Egy szerető hitves ? és egy rajongó, a közelmúltból

 Bach műveiről, munkásságáról számtalan könyv jelent meg, életéről viszont nem sok; hiteles életrajz sem maradt ránk, legnagyobb sajnálatunkra. A korabeli dokumentumok száma is kicsi, így Bach mint ember kevéssé jelenhet meg előttünk, szinte kizárólag a munkáján és művein keresztül alkothatunk valamilyen képet a mesterről. Ha Bach az az ember lett volna, aki mindenáron publicitást akar, írt volna önéletrajzot, vagy feljegyzéseket hagyhatott volna, leveleket, de ? talán egyházi munkája miatt is ? a háttérben maradt, a zenét szolgálta.

A legnagyobb zeneszerzőkről, előadókról szép számban jelentek meg majdhogynem fiktív regények, természetesen az életrajzi adalékok, kortársak beszámolói alapján, a 20. század elején nagy keletje volt az ilyen írásoknak. Érthető is, hiszen mégiscsak egy-egy művész életéről olvashatott a nagyközönség, közelebb került a hétköznapi ember az istenáldotta tehetséghez. Napjainkban már nem a művészekről, főleg nem komolyzenészekről, hanem a kétperces celebek másodpercre lebontott napjairól tudhat meg a kíváncsiskodó részleteket, a műfaj iparággá vált. A Bakfark-év (ami tökéletesen elsikkadt, pedig a nagy lantos, a maga korában az egyik leghíresebb, újító zeneszerző születésének 500. évéről kellett volna megemlékezni) egyetlen magyar kiadványa egy hasonlóan fiktív, olvasmányos, fennkölt stílusú regény volt, a műfaj tehát még létezik.
Az Esther M
eynell angol írónőnek tulajdonított Bach-krónika a maga korában igen sikeres volt, több nyelvre lefordították, magyarra is, 1937-ben jelent meg, olvasom az Előszóban. Oly sikeres volt az eredeti kiadás, hogy forrásként is használták. Esther Meynell nem kevesebbet tesz, mint hogy Bach második felesége, Anna Magdalena Bach érzéseinek próbál utánajárni, belehelyezkedik egy, a férjét feltétel nélkül imádó, csodáló és rajongó nő érzelmi világába. A megjelenés idejében természetes volt a kissé emelkedett stílus, a férfi tisztelete, az a világ egészen másról szólt. A nők még nem vettek részt aktívan a politikában, nem töltöttek be vezető szerepet a munkában. Meynell nagyon ráérzett egy jogos igényre: ötvözte egy nagy zeneszerző életének bemutatását egy érző szívű nő lelkivilágával. Ha távoli párhuzamot akarnánk vonni, a krónika egyben lányregény, felnőtteknek.
Anna Magdalena és Bach megismerkedése, majd első találkozásuk leírása izgalmas, finom. A könyvben később is dominál a szerelem, az érzések aprólékos leírása, a szeretett férfi jó tulajdonságainak felnagyítása. Anna Magdalena mindig a háttérben marad, de ezt ő természetesnek veszi, az ő dolga az, hogy támogassa mindenben férjét, nevelje a gyerekeket, néha zenéljen, mondjon véleményt Bach készülő művéről. Esther Meynell egy kis leírást ad többek között arról, milyen szerteágazó és nehéz mu
nkája volt Bachnak a Tamás-templomban, vázlatnyi egységekben és az egyik utolsó fejezetben szó esik egy-egy Bach-mű részletének hatásáról a zenében jártas Anna Magdalena szemszögéből (szubjektív leírások, nem terhelik a zenében járatlan olvasót terminus technicusokkal). Meynell kitér Bach előző házasságára, de a költözésekre, a kortársak véleményére is.
A könyv stílusa nem a mai világé, pátosszal teli, nem szűkölködik szentimentális érzelemnyilvánítástól, mindenesetre szuggesztív, olvasmányos. A hitelesnek tekinthető morzsákból olyan könyv állt össze, melyben az arányérzék, a fokozás képessége kimagaslik. Néhány szerény hiba becsúszott, például Bach idejében nemigen volt koncert, és a borítón a legismertebb kép szerepel, három év alatt legalább harmadszor szerepel magyar könyvborítón. Nem elég egyértelmű a könyv tartalma a borító alapján, Anna Magdalena Bach kis krónikája, majd alatta jóval nagyobb és vastagabb betűkkel: Bach. Első pillantásra azt hihetnénk, hogy a feleség krónikája saját magáról, feminista világunkban az is nagyon érdekes lenne. A kötetet bőséges jegyzetekkel látták el, sajnos tartalomjegyzék nincs a könyvben.
A krónika ha kitalált is, de olvasmányos, szerencsésen vezeti/hangolja rá az olvasót a bachi életműre.

Kiadvány:
Meynell, Esther
Anna Magdalena Bach kis krónikája
Rózsavölgyi és Társa, 2009

Forrás:
papiruszportal.hu
2010.01.15.

2010-01-20 12:55:46
Dohnányi Ernő
,,A kamarazene Dohnányi művészetének legigazibb melegágya" - fogalmazott Tóth Aladár a zeneszerző harmadik, a-moll vonósnégyesének (op. 33) bemutatója kapcsán 1927-ben. A Rózsavölgyi Kiadó és az MTA BTK...
Dohnányi Ernő, a világhírű zeneszerző, zongoraművész és karmester 1949-től haláláig,1960-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Lehetőségei, problémái és életkörülményei gyökeresen különböztek mindattól,...
Claude Debussy
Fordította: Fazekas Gergely
A zeneszerzők többnyire áldozatai a zenekritika műfajának, nem pedig művelői. A zene történetében azonban akad néhány kivétel, akik olykor maguk is ,,hóhérrá" váltak, ha kellett, vagy éppen ha felkérték...
Győrffy István
Az összhangzattan a klasszikus zene oktatásának egyik legfontosabb eleme: egyszerre segíti a hallás fejlesztését, a zene harmóniai logikájának megértését és a szólamvezetés alapszabályainak áttekintését....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép