kiadvány oldalanként
Seress Rezső
Tragikus kelet-európai sors az övé, a 20. század legnagyobb magyar slágerszerzőjéé, aki kottát írni nem tudott, és saját elmondása szerint zongorázni sem igazán. Seress Rezső (1889-1968) cirkuszi artistának indult, majd egy balesetet követően döntött úgy, hogy táncos-komikus lesz, végül bárzongoristaként működött Budapest VII. kerületében, ahonnan nem szívesen mozdult ki: először a Dohány utcai Kulacsban, majd az Akácfa utcai Kispipában. Dalai tízezrek életére és előadók generációira voltak hatással, s az ő nevéhez fűződik az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap is, amelyet több mint 100 nyelven ismernek. Olyan művészeket találunk az először Kalmár Pál által 1935-ben rögzített dal későbbi megszólaltatói között, mint Billie Holiday, Sarah Vaughan, Ray Charles, Etta Jones, Elvis Costello, Serge Gainsburg, Sinéad O'Connor vagy Björk. A munkaszolgálatot is megjárt Seress a háború utáni években is bárzongorisaként kereste kenyerét, s bár nevét és dalait mindenki ismerte és elismerte - még a klasszikus zene olyan óriásai is, mint Toscanini és Klemperer - valódi, anyagiakban is kifejezhető siker soha nem lett az osztályrésze. 1968-ban önkezével vetett véget életének.

Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész, 1997 óta a Vígszínház társulatának tagja. Nemcsak elmélyülten ismeri, hanem lenyűgözően érzi is a két világháború közötti magyar slágerek világát. A lemezen az Óbudai Társaskör felkérésére született, 2014. november 5-én bemutatott, azonos című est zenei anyaga hallható: gyakorlatilag Seress valamennyi jelentős slágere. A pianínónál maga Fesztbaum Béla ül, partnere pedig a dalok előadásában a Berki Sándor irányításával működő, a klasszikus szalonzenekarok világát minden ízében tökéletesen megidéző Kék Duna Szalonzenekar.
oldal
2990 Ft
Thomas Voigt
Nem túlzunk sokat, ha azt mondjuk, hogy Jonas Kaufmann hamarosan egyedül fogja betölteni azt az űrt, amelyet a ,,három tenor" maga mögött hagyott. Abban semmi különös nincs, hogy német énekesként meghódította Bayreuthot, a Wagner-szentélyt, az sem egyedülálló, hogy az univerzális operaháznak számító New York-i Metropolitan egyik legnagyobb sztárjává vált az utóbbi időben. Az azonban több mint figyelemreméltó, hogy a milánói Scala közönsége éppúgy rajong érte, amikor Verdi-, vagy Puccini-szerepeket ölt magára, mint a francia publikum, amikor Bizet, Massenet, vagy éppen Gounod operák főszerepeiben tűnik fel. A kötet életrajzi leírásait Kaufmann-nal folytatott beszélgetések, valamint kollégák és szakértők vendégszövegei gazdagítják. Jonas Kaufmann őszintén mesél pályája alakulásáról, a kezdeti nehézségekről és kudarcokról, a siker kellemes és kellemetlen velejáróiról, énektechnikai kérdésekről, rendezőkhöz és pályatársakhoz fűződő viszonyáról, s persze mindenekelőtt kedves zeneszerzőiről és operaszerepeiről.
oldal
3990 Ft
Dalos Anna
Az a tizenkét tanulmány, amelyet kötetébe Dalos Anna - napjaink meghatározó Kodály-kutatója -összeválogatott, Kodály Zoltán és a történelem viszonyát vizsgálja, mégpedig lenyűgözően sokféle aspektusból. Dalos Anna számára az eszmetörténeti problémák éppoly fontosak, mint az egyes művekre jellemző zene-technikai részletkérdések. Írásait három részre osztotta. Elsőként Kodály történelemképének kontextusát tárja fel, azt a kérdést járva körül, hogy a muzsikusként és bölcsészként egyaránt kivételesen művelt Kodály miként reflektált saját zenetörténeti helyére, s népzenekutatói tudományos tevékenysége miként határozta meg alkotói működését. A tanulmányok következő csoportjában fontos Kodály-művek - a Háry János, a 2. vonósnégyes, a Színházi nyitány és a C-dúr szimfónia - elemzése révén e kompozíciókat a korszak különböző zenei irányzatainak közegében helyezi el, illetve Kodály életének személyes mozzanataiban talál számukra értelmezési keretet. A tanulmányok harmadik csoportja Kodály szellemi hagyatékával foglalkozik. Dalos Annát éppúgy érdekli az úgynevezett Kodály-iskola tagjainak és mesterüknek alkotói kapcsolata, mint a Kodály utáni generáció zenei stílusának elméleti háttere, vagy éppen a másod- és harmadgenerációba tartozó zeneszerzők Kodályhoz fűződő viszonya. Dalos Anna bátran szembeszáll a hazai zenetudományra hosszú ideig jellemző apologetikus Kodály-képpel, s tárgyához elfogulatlanul közelít. Írásai elgondolkodtatók, olykor vitára ingerlők, de mindig releváns kérdéseket tárgyalnak, s azáltal, hogy nem tagadják el a Kodály-életmű és a kodályi hagyaték utóéletének problematikus vonásait, rendkívüli szolgálatot tesznek a kései utókornak: segítenek egy hiteles Kodály-kép kialakításában, közelebb visznek a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakjához.

Dalos Anna (1973) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Lendület 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának és Kutatócsoportjának vezetője. Számos tanulmány, kismonográfia szerzője, a 20. századi magyar zenetörténet kutatója. 2007 óta tanít a Zeneakadémián. Hazai és nemzetközi zenetudományi konferenciákon rendszeresen tart előadásokat az új magyar zenéről.
184 oldal
2490 Ft
Mező Imre
Hiánypótló kotta, egyben a Rózsavölgyi Kiadó egy korábbi, nagy sikerű kiadványának folytatása a jelen kötet, Mező Imre zeneszerző munkája. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, harminchét ismert magyar népdal és népének könnyen játszható, négykezes feldolgozása található benne, összesen hetven tétel. A feldolgozások az azonos című, 2011-ben megjelent kétkezes kötet anyagával megegyeznek, a négykezes változat azonban lehetővé teszi, hogy az ifjú zongorista növendékek már a kezdetekkor együtt üljenek a billentyűkhöz, együtt fedezzék fel, hogy mit jelent a másikra való odafigyelés, az alkalmazkodás, a közös játék, egyszóval kamarazenélés öröme. Reményeink szerint Mezői Imre gyönyörű és invenciózus darabjai kedvelt számai lesznek a zeneiskolák karácsonyi hangversenyeinek éppúgy, mint a nagycsaládi karácsonyok házi koncertjeinek.


,,Az alsó fokú tanításban tapasztaljuk, hogy milyen nagy örömet jelent növendékeinknek a közös játék, a négykezes. Pedagógiailag pedig felbecsülhetetlen jelentőségű. A Kiskarácsony Nagykarácsony kis darabjai szinte észrevétlenül vezetik be a játékosokat a zenei szerkesztés rejtelmeibe (imitáció, dallam-kíséret, variációk, tonalitás-atonalitás). A dúsabb hangzás lelkesítőleg hat a növendékekre, a közös felelősség, az egymásra figyelés, az alkalmazkodás zenei és emberi fejlődésük segítője. Köszönjük a szerzőnek, hogy gondolt az ifjú zongoristákra, amikor ezt a kötetet megírta."
Becht Erika, a Járdányi Pál Zeneiskola zongoratanára
80 oldal
2990 Ft
A Dina Zenekar ősi, szefárd népzenéket kelt életre, melyhez Pandzarisz Dina kristálytiszta, varázslatos énekhangja mellett elengedhetetlen Lamm Dávid érzékeny, érzelemgazdag gitárjátéka, Dés András rendkívüli, izgalmas ritmikai megoldásai, illetve Szokolay Dongó Balázs archaizáló, középkori dallamokat idéző furulya szólamai. A Dina Zenekar hazai és külföldi színpadok ünnepelt vendége. Dalaival elröpítik a hallgatót más korok, más országok népeinek világába.
oldal
2990 Ft
Somfai László
Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan
muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas
években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején.
Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század
eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének
két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla
köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky
és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László
az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar
muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató.
Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából
maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi
érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt.
Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti
folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek
egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akár
a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog
a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi
aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi,
miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak
legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai
kérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorban
hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát
a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban
fogalmaz: ,,Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel
tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek
kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket,
bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?"
Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte
zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi
Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és
2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol
1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította,
jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia,
az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy,
az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi
Zenetudományi Társaság elnöke.
512 oldal
4990 Ft
Komlós Katalin
A 18. századi zene nemzetközi hírű szaktekintélye és aktív fortepiano-játékos, a Zeneakadémia legendás zeneelmélet-tanára, Komlós Katalin húsz zenetudományi tanulmányát válogatta össze a kötet számára. A részint külföldi, részint hazai folyóiratokban, illetve szakkönyvekben megjelent, s önálló kötetben most először összegyűjtött írások a francia forradalom körüli évtizedek három legjelentősebb zeneszerzője, C. P. E. Bach, Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart alakja köré rendeződnek, s általános, műfaj- és kultúrtörténeti kérdéseket éppúgy tárgyalnak, mint speciálisabb, zeneelméleti, vagy analitikus témákat. Az írásokból világosan kirajzolódik, hogy a szerző számára a zene csakis elmélet és gyakorlat komplex egységeként képzelhető el. Komlós Katalin, a gyakorló muzsikus izgalmas gondolatokkal inspirálja Komlós Katalint, a muzikológust, és megfordítva. Az ő esetében ráadásul mindez elementáris tanári hevülettel párosul, az igazán jelentős tanárok pedig egész életükben tanulnak. ,,Mozart gondosan jelölte kottáiban az instrukciókat - írja az előadóművész Mozartról szóló tanulmányában -, a zenével és zenei interpretációval kapcsolatos gondolatai pedig végtelen gazdagságban tárulnak elénk kötetszámra írt leveleiben. Minden rendelkezésünkre áll: igazi Mozart tanítványok lehetünk ma is." Ha van, aki valóban élt e lehetőséggel, az Komlós Katalin, vagyis a kötet révén valamennyi olvasó számára adott a lehetőség, hogy Mozart, Haydn és C. P. E. Bach egyik legjobb tanítványa, Komlós Katalin révén nyerjen betekintést a 18. századi zene elbűvölő világába.
272 oldal
3990 Ft
Kusz Veronika
1948. március 10-én a hetvenéves Dohnányi Ernő hajóra szállt Genovában, s végleg maga mögött hagyta Európát. Másfél évet töltött Argentínában, majd reményeiben csalatkozva az Egyesült Államokba költözött. Itt élt 1960-ban bekövetkezett haláláig, a floridai Tallahassee-ben. A Zeneakadémia volt főigazgatója, a Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, a Magyar Rádió leköszönt zenei vezetője, a legendás zongoravirtuóz, a magyar zenei élet valaha oly befolyásos alakja egy vidéki, amerikai kisváros egyetemi tanáraként fejezte be pályafutását.
Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk - korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is - a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról. Kusz Veronika a zeneszerző életének érzékletes bemutatásán túl zenetörténeti kontextusba helyezi és részletesen elemzi - nem egy esetben a szakirodalomban elsőként - az amerikai időszakban keletkezett műveket. A kötet a 20. század egyik legjelentősebb magyar muzsikusa iránt érdeklődő átlagolvasó számára ugyanolyan izgalmakat kínál, mint a Dohnányi zenéje iránt érdeklődő zenésztársadalomnak.

Kusz Veronika (1980) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa.
360 oldal
3990 Ft
szerk. Ignácz Ádám
A kötetben található tizenhárom tanulmány a magyar populáris zenéről szól. Ám téved az olvasó, ha úgy gondolja, hogy ezzel meghatároztuk az írások tárgyát. Hiszen a kutatók számára éppoly érdekesek lehetnek egy kuplé vagy operett különféle alakváltozatai, az operett-éneklés 20. század eleji előadásmódja vagy az éttermi cigányzene sajátos hagyománya, a kommunista kultúrpolitika viszonya az operetthez vagy a rockzenéhez, a beat-korszak magyar együtteseinek kapcsolódása a nyugati mintákhoz vagy a klasszikus zenéhez, egy meghatározott együttes (az Orfeo zenekar) vagy szórakozóhely (a Fekete Lyuk) története, egy legendás alternatív zenész (Vig Mihály) filmzenei munkássága, vagy éppen olyan elméleti kérdések, mint az alternatív zene fogalma a hazai diskurzusban, illetve a zenei technológiákban rejlő kulturális implikációk. A szerzők módszere, érdeklődési köre és intellektuális háttere igen különböző, muzikológusok, társadalom- és politikatörténészek, gyakorló zenészek egyaránt találhatók köztük. De közös bennük a szellemi kíváncsiság, amely témájukhoz köti őket. A tanulmányok különös fénytörésben mutatják Magyarország 20. századi történetét az Osztrák-Magyar Monarchia idejétől a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakon át egészen napjainkig, s képet adnak arról, hogy mi mindenre vonatkozott, s kulturális életünkben milyen fontos szerepet játszott az a fogalom, amit összefoglalóan úgy nevezünk, hogy populáris zene.
224 oldal
2990 Ft
Péteri Lóránt
Miként jelentkezik Gustav Mahler zenéjében Sigmund Freud nevezetes kategóriája, a ,,kísérteties"? Milyen utat járt be a scherzo műfaja, amíg a haydni-beethoveni kezdetektől eljutott Mahler műhelyéig? Megidézhető-e a végtelenség a zenei forma révén? Hogyan befolyásolta Mahler zenei gondolkodását saját, szerteágazó gyökerű kulturális identitása? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Péteri Lóránt könyve, amely bravúros módon egyetlen tételből, Mahler 2. szimfóniájának Scherzójából bontja ki válaszait. A legfrissebb nemzetközi szakirodalomra és zenetudományi megközelítésekre építő, gördülékeny stílusban megírt kötet a magyar muzikológia legszebb hagyományainak folytatója. Ajánlott olvasmány a múlt századforduló művészete, illetve a 19. századi szimfonikus zene iránt érdeklődők számára, s kötelező minden Mahler-rajongónak.


Péteri Lóránt (1976) zenetörténész, zenekritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem habilitált egyetemi docense, a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék megbízott vezetője. Budapesten él.
256 oldal
3990 Ft
Wolfgang Amadé Mozart
A könyv átgondolt szűréssel nyújt bőséges válogatást a Mozart-család levelezésének nyolckötetes összkiadásából. A válogatás Wolfgang legfontosabb és legérdekesebb levelei mellett gazdagon merít az apa,...
Bozó Péter
Liszt Ferenc szerteágazó életútjának és életművének számos mozzanata jól ismert: az Európát beutazó zongoravirtuóz rendkívüli sikerei köztudomásúak, a Weimarban letelepedett progresszív komponista legfontosabb...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép