kiadvány oldalanként
Rejtő Jenő
Irodalmi szenzáció Rejtő Jenő kiadatlan munkáinak kiadása. A jelen esetben több kéziratról, levélről, bohózatról, forgatókönyvről van szó, melyek ízig-vérig igazi rejtős-sztorik, és műfaji különbségük ellenére valamennyi hamisítatlan korabeli pesti humor. Az egyes szövegeket bevezető vezeti fel, illetve az eredetileg töredékes kéziratokhoz fűzött megjegyzések és kiegészítések a Rejtő-írásoktól elkülönülve szerepelnek. A közölt írások közül egyedül a Tokaji aszú című vígjáték látott nyomtatásban napvilágot a Színházi Magazinban (1941) - Szilágyi László neve alatt, mert a korabeli zsidótörvények miatt az író csak ,,feketén", más neve alatt dolgozhatott. A Pillanatnyi pénzzavar forgatókönyvét Kanizsay József néven Rejtő írta, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában lelhető fel. A filmforgatókönyv a könnyebb olvashatóság végett színműformára lett átalakítva. A kötetbe beemelt két bohózat közül a Légió mindhalálig kultikus státuszra emelkedett, bár idáig még nem publikálták, és szintén aránylag ismeretlen A 3 test őr. Rejtő Jenőhöz szorosan kapcsolódik Fülig Jimmy neve, így ifjúkori jóbarátja, Ladányi Béla fiának születésére kedvenc főhőse nevében írt levelet, ami igazi gyöngyszeme az összeállításnak. A kötetet a sajtó alá rendező Kiss Ferenc utószava zárja, melyben megpróbál rendet rakni a kusza Rejtő-hagyaték rejtelmeiben is.
280 oldal
3490 Ft
Windisch-Graetz Lajos herceg
A kötet waldsteini és thali Windisch-Graetz Lajos naplójegyzeteken alapuló első világháborús emlékiratát tartalmazza. A mű először német nyelven látott napvilágot 1920 szeptemberében. Politikai pályája kezdetén a herceget forradalmi-antidinasztikus érzelmű ,,vörös hercegnek" tartották, akiből az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után reakciós ,,fekete herceg" lett. A német változatból azonnal botránykönyv vált. A benne foglalt állítások miatt ugyanis Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus becsületsértési pert indított Windisch-Graetzcel szemben a bécsi büntetőtörvényszéken. A bíróság helyt adott a panaszának, és a rendőrség lefoglalta az osztrák főváros könyvkereskedéseiben található példányokat. Röviddel ezt követően Károlyi Mihály jelentette fel rágalmazásért a herceget a berlini büntetőbíróságon, és 1922-ben sikerült elérnie, hogy a berlini kiadó visszavonja a boltok polcairól a művet. A könyv német nyelvterületen történt viharos fogadtatása némileg magyarázatot adhat arra, hogy hazánkban csak magánkiadásként publikálta Windisch-Graetz e munkát. Az őszirózsás forradalom árnyékában Andrássy Svájcba küldte, hogy antantdiplomatákkal tárgyaljon a Monarchiával kötendő béke lehetőségeiről és feltételeiről. A kötet utolsó fejezete erről az útról szól, kiegészítve a szerző rövid meglátásaival a trianoni Magyarország legfőbb közgazdasági és társadalompolitikai kérdéseiről. A herceg kiküldetése nem járt, nem is járhatott sikerrel, hiszen 1918 késő őszére az antant vezető politikusainak köreiben már nem az volt a kérdés, hogy fennmaradhat-e az Osztrák-Magyar Monarchia (és annak részeként a történelmi magyar állam), hanem hogy hol húzódjanak a birodalom helyén létrejövő új államok határai.
,,Egy évig voltam távol hazulról. Amikor elmentem, és Károlyi hívei megkezdték ellenem hajtóvadászatukat, úgynevezett barátaim és híveim legtöbbje rövidesen az új hatalmasok táborához csatlakozott. Hisz most onnan remélhettek mindent, és nincs könnyebb, nincs közelebbfekvő érv, mint az, hogy hazafias kötelességből kell rendelkezésre állani... Később, amikor politikám, melyet annak idején folytattam, fájdalom... oly véresen igazolódott - amikor a tanácsrendszer összeomlása után fölmerült az újjászervezés lehetősége, ugyanazok az emberek, akik oly gyorsan vedlettek át Tisza bámulóiból Károlyi uszályhordozóivá, félni kezdtek, hogyha hazajövök, kellemetlen igazságok derülnének napfényre. Jelen sorokban elmondom az összeomlásnak szomorú történetét, elmondom azon beállításban, amelyet magam tapasztalhattam közvetlen közelségben."
400 oldal
3990 Ft
Gróf ifjabb Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra
Vázsonykői és zicsi Zichy Eleonóra (1867-1945) 1885-ben ment férjhez Andrássy Gyula fiához, Andrássy Tivadarhoz (1857-1905). Tivadar halála után négy évvel a családi vagyon egyben tartása miatt sógorával, ifjabb Andrássy Gyulával (1860-1929) házasodott össze. Fiatal korától naplót vezetett, a húszas években emlékirat írásába is belefogott, végül nem készült el vele. Az 1917-1922 közötti éveket felölelő jegyzetei sem teljesek, vannak hiányos és töredékes szakaszai, bejegyzései, de mindezek nem vonnak le páratlan értékükből. Az írások nemcsak magándolgok, -események és történetek repertóriuma, hanem leveleket, bejegyzéseket és a családtagok feljegyzéseit is megörökítő valóságos és hiteles kordokumentum, melyben Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Bethlen István és mások által írt sorok is szerepelnek. A diplomatikus férjjel szemben az asszony szókimondó és határozott, nem rejti véka alá ellenszenvét például a Károlyiakkal vagy másokkal szemben, amikor a lánya esküvője vagy az emigráció kérdése felmerül. A család a világháborút követően komoly anyagi veszteségeket szenvedett el: az erdélyi vadászkastélyt a románok, a tőketerebesit a szlovákok foglalták el, a naplóban számos rész foglalkozik a fosztogatásokkal: ,,Erdélyben iszonyú pusztítások folynak, amiről persze az újságok hallgatnak. Sok az erdélyi menekült. Rengeteg sok kastélyt feldúltak a románok. A falvak egymásnak háborút üzennek. Az erdélyi urak és földbirtokosok a béketárgyalásokig teljesen koldusbotra juttatják és a magyarokat addig kipusztítják. [...] A csehek is rendet csinálnak és most Szepes felett a lengyelek kezdenek nyugtalankodni. A szerbek pedig csak Pécsig terjeszkednek. Egypár francia megjött és undorító látni az értük való szerelmi hevülés túlzásait. Pedig egyre jobban kezdik kimutatni imperializmusuk foga fehérjét, és nem értem miért őrüljünk meg a gyönyörtől, valahányszor egy francia megjelenik a látóhatáron."
A páratlanul gazdag forrásanyag Magyarország történelmének egyik legizgalmasabb időszakát taglalja, melyben a világháború, a forradalom, Trianon, a Horthy-korszak első évei ugyanúgy benne vannak, mint a kor ismert közéleti személyiségei Kun Bélától Friedrich Istvánon át Bethlen Istvánig és Teleki Pálig. E portrék nem csupán szubjektív benyomások lenyomatai, Zichy Eleonóra igencsak tájékozott volt a korszak politikatörténetében, számos politikust ismert személyesen, ahogy az arisztokrácia szinte valamennyi tagját. Visszaemlékezése a boldog békeidők krónikája, kritikái, helyzetértékelései olykor meghökkentően hatnak az eseményeket vagy a személyeket nem ismerők számára.
480 oldal
3990 Ft
Erdős Renée
Irodalmi szenzáció Erdős Renée önéletírásának megjelentetése. Benne őszintén és részletesen mesél életéről, karrierjéről, fiatalkori álmairól, amikor színésznő szeretett volna lenni, továbbá kétségeiről és vívódásairól, valamint nem utolsósorban versről, prózáról, az első kísérletekről. És aztán természetesen elérkezik a siker időszaka, verseskötete jelenik meg, bejáratos lesz a férfiak által uralt irodalmi életbe - mindezt a századvégen-századelőn. Női írósors, mely összefonódik a regények történetével, mintha Erdős saját maga főhősévé lépne elő. Olvasunk írókról, szerkesztőségek kulisszatitkairól, továbbá Eötvös Károlyról, Molnár Ferencről, valamint Kadosa Marcellről és Bródy Sándorról. Erdős lenyűgöző mesélő - ahogy regényei alapján tudjuk. Ezúttal sem okoz csalódást: sziporkázó és szellemes, miközben saját sorsát boncolgatja.
,,Miről írok ebben a könyvben? Mielőtt ennek a jelentéktelen eseménynek leírásába belefognék, hadd bocsássak előre valamit, aminek elmondása nélkül magyarázatokat és jegyzeteket kellene ehhez a könyvhöz mellékelnem, amit a téma nem bír el, s megvallom, én magam sem bírok. E könyv írójának eddig ugyanis ötvenegy könyve jelent meg nyomtatásban és számtalan kiadásban. Ezek között körülbelül tíz kötet lírai és drámai mű, és negyven kötet regény. Vagyis csupa olyan munka, amikben a kitalálás, a kompozíció, a fantázia, az érzések különfélesége, az emberi sorsok kaleidoszkópja játszotta a főszerepet."
336 oldal
3490 Ft
Rejtő Rejő
A Vanek úr Párizsban csak 1986-ban jelent meg, sok-sok évvel a szerző halála után, éppen ezért nem teljesen alaptalan a feltételezés, miszerint nem kész regényről van szó, hanem csak egy félig elkészült kézirat publikálásáról. Ezt az elképzelést támasztja alá a történet kidolgozatlansága, valamint az a tény, miszerint talán ez a legkevésbé Rejtős darab az életműben - tudtuk eddig. A jelen kiadás igazán különleges, hiszen az eredeti gépiratot tartalmazza, ami soha nem jelent meg korábban. Történt ugyanis, hogy a hajdani eredeti gépiratból (aminek egyik példányát amúgy Rejtő összetépte) kettő készült, és Rejtő egykori titkárnője az épen maradt változatot beköttette... a példány pedig Kiss Ferenc magánygyűjtőhöz került. A kiadvány e példány reprint kiadása, a szöveg pedig értelemszerűen különbözik az ismertté vált (csonka) változattól. A titkárnő visszaemlékezése: ,,Én a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható sor maradt... Mindig hajszolta magát, és általában ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát." A kézirat Kovács Magda-féle regényváltozata, mely a legközelebb állt Rejtő végső változatához, hivatalosan most kerül először a magyar olvasók elé.
260 oldal
3490 Ft
Prevozné Balogh Irén - Rostás Gábor
Balogh Istvánt a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem teológiai hallgatójaként 1941. november 1-jén szentelték pappá Budapesten. Először Szerencsen és Sátoraljaújhelyen volt hitoktató. Egy teológia tanári állást utasított vissza, amikor a tábori lelkészi szolgálatot választotta. 1944-ben behívták tábori lelkésznek. Az orosz fronton legfontosabb feladatának a halottak nemzetiségre való tekintet nélküli eltemetését és a dögcédulák összegyűjtését tartotta. 1945 májusában szovjet fogságba esett, számos orosz lágerban megfordult. Nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a fogolytábor területén tilos gyóntatnia, miséznie, tilos a haldoklókat a betegek szentségében részesíteni, a halottakat egyházi szertartással temetni. Kitartó jellemének híre terjedt, és nemcsak fogolytársai, de rabtartói is tiszteletben tartották személyét. Rettenthetetlen jellemének bizonyítéka, hogy méteres hóban, mínusz 40 fokos hidegben temette a halottakat, és ha kellett, a latrinaárokban állva gyóntatta a hadifoglyokat. A táborban társaival együtt többször éhségsztrájkkal vívták ki a hadifogolyjogokat és a misézés lehetőségét is. Ezekben a csatározásokban ő élen járt, amit azzal jutalmaztak, hogy amikor az utolsó transzporttal 1951-ben hazakerült, a szabadság helyett újabb két és fél évig az ÁVH börtöneiben ,,vendégeskedhetett". Ott válogatott kínzásokkal gyötörték. Az ellene készített koncepciós perben pedig azzal vádolták, hogy a lágerben a Vatikán számára kémkedett.
416 oldal
4990 Ft
Szendrey Júlia
Szendrey Júliáról, a mi XIX. századi költőnkről, írónkról, műfordítónkról írni mindig nagy
megtiszteltetés. Azt gondolom, hogy ha ő Franciaországban, Németországban vagy Angliában
született volna, a közép-európai romantika alkotói között is felbukkanna a neve. Azonban egy
kis ország tollforgatójának tizenöt milliónál nem több ember által beszélt nyelven rendkívüli
dolgokat kell megteremtenie ahhoz, hogy Európában is ismert legyen.

A levélírás nem szépirodalmi műfaj, de nagyon hasznos az élet- és pályarajz szempontjából, ugyanakkor kultúrtörténeti adalékokkal is szolgálhat az olvasó és a kutató számára. A kötet legfőképpen a Szendrey Máriával való levelezést veszi górcső alá, ami eddig még nem jelent meg nyomtatásban. Szendrey Mária, Szendrey Júlia húga tíz évvel volt fiatalabb nővérénél. A könyv életrajzi részéből kiderül, hogy ez a kapcsolat mennyire meghatározó volt a nővér számára, különösen felnőtt korukban. Amikor Gyulai Pálné Szendrey Mária a testvérénél két évvel korábban, 1866-ban meghalt, hiánya végtelen űrt hagyott az idősebb Szendrey lány életében, lelkében.
A különleges összeállítás 22 levelet közöl, valamint bemutatja a műfordító Szendrey Júliát is, ugyanakkor részletes életrajz is kiegészíti a kötetet.
288 oldal
3490 Ft
Fried István
Márai Sándor: Az elmúlt ötven évben sok mindent csináltam, amit nem kellett volna, sok mindent írtam, mondtam, amit okosabb lett volna nem megírni és nem kimondani. Az egész, együtt, ez volt az élet. Minden más csak ennek feltétele volt. Nem tehettem mást, úgy írtam, ahogy éltem.

Márai Sándor 1972-es naplóbejegyzése (nem kevés öniróniával) hívja fel a figyelmet akaratán kívül ,,kalandos" életének és nem kevésbé kalandos sorsú műveinek összefüggéseire. A naplók jóvoltából szinte a nyilvánosság előtt leélt élete a huszadik század történelmének, a magyar író és irodalom sorsfordulatainak olyan példázatává emelkedett, amelyben művészet, politika, magánélet, polgártudat egyként jellegzetes alakzatként formálódott. Ezáltal a huszadik századi jellegzetes életlehetőséggé, életrenddé emelkedett. Ez a kötet ennek az életműnek a nyomába eredt, és az életmű által fölvetett irodalmi és ezzel az irodalommal egybehangzó más kérdésekre keresi a lehetséges feleletet. Az életmű szerveződésétől a népszerű-sikeres íróvá válásig, onnan a kényszerű emigrációig, majd a létformává lett számkivetettségig kíséri végig az írói pályát. Feltárja: az életmű miként visszhangzott a magyar kritikában, és a tiltás után miként indult be a széleskörű befogadás folyamata, miután a hazaérkezett hagyatékból sorra megjelentek a naplókban jelzett önéletrajzi és más tárgyú művek. Ez utóbbiak juttatták el a régebbi és az emigrációs alkotásokat a rejtőzködéstől a nyilvánosságig, kiteljesítvén az immár európai hírnévre szert tett Márai Sándorról tudott, sejtett, láthatóvá tett ismereteinket.
368 oldal
3990 Ft
Szerb Antal
Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának első kiadása. Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől. Szerb Antal mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette a történetet, jó néhány írásával együtt azonban soha nem jelent meg, a Nyugatban is versekkel debütált 1921-ben, nem pedig prózával. A hammelni patkányfogó teljes történet, nem töredék, Szerb nyolc apró füzetben jegyezte le, és javításokat is csak alig-alig eszközölt rajta. A történet a nagydiák Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen műhöz.
,,Történt ugyanis, hogy hamvazószerdán, miután a templomból kijöttünk, ahol is áhítatunkat közben meg tetsző módon kifejezésre juttattuk, a város előkelő társasága este szerény hajlékomba gyülekezett egybe, hogy polgárias békében és tisztességben elfogyassza estebédjét. Vacsora után a verandán az ifjúság, apáinktól örökölt megcsorbíthatatlan jókedvéből kifolyólag, félretolatta az asztalokat, voltak itt éppen vén muzsikusok, akik még talán talpalávaló nótákat farigcsáltak, egyszóval polgárian békés és biztonságos táncra illesztették magukat. Maga a plébános úr, aki ott volt, adta meg rá az engedélyt. Önkéntesen azonban a városban tartózkodott egy dominikánus barát a szomszédos kolostorból, aki rendjének sötét szellemében nevelve megbotránkozott azon, hogy mi tiltott időben lakodalmat rendezünk. Felrohant polgárian tisztességes hajlékomba, és durva kifejezésekkel illetve minket, ünneprontónak nevezett, mondván, hogy nem tudjuk szomorkodni az ünnepek szomorúságát - és igen, igen durva kifejezésekkel fenyegetve kijelentette, hogy ezért súlyos büntetésben lesz részünk."
240 oldal
3490 Ft
Gróf Bánffy Miklós
Kolozsvár, Bonchida, Casablanca, Tanger, Budapest. És Bánffy Katalin, Bánffy Miklós, Váradi Aranka, Bánffy Katinka, Bornemisszáné Szilvássy Karola egy kötetben. Igazi szenzáció gróf Bánffy Miklós levelezésének első magyarországi kiadása. A kiadványban az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyűjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét, aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét, aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az Életbe, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe - egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként - belekerült. Az apa és leánya közti leveleken túl szintén kuriózum Váradi Aranka naplórészlete, mely az 1944 és 1952 közötti időszak eseménytörténete, a háború és az ostrom, az éhínség és a bombázások árnyékában a túlélés napi krónikája. És természetesen Bánffy Miklós tragédiájának sorai, aki élete utolsó időszakában újra elhagyta, ezúttal végérvényesen, Bonchidát és Budapestre tért vissza.
,,Amikor kutatásaim során a most közreadott levélanyag első darabjai a kezembe kerültek, először csak Bánffy Miklós nővéréhez, Katinkához írott leveleit szándékoztam kiadni. Közben több alkalommal is részt vettem tévériport forgatáson a mind jobban és jobban hanyatló, pusztuló Bonchidán. A történelmi 89-es fordulat után egyre több kutatási lehetőség nyílott meg előttem, s miközben megjelent a Kis(Bán)ffy könyvem, a Bonchidai Prospero, megtaláltam Váradi Aranka naplójának (eddig egyetlen ismert) 1942-1952-es kötetét. Megismerhettem Jelen-Bánffy Katalint, akitől megkaptam az édesapja hozzá írt leveleit, s kikerekedett bennem Bánffy Miklós élete utolsó éveinek a története." (Marosi Ildikó)

,,Olyan árván érzem magam Maga nélkül - és Bonchida nélkül! - Vigyázzon az egészségére, ne rontsa el a gyomrát, ne hűljön meg, ne töprengjen túl sokat! Kérem, olvassa fel levelemet Katinka néninek is, nagyon sokszor csókolom a kezeit, ne haragudjon, hogy nem írok neki külön, de ez után a levél után valóságos írógörcsöm van!"
496 oldal
5490 Ft
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ