak, ,,aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében,...
Darvasi László
Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ