Rakovszky Zsuzsa első novelláskötetének darabjai ugyanígy a hétköznapok érző, az elvonatkoztató szellemnél többet értő visszhangjai.

Az őket benépesítő alakok többségében kis vesztesek, akiket az élet sosem kínált meg a nagy lehetőséggel, ezért tragédiáik szintén nélkülözik a magasztos, katartikus, önmagában is léleknemesítő tragikumot.
Csupán egyfajta nyugodt beletörődés, egyfajta e világin túlmutató líraiság hatja át történeteiket. Nem teljesen tehetetlenül, mégis egyre sodródnak az elkerülhetetlennel, mígnem valamiféle holtpontra jut személyes létük.

 

?Az ismeretlen tényező?, ez a kisregény terjedelmű novella a szeretet vergődését és a mai, materialista világban tapasztalható végtelen idegenségét ábrázolja.

A történet főhőse, Gábor, az egyetemre ? és ezzel egy időben a fővárosba ? kerülve az Istentől és hittől megfosztott univerzum kétségbeesését tapasztalja meg magában, majd véletlenül jött megoldásként szeretetével igyekszik elhalmozni a nála látszatra szerencsétlenebbeket.

Ám képtelen mit kezdeni túlcsorduló szeretetével, hiszen a törődést többnyire immár zsigerből elutasító társadalmunkban végül mindennek puszta pénzösszegekre redukálódik az értéke; réges-régen kihalt az emberek közötti értelmes interakció.

 

Betegesen ateista, mindent tudományosan magyarázó világunk e keserű képéről Michael Greennek, a húrelmélet egyik megalkotójának gondolatai jutnak eszembe, aki a Guardiannek adott egyik interjújában így nyilatkozott: ?Feldühítenek az olyan emberek, akik elvetemülten ateisták, mert teljességgel tagadnak mindenféle emberséget. Tagadják a költészetet ? és úgy beszélnek, mintha mindent, többek között a szeretet is értenénk??

Ám, ahogy Rakovszky Zsuzsa története is tanúsítja, a szeretet ma már éppúgy nem felfogható a maga eredeti, transzcendens valójában, ahogy a középkorban az irracionalitásával mindenféle dogmának ellenszegülő szerelmet nem sikerült beilleszteni a kereszténység értékrendjébe.

 

S valamiképp Rakovszky novelláskötetének minden írása hasonló harmóniavesztésről mesél. A fél évszázadból szemezgetett pillanatképek valójában nem mutatnak fejlődést, komolyabb átalakulást.
Minden stagnál, az igazodási pontok érzékelt hiánya, a tehetetlenség érzete a novellákban ábrázolt alakok minden cselekedetét áthatják, meghatározzák. Mégsem elkeserítő a kép.
 
Kétségtelenül az író, a rögzítő beleérző szenzitivitása, az együtt szenvedés és felülemelkedés képességének ereje ad némi hitet. Hitet az élethez, s talán a küzdelemhez. Mert lehet, hogy a világ ? ahogy azt az utolsó novella sugallja ? mindössze hamis képzet, Mája fátyla, amit ha nem veszünk feleslegesen komolyan, végül sokkal elviselhetőbb.

 

Kiadvány:
Rakovszky Zsuzsa
A Hold a hetedik házban
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
Turbuly Lilla
ekultura.hu
2009.11.04.