könyvheti, jakpiknikes
(kiadvány: Virágzabálók)

A Vörösmarty téren könyvheti zsúfoltság. Alig lehet elférni a könyvektől roskadozó sátrak, az előttük kemping székeken-asztalokon dedikáló írók és az érdeklődő olvasók  túláradó tömegében. Lányom - könyvheti alkalomból - interjúzna (a Literának - napokban már megtette), de hamarosan a Merlin színházba kell már mennie a JAKpiknik első blokját vezetni le. Darvasi, akit tegnapelőtt még Szegeden láthattam-hallhattam országos könyvbemutatóján, most itt dedikál a közelben, lányom üdvözli is, ( két "régi szegedi"..) :

 

s ahogy az irodalmi jelen tudósításából is olvasható:

 " Dedikálás után Darvasi a Merlin Színház felé indult 18:52-kor a jelentések szerint, s ott Turi Tímea szellemes kérdésére elmondta, hogy ő akácvirágot evett már."

de ne menjünk az események elé, mielőtt kezdődne a JAKpiknik, lányom is kap egy  Darvasi dedikációt, azzal a kivánsággal, hogy egyenek sok virágot!

majd kezdődik  a Jakpiknik, a pódiumon Turi Tímea (kérdezőlányom) mellett a  kérdezendő költők, írók sora: Tóth Kriszta, Darvasi László, Bajtai András, Geerevich András, Teslár Ákos .

Igazán hangulatos, pörgő és tartalmas irodalmi esemény ez itt, a Merlin  színház emeletén. (itt ebédeltem nemrég a kabbalahétvégén) - lányomból előbújt a kommunikáció szakot is végzett "szakember", a "modern magyar irodalom" PHD hallgatósága mellé, plusz még a saját író-ság is -  hozzájárulhatott egybevéve, hogy igazán jól kérdez, és... igazán jó válaszokat és felolvasásokat is  kap/unk.

Először Tóth Kriszta van terítéken, illetve új verskötete a Magas labda. Erre a címre nem lehet kihagyni a ziccer kérdést: gondolt-e vajon a kritikusokra? - "fel is van dobva..", "le is van csapva"... - ez a válasz. Én - magánvéleményként - úgy érzem, legalábbis az elhangzott versek kapcsán, hogy Tóth Kriszta korábbi versei szálltak inkább  "magas labda" gyanánt. De az is lehet, hogy tudatos egyfajta egyszerűsödés, profanizálódás, hisz' világunk is ezt teszi - az irodalom meg csak tükrözi azt. Még a műfaj: a "letölthető csengőhangok" kissé ordenárén mai, játékosan vicces, frappáns sorai is: pl. "ez a világ egy mélygarázs", "légy a jelszavam, légy a pinkódom", "keresgéljük, hogy hol van Isten, kontrasztanyag az ereinkben", "elmegyünk hazább innen"... (de jó és tömör is ez a rendhagyó középfok a rendhagyó anti-? de legalább is ambivalens hazaszeretetre!)

Darvasinak adott fő kérdése új regénye, a Virágzabálók, egyik kul csmondatából fakad, Szép Klára mondja: "mindenre akarok emlékezni" - erre a kérdés: "lehet-e mindenre emlékezni?"-  "nem pontosan emlékszem" ... válaszolja az író, közvetve tehát a "nem"-et... 6 év munka és 700 oldalnyi szöveg után ez nem is csoda, de figyelemreméltóan egészül ki, és figyelmeztetőül hangzik: ".. ha igen, bele is halnak!" Szép Klára álmodozó kislányként mondja, tőle még elfogadható, de ha megnő már nem akar emlékezni, vagy nem is úgy történt ami történt, ahogy emlékszik rá - és a már szentenciaszerű, általános érvényű  válasz:

"bele lehet abba halni, ha mindenre emlékszünk"

6 év alatt a saját regény részletei is fakulnak. "Boldog munka volt" - összegzi, de most a kiadása olyan, mint mikor a gyerek megszületik, külön életet kezd, ballag, valahova ér...

másik indító kérdéssé váló kulcsmondat Schütz doktor szájából hangzik el: "nem szabad hajbókolni a tények előtt" Nagy kutatómunka előzte meg a regényírást (korabeli újságok!) - de a rengeteg tény birtokában (is) természetesen újraíródott, átfogalmazódott a történelem - új legendagyártás lett, újraírva a  19. századi történelem - mentesítve a romantikus kliséktől -  afféle metaregény. (avagy metatörténelem?)

és zárásként a kihagyhatatlan (azóta már elhíresült) kérdés: "és ettél már virágot?" igen, az akácvirágon kívül a rózsát és tulipánt is megkóstolta a virágzabálóknak (nem csak?) írója, és megemlíti a felsorolásban a papsajtot is. "Szóval ettem" - hangzik frappánsan a beismerő vallomás - ami el is várható virágzabálók megalkotójától. (a kérdést lányom óvodabeli  titkos virág"zabálása" involválhatta : Nálunk a pásztortáska volt divatban! -árulja el. Tóth Kriszta viszont a petuniát ajánlja, amiből csörgőt is lehet csinálni. De sok metaforája van a szépség iránti  igénynek! -(közben virágillat kiséretében távoznak az eddig kérdezettek Magvető kiadójuk egyik rendezvényére)

Maradnak: Bajtai, Teslár, Gerevich...

Bajtai a telepesek antológiájának egyik alkotójaként, tizenegyedmagával nagyon magának érezve azt, egyben be is vallva, hogy ezzel a "Telep" gyakorlatilag megszűnt. (miután végérvényesen "megtelepedtek" az irodalomban?) Felidézi  (a Krusovszky féle) blogos előzményüket, ami szintén egyre ritkábban frissült. Szóval "hirtelen, brutálisan de gyengéden" megszűntek csoprtban létezni, idézi egy inspiráló filmélményéből kölcsönvéve a kifejező módhatározókat, majd a jazz-ről, mint a filmen kivül más társművészeti ágról kezd lelkesen beszélni - bevallott botfülűsége ellenére. Érdekes, ahogy felolvasni kezdi a verseit (egyet az antológiából, egyet készülő önálló kötetéből) egész más lesz a hanghordozása, úgy tűnik, (még?) különleges megszólalásnak, ünnepnek tekinti a verset.

Gerevich versei viszont éppen a köznapi beszéd hangján szólalnak meg; a riporteri kérdés:" akkor mégis, mitől versek ezek?" nem a versmivoltukat kérdőjelezi meg, csupán tisztáznák ami a versek elhangzásával igazolódik ugyan - de a kérdezett "költő" nem tud vagy nem akar rá  konkrétan válaszolni , legfeljebb ennyit "versbe van tördelve" - ez viszont épp a felolvasásnál nem is érvényesülhet, mert nem látható. Viszont meglepően s ugyanakkor meggyőzően tudnak szólni a maguk nyilt egyszerűségében a férfiszerelemről  és elvesztésének emberi érzéseiről: "milyen fiatalok voltunk és milyen  boldogok"

Teslár Ákos Nehéz kutyáját tudtam legkevésbé élvezni! - bár (vagy mert?) hosszú részt olvasott fel belőle. (és kutyával (és kisgyerekkel) -állíitólag- mindent el lehet érni - (lehet, hogy  tényleg kellett volna még  bele- a jó -filmes-recept szerint a kisgyerek..., a könyv reklámfilmje viszont megvan - a youtube-on, ahogy utalt rá moderátor lányom, s emlitett benn valami telefonszámot - kár , hogy nem jutott eszükbe, hogy felhivják, jó kis performance kereekedhetett volna belőle, zárásként.

De így is frappáns és érdekes volt az est!

(ami persze még folytatódott, sőt kint a téren egész éjszaka a könyveké és az olvasóké volt)

Kiadvány:
Darvasi László
Virágzabálók
Magvető Kiadó, 2009


Forrás:
lineas.freeblog.hu
2009.07.06.
   

2009-09-15 12:53:42
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Todero Anna
Egy olasz család félreértései
Claudia Durastanti a fiatal olasz írónemzedék legizgalmasabb, legeredetibb hangú alkotója. Önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyve egy nem mindennapi család életébe enged bepillantást, ahol...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ