SANCTA TRINITAS
(kiadvány: Az út)

Cormac McCarthy posztapokaliptikus, leginkább egy szabad versre emlékeztető, a központozást gyakorta nélkülöző látomása egy meg nem nevezett kataklizma után játszódik a Föld végnapjaiban. Túlélők alig-alig akadnak, enni csak azt lehet, ami nem pusztult még el: néhány gombafélét, konzerveket és embereket. Merthogy a kannibalizmus majdhogynem mindennapi dologgá vált – a túlélők egy része hordákba verődve elállatiasodott, és azokat a keveseket fenyegeti, akik – hogy a könyv egyik visszatérő sorát idézzük – „hordozzák a tüzet”.

Jelenetkép
Jelenetkép

Közéjük tartozik a két főszereplő, az Apa és a Fiú.

Hogy máris bibliai allúziók sejlenek fel, természetesen nem véletlen: nehéz ezt a könyvet és a belőle készült mozit anélkül értelmezni, hogy ne vennénk észre, az egyszerűnek tetsző történeten keresztül morális, vallásfilozófiai kérdéseket járunk körül.

A múlt emlékeiben megelevenedik az Anya, aki régen magára hagyta az övéit, és belefáradva a túlélésért folytatott harcba, a kilátástalannak és megmásíthatatlannak tűnő jövőbe, az önkéntes halált választotta. McCarthy könyve pont azért remek, mert szinte eldönthetetlen, hogy az Anyának vagy a Fiú miatt még mindig küzdő Apának van-e igaza, vagyis hogy a Fiú egy humánummal és empátiával bíró, sok szenvedésen átment kisfiú „csupán”, vagy maga a Messiás, aki az Apával a „damaszkuszi utat” járja, ahol Illés prófétával (a filmben Robert Duvall) is találkozik, akinek a megjelenése a Biblia szerint közvetlenül megelőzi majd az eljövetelét. 

Keni
Viggo Mortensen és Kodi Smit-McPhee

Világlátás kérdése hát, hogy – hasonlóan az Anyához – egy Isten nélküli, elembertelenedett világra ismerünk-e rá a könyv lapjain és a vásznon, vagy pedig – mint az Apa – hiszünk még a Fiúban, aki elhozhatja a reményt és a szeretet, melyet jelen állapotában nélkülöz a világ.

Valószínű, hogy pont ennek a két megközelítésnek köszönhetően látjuk a könyv/film befejezését is kétféleképpen. Az Anya (a filmben Charlize Theron) racionális, materialista értékrendje alapján a Fiú csak időleges haladékot kapott azáltal, hogy új Családra lelt, hiszen a Föld lassú agónián megy keresztül. Egy vallásos világkép szerint azonban éppen a Fiú léte, a túlélése mutatja meg, hogy Isten mégsem hagyta magára a világot.

Nem volt hát egyszerű dolga John Hillcoat rendezőnek, aki – ha nem is tökéletesen –, de adaptációjával derekasan helytállt. A film látványvilága döbbenetesen plasztikus: minden szürkésbarnában úszik, a vidék kietlen, a civilizáció vívmányait (hidak, felhőkarcolók, autók) kikezdte már az enyészet, szinte harapni lehet a hideg, párás levegőt – az egyik legszuggesztívabb posztapokaliptikus vízió, amit a vásznon valaha láttam (megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az operatőr, Javier Aguirresarobe és a látványtervező, Chris Kennedy).

Érdekes, hogy pont a filmes adaptáció döbbenti rá a nézőt arra, hogy Az út a zombie-filmektől is csak hajszálnyira áll: az Apát (Viggo Mortensen) és a Fiút (Kodi Smit-McPhee) fenyegető emberevő hordák és a kihalt városok látványa nem csupán bibliai allúziókat sejtetnek, de ugyanúgy megidézik a 28 nappal későbbet vagy David Cronenberg 1977-es élőhalottakkal teli klasszikusát, a Veszettet. 

Charlies  Threton
Charlize Theron (A képek forrása: PORT.hu)

Ha „hibázott” valamiben az értő adaptátornak tűnő Hillcoat, az nem is a szereplőválasztás és a látványvilág volt, sokkal inkább a kissé elnyaltra sikeredett befejezés, mely a maga ellentmondásosságában is jóval szikárabb és tárgyszerűbb a regényben. A film azonban sajnálatos módon eltolja azt a hollywoodi giccs irányba, amikor a megmentőként felbukkanó, a Fiút továbbra is életben tartó család tagjai között még egy csillogó szemű ebet is felvonultat.

A film másik problémája valószínűleg annak köszönhető, hogy rendezőnk beleszerelmesedhetett McCarthy súlyos tömbökből kifaragott, férfias nyelvezetébe, és ebből minél többet szeretett volna visszaadni a vásznon, narrátorrá előléptetve az Apát. Ez mindaddig nem is zavaró, amíg – vigyázat SPOILER! – Mortensen nem tér meg egy megható jelentben az örök vadászmezőkre. A film azonban ezt követően is tovább folytatódik, így a néző tulajdonképpen egy narratológiai zűrzavar részesévé válik: ha eddig az Apa nézőpontja volt az uralkodó és a narrációiból arra következtettünk, hogy belső monológokat hallunk, miért hallgat el a halála után? Honnan beszél, és egyáltalán: mikor beszél? Ha végig halott volt, hogyan kommentálhatta az eseményeket?

Szerencsére ezek a bosszantó dramaturgiai hibák csak a film utolsó tíz percét jellemzik, és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem vágják haza az alkotást. Az út mozgóképes változata legalább olyan mély nyomot hagy az emberben, mint McCarthy könyve.

Kiadvány:
Cormac McCarthy
Az út
Magvető Kiadó, 2010

Forrás:
mozinet.hu
Hungler Tímea
2010. 05.05.

2010-05-06 12:34:20
A 2022-es Petri-díjas kötet
,,Egész úton azt nézed, / mi mindent hagytál magad mögött" - szólítja meg az Utószezon című vers beszélője Rékai Anett első kötetének olvasóját is. Mintha az elszakadás és a felszabadulás...
Magzatpróza a szülésről és a születésről
Mit jelent életet adni, és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés...
Fordította: Scholz László
García Márquez eddig sosem publikált kisregénye
Gabriel García Márquez sosem publikált kisregénye a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul Scholz László fordításában. Az öt rövid történet egy Ana Magdalena nevű asszonyról szól,...
Fordította: Szávai János
Két rendhagyó szerelem története
Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ