,,2017-ből visszatekintve még az idősebb generációknak
is nehéz visszaidézni azt a Magyarországot, amelyben
a kormányzatnak a szórakoztató zene egyidejűleg jelentett
államrendészeti és a rendszer identitását meghatározó
esztétikai problémát. Ez a kitüntetett figyelem - paradox
módon - jelentős társadalmi státusszal ruházta fel a
>>könnyű műfajok<< művelőit, akár azért, mert megfelelvén
a nyilvánossághoz szükséges kívánalmaknak, országos
népszerűségre, de legalábbis ismertségre tehettek szert;
vagy éppen ellenkezőleg: mert peremre szorultak, betiltották
őket, és ezért váltak híressé-hírhedté, az Európa
Kiadó egyik fontos dalát idézve, >>igazi hősökké<<."
[Részlet Szemere Anna Bevezetéséből]
A kötetben szereplő tizenöt tanulmány arra keresi a választ,
hogy milyen lehetséges kapcsolódási pontjai voltak
a populáris zenei műfajoknak és a (kulturális) politikának
a 20. századi Magyarországon, és hogy e kapcsolatok
miképpen éreztetik hatásukat a jelenlegi zenei színtéren,
illetve a populáris zenéről folytatott mai diskurzusokban.
Jávori Ferenc, vagy ahogy sokan ismerik, Fegya, a klezmer spiritus rektora. Elsajátította majd megújította a jellegzetes zsidó hangszeres nép-zenét. Zenekarával, az 1990-ben megalakított Budapest...
A zeneszerző-életrajzok az esetek túlnyomó részében kevés izgalmat tartogatnak az utókor számára, Georg Friedrich Händel (1685-1759) pályája azonban e tekintetben is kivételesnek mondható....
