Steven Isserlis rendkívül fiatalon született. Az egész családja zenerajongó: édesapja hegedült, édesanyja zongorázott, nővérei hegedűn és brácsán játszanak – a csellót tehát azért vette a kezébe, hogy ne maradjon ki a buliból. Nagyon hamar eldöntötte, hogy élete hátra lévő részében nem akar mást csinálni, csak csellózni (részben azért, mert így nem kell túl korán kelnie, hogy bemenjen a munkahelyére). Manapság azzal tölti az idejét, hogy utazik a világban, és koncerteket ad azoknak, akik kíváncsiak rá (olykor azoknak is, akik nem), no meg lemezeket készít. Angilában, Skóciában és Amerikában tanult, s legfontosabb tanára az elbűvölően különc hölgy, Jane Cowan volt. Tőle tanulta meg, hogy a muzsikusnak jóban kell lennie azokkal a zeneszerzőkkel, akiknek a műveit játssza. 1998-ban az angol királynő a Brit Birodalom Rendjével tüntette ki mindazért, amit a „zenéért tett” (bár szerinte igaziból a külsője miatt kapta); 2000-ben pedig Zwickau városa (Robert Schumann szülőhelye) Schumann-díjat adományozott neki. Jelenleg Londonban él Pauline-nal (aki próbálja rendben tartani), fiával, Gabriellel (aki sikerrel tartja rendetlenségben), rengeteg csellóval meg egy zongorával. Sok hobbija van, de a legjobban azt szereti (mármint a zenehallgatáson és az olvasáson kívül), ha nagyokat ehet.