kiadvány oldalanként
Sorsok és életek
Rejtő Jenő
Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzetű műve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el ,,gyorsregényeket", füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején - az 1930-as években - emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a mű, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Külön érdekessége, hogy a Rejtő-életműben ritka módon van egy előzmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémnő címen Rejtő 1937-ben még operett librettót is írt!
,,Tatjánával a hotelben ismerkedtem meg. Egy este, éppen kijöttem a szobámból, mikor új lakó érkezett. Férfiszabású bő felöltőben volt, kezében kis kézitáska, a fején sapkaszerű simuló kalap. Minden praktikus és egyszerű volt rajta. A kalapja alól két bronzvörös hajtincs látszott ki. Nem lehetett egészen fiatal, az orra körül két redő mélyült az arcába. Nagyon szép volt. Markáns, kissé durva, de mégis szomorúan szép nő volt Tatjána. A nevét akkor még nem tudtam. Egy másodpercre élesen felém fordult, végignézett rajtam, aztán benyitott szobájába. A mellettem lévő szobába. Valahogy megéreztem, hogy messziről jött, hogy felette áll e kis bűnözőknek, akik itt laknak. Az első pillanattól fogva érdekelt."
160 oldal
2990 Ft
Ady Lajosné Kaizler Anna
,,Már kislány koromban hallottam az Ady-fiúkról, Endréről és Lajosról. Ők Érmindszenten laktak, mi tőlük négy kilométernyire, Érszentkirályon. Az ő apjuk is gazdálkodott, az enyém is. Apámat Kaizler Lászlónak hívták, s ez ugyan - hangzásra - német név. De apám ősei már a XVI. században telepedtek le Magyarországon, s a magyar földdel való viaskodás, a magyar bor, búza ereje, maga az élet itt, az Érmelléken réges-régen ízig-vérig szilágyságiakká, idegyökerezett birtokos-nemesekké gyúrta a Kaizlereket. Anyám, Jakó Ilona, pedig éppenséggel ősi magyar család leszármazottja, amit hármas előneve is bizonyít: szalárdi, félegyházi és farnazsi Jakó-lány volt, ki a szomszédos Szatmárból - ő is birtokról, gazdálkodásból - került apámhoz Szentkirályra.
Ezt azért mondtam el, értessem: a mi portánkon ugyanazon a magvas tisztaságú szilágysági nyelven beszélnek, s ami a mi vidékünkön ezzel együtt jár, ugyanazt a károligáspáros Kálvin-hitet vallják, mint valamikor az Adyékén. Ez pedig azt is jelenti, hogy életfelfogásban, gondolkodásban, régi eszményekhez való ragaszkodásban - nagyjából - az ő portájuk, s a mienk igen kevéssé különbözött. Csak éppen múlt tekintetében tettek túl rajtunk, hiszen tudott dolog, hogy ők a XIII. századig vezették vissza családfájukat. Sőt, lelkes, ifjú Ady-sarjak valamikor, túlzó romantikával, egyenesen Ond vezértől próbálták származtatni magukat..."
Az emlékiratíró Kaizler Anna 1910-ben ment feleségül Ady Endre öccséhez, Ady Lajoshoz. Ekkor már ismerte Ady Endrét is, a Párizsból hazatérő költővel 1909 pünkösdjén találkozott, abban az időben, amikor igen felkapott volt a Nemzeti Színház épületében lévő Szikszay vendéglő...
A szerző rajongva figyelte Ady Endre életét, költészetét, feljegyzéseit kiegészítette az Ady-portán fellelt Ady-levelekkel, a családi események krónikáival, Léda jellemzésével, a Csinszka-történettel és a Dénes Zsófia-szállal - meg sok minden mással, s végül 1942-re összeállt az Érszentkirályon elkezdett emlékirat. Benne végigkövethetjük a költő utazásait, nyugat-európai kalandozásait, de vívódásait, hazameneküléseit is a szülői házba.
A párhuzamos életrajz, tágabb értelemben az Ady-fiúk története páratlan kortörténeti panorámakép is a korszak íróiról, művészeiről, a szerkesztőségek kulisszatitkairól, szerelemről, házasságról, alkotásról és válságról, hétköznapokról és társadalmi eseményekről, arról a miliőről, amelyben élt és alkotott Ady Endre. Is. A miliőről, amely nemcsak Párizs, Nizza, Firenze, Budapest és Nagyvárad, hanem Érmindszent, Kalotaszeg, Csucsa, Kolozsvár. És a Szilágyság.
336 oldal
3490 Ft
Feszty Árpádné Jókai Róza
,,Nagyanyám halála után fél évvel megismerkedtem Feszty Árpáddal, ki akkor Párizsba készült hosszabb időre. Miattam, mert én papától sem nem tudtam, sem nem akartam elválni (akkor még azt hittem, szüksége van rám), lemondott párizsi útjáról, s elvett."

Jókai Róza festő-író, Jókai Mór fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Feszty Árpád felesége, Andrássy Gyula leánya... édesanyja pedig színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született. A kaotikusnak ható genealógia már elsőre is figyelemfelkeltő, hiszen olyan családi történetekbe enged bepillantást, amelyek jószerivel a maguk korában sem voltak ismeretlenek a nagyérdemű előtt. Jókai ismertsége, elismertsége, írói-politikai pályája mögött azonban a magánélet mezsgyéje titkokkal van tele, s bármennyire is igyekeztek megóvni részleteket mindennapjaik kuszaságáról, a viharos életrajzi események, a Jókai-per kiszivárgott fejezeteinek hátterében ott áll a lány vallomása: Jókai Róza mesél és mesél, kedves-fájó visszaemlékezéseiben megjelennek a színészvilág apró titkai, Jókai írótársainak portréi Gárdonyitól Mikszáthon át Justh Zsigmondig és Bródy Sándorig, a festő iskolák alakjai Munkácsytól Mednyánszkyig. És persze gyermekkor, viszontagságok, szerelem, házasság, de mindenekelőtt: Jókai. Meg a helyszínek: Balatonfüred, Svábhegy, Párizs. És újfent Jókai... Majd egy örökségi per részletei.
A jelen kiadás Jókai Róza mindkét memoárját tartalmazza.
Részlet a gyerekkorról:
,,Emlékszem nagy felfedezőutakra; fel-le lépcsők veszedelmeire, amiket apró, vastag lábaim csak a nagy, jó ember segítségével tudtak leküzdeni. Ha elfáradtam (panaszos hangomat hallom ma is: ,,elesik a Józa"), ölbe vett. Ölbe különben, azt hiszem, sokan vehettek; s ezalatt váltak lassan ismerőssé, rokonná vagy ellenséggé az idegen, új arcok.
Ezek közül kiemelkedik egy csúnya, fekete, vigyorgó fej; mindig nevet, nagyokat ugrik, s engem aztán visz, úgy táncol. Netti volt, a tót szakácsnőnk. Első bizalmasom.
Homály, kusza képek, sok állat; nagyon szerettem őket. Vagy egy évig megint semmi pontos emlék, csak apró, gomolygó képek. Azután kinyúlik a ködből, mint útmutató, az első nagy fájdalom, a kisgyerek fájdalma! Óriásivá nő, akármilyen kicsi. Később elfelejti az ember, nem számol vele, pedig sok későbbi baj magva rakódik le a még öntudatlan kis lélek rejtett zugaiba."
282 oldal
3490 Ft
M. Hrabovszky Júlia
,,Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani. Zsüli néni igazi nő volt, a fin de siecle remekműve, ritka tünemény." (Márai Sándor)
A lassan feledésbe merülő írónő M. Hrabovszky Júlia nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen. Ő még látta a magyar millenniumot, az 1900. évi párizsi világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett, bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött, éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok külföldi tudósítójaként és az irodalomból ,,kikopott" szerény nyelvtanárnőként, de mindig megmaradt ,,grande dame"-nak.
,,Kedves öcsém Márai Sándornak megígértem, hogy megírom memoirjaimat, mert hosszú életemnek vannak érdekes pillanatai, főleg azok számára, akik szeretnek. Te, Sanyikám, annyi jelét adtad ragaszkodásodnak, hogy igyekezni fogok megírni visszaemlékezéseimet..." - így kezdődik a letehetetlen emlékirat.
Részlet Steinert Ágota irodalomtörténész utószavából: Egy polgárasszony vallomásait olvashatja az olvasó, ha kezébe veszi Hrabovszky Júlia emlékiratát, mely osztályának erényeit és hibáit egyaránt tükrözi. Erényeit magától értetődő természetességgel képviseli: a szellemi igényességet, a függetlenség vágyát, a kreativitást, azt a fajta tartást, amely független az élethelyzetek változásától. Ugyanakkor maga vallja be, hogy osztálya - talán méltányosabbak vagyunk, ha azt mondjuk: osztálya számos tagjának - előítéleteit is elfogadja, ezért tesz olykor éles, néhány esetben kifejezetten sértő, elfogadhatatlan antiszemita megjegyzést, noha magát korántsem tartja antiszemitának. Alapvető élménye a trianoni veszteség, s az, hogy a későbbiekben az elcsatolt területek visszaszerzésében közreműködött Mussolini és Hitler, elhomályosítja éleslátását, nem ismeri fel demagógiájuk embertelenségét, nem veszi észre, hogy a revízióért milyen nagy árat kell majd Magyarországnak fizetnie. Sokáig élt Márai Sándor nagy-nagynénje, és sokat megért, jót is, rosszat is, jól és rosszul is. Megpróbálta értelmezni mindazt, ami vele történt, hol sikerrel, hol sikertelenül. Ha végigolvassuk emlékiratát, bizonyára nemcsak történelmünk közel száz évét ismerjük meg jobban, de azt a mindennapi életet is, amelyre és amelyből a történelem épül. Ezeket a mindennapokat elsősorban a nők alakították. A nők - lányok és asszonyok, nagyanyáink és dédanyáink -, akik nem pusztán elviselték, de vállalták is sorsukat, szívósan, bátran, olykor hősiesen..."
490 oldal
3990 Ft
Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona
A magyar ,,first lady" emlékei, a századforduló nagyasszonyának vallomása.

,,A költő látnok is, apám oly igaz költő volt. Mert borzasztó azt hinni, hogy annyi szenvedés után remény nélkül kelljen meghalnia. Deák eljött ismételve, de akkor már, midőn másodszor jött, nem ismert meg apám senkit, s mind aggasztóbb lett a baj. Elköltözött ama hazába, hol megszűnik a gond. Nagyon szerettem őt, és elszorult szívem elgondolva: hogy most fagyos hideg borult szerető szívére, mély álmaira."

Vörösmarty Mihály leánya, Vörösmarty Ilona (1846-1910), a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, ahogy írták róla 1900-ban, 1867-ben feleségül ment Széll Kálmánhoz, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt, Bánffy Dezső utódja. A ,,first lady" emlékirata nem elsősorban politikai visszaemlékezés, még csak nem is családi krónika elsőrenden, hanem az ,,apátlanság" története. Édesapja halála után ugyanis Deák Ferenc, a haza bölcse lett a gyámapja, aki Vörösmarty Mihály legjobb barátja volt. Az ő pályafutásának háttértörténete erősen felsejlik a sorok között, ezáltal a visszaemlékezés remek társadalmi tabló Magyarország történetéről, a kiegyezés és a monarchia időszakáról, miközben részletes beszámoló egy tehetséges ifjú hölgy mindennapjairól, aki Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Apponyi György társaságában élte hétköznapjait, és akinek Deák Ferenc volt a példakép, a mentor, az ,,apakép".
,,Esküvőm szeptember közepén volt, s december elején, kérelmemre, fölmentünk Pestre. Hat hétig maradtunk, s gyámapám naponként eljött hozzánk több órára, kik anyámnál és bátyámnál laktunk, de az estéket többször a Körben tölté. Deák Ferenc 1868-ban jött először Rátótra, s ezentúl ott tölte az országgyűlési szünidőket, hetvenhárom nyarán volt ott utoljára."
144 oldal
2990 Ft
Boncza Berta
,,Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. Én ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé."
Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és költőnő, emlékiratíró... Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy Ödön - jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevelőintézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, később találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérnök-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak ,,sovány, mint esernyőnyél, elöl-hátul sexuális duzzanatokkal". Ki is ez a hölgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán?
Boncza Berta naplójának néhány részlete először 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel később a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság történetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 között. A huszonkét fejezetre osztott írás először jelenik meg önálló kötetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány különleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem - vagy kevésbé - ismert rejtélyre: mi lett az Érmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették... Valóban agyvérzésben hunyt el a költőnő, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemről regéltek... Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen verseskötetbe 1931-ben?
,,Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze közé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ő találta ki. Rövid, egyszerű és jó kis ima volt. Kérésből és köszönetből állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért elsősorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek szőve..."
184 oldal
3490 Ft
Falk Miksa
,,Hogy nehéz órákban mi volt ő királyi férjének, miképpen tudta őt gyengéd, de egyszersmind erős kézzel is támogatni, midőn ami - fájdalom - nagyon is sokszor történt, a sors csapásai őt letöréssel fenyegették, miképpen tudta ő egy rettenetes családi katasztrófa pillanatában, midőn kimondhatatlan fájdalom dúlta szét az ő saját anyai szívét, a római nő heroizmusával leküzdeni saját fájdalmát, hogy az atya szívébe csepegtesse a vigasznak azon balzsamát, amelyre az ő saját sebei annyira rászorultak volna..."
Az író-újságíró Falk Miksa 1863-tól Erzsébet királyné tanítója és magyar nyelvtanára volt. Hazatérte után, a kiegyezést követően a Pester Lloyd főszerkesztője lett. Sisiről írt visszaemlékezéseit eleinte részletekben közölték a folyóiratok, végül 1898-ban önálló kötetben is megjelent. Az írások igen jól megörökítik azt a bensőséges viszonyt, ami közte és tanítványa között alakult ki az évek során, nemegyszer a politikáról és a magyar lelkiségről is eszmét cserélnek, máskor a respublika vagy a kormányzás kérdése kerül szóba, miközben Falk szemtanúja volt a családi élet minden történésének, születésnapnak és tragédiának egyaránt. Akiről a legkevesebb szó esik, az maga a császár, Ferenc József.
128 oldal
2490 Ft
Bagdy Emőke
Ez a könyv a szerelemgyerekem. Az írások nagy része szakmai feladataimtól és magánéleti szabadidőmből ellopott ,,titkos órákban" született. Darabokban, részekben, át meg átírt egységekként eredetileg a magam kedvére írtam. Még azok is így készültek, amelyekről tudtam, hogy egyszer majd közzéadom. Leglassabban azokat írtam, amelyeket legjobban szerettem, nehezen tudtam elengedni, nem sikerült befejezni őket.
A hivatás és a hobbi szeretetének ötvözése ez a könyv. Minden betűje pszichológia, de a tárgy különlegessége, a szimbólumvilág sokjelentésű rejtjelessége megengedi, hogy a képek, szóképek, metaforák, hasonlatok analógiás szerkesztésű pszichologikai világában időzzek, ahol a gondolatok az érzékszervi nyelv kifejezési útjain imaginációkban, képi vagy hangcsatornán nyernek kifejezési utat (festészet, képzőművészet, zene), és ,,egyszerre szólnak valamennyi nyelven", ahogy Pilinszky János állította.
Költészet, képzőművészet, testszimbolika, lelki gyógyítás, médiapszichológia: csupán néhány téma, amiről e különleges kiadvány szól, hiszen afféle összegző-elemző írások gyűjteményéről van szó: József Attila Rorschach elemzése megfér Kondor Béla vagy Bálint Endre képeinek vizsgálata mellett. Érzékszerveink pszichológiai rejtelme pedig a személyiség tükre, testünk szimbólumai pedig több mint árulkodók. Továbbá: hogyan működik a konzummédia a szimbólumok elrablásával? Milyen a hangok, a zene, a zeneiség világa számunkra?
Megannyi kérdés, amire választ ad ez a rendkívül személyes, egyben feltárulkozó könyv.
220 oldal
3490 Ft
Erdős Renée
"Aztán elfogadta kedveskedéseit, hízelgéseit, vigasztalását, hálás és boldog csókjait. Engedte, hogy a lámpafénynél kibontsa szépségét és gyönyörködjön benne. És hogy elragadtatásában újra magához ölelje, most már kevesebb gyöngédséggel, elszilajodva és egyre mámorosabban. És nézte őt világos, nyílt szemeivel, és hallgatta újból és újból feltörő áradozását, ígéreteit, és voltak szavai, amiket nem értett meg egészen, de úgy tett, mintha értette volna. Egész lénye figyelt. Olyan volt, mint a kifeszített nyíl, melyről a kérdések vesszői suhantak a férfiú felé. Olyan volt, mint aki előtt megnyílt a titok, de mégsem ért meg belőle semmit. És a kérdések nyílvesszői suhogtak a férfi körül, aki ittas volt és boldog, és sokkal könnyelműbb és önzőbb, semhogy gondolkozzék és megfigyeljen."
Erdős Renée hajdani botránykönyve 1923-ban jelent meg először. Főhőse, Dóra, a nyárspolgár magyar lány, aki szerelmi házasságot köt, amit a család is támogat, s esküvőjét követően boldogan és izgatottan készül hosszú és érdekesnek ígérkező nászútjára. Vajon hogyan felel meg az erkölcsösnek nevelt fiatalasszony a hitvesi kötelességnek, képes-e egyáltalán a nemiséget a maga természetes valójában elfogadni, vagy az csak a szó igazi értelmében kötelesség marad a számára? Hogyan fogadja férje követelőzéseit s annak hűtlenségét, amelyet a jól ismert férfi logika könnyen megideologizál? Egyáltalán mit tesz egy fiatalasszony, ha számára a nemiség csupán kötelesség, ha nem ismeri a nemi vágyat, sőt viszolyog tőle? Képes lesz-e úgy élni, hogy sohasem ismeri a kéj feltörő, ösztönszerű nagy sikolyát? Vagy mégse? Mindezek ellenére eljut oda...
590 oldal
3990 Ft
Mindszenty József
"Az orosz támadás idején még nem tudtunk a washingtoni táviratról Belgrádba. Arról sem, hogy Tito nyilatkozatai összevisszaságával szemben - bizalmasa szerint hozzájárult a magyar szabadságharc fegyveres leveréséhez. Kína követelte e habozó Moszkvában a szabadságharc elnyomását. Hruscsov később hozzáteszi: Bukarestben a csatlósok együttese is kívánta, de leghevesebben Románia és Csehszlovákia. Ezekről még szó lesz, 5000 tank, nehéztüzérség, bombázók és 200 000 katona bevetése lett a szabadságharc büntetése.
Mindez ismeretlen még, de már rabok voltunk. Nyolc évi rabság után volt szabad 4 napom, 4 és fél szabad éjszakám. Jön a félrabság, és Villonnal mondhatom: Hazám földjén én is száműzött vagyok. Nov. 4-i egyik programpontom: a sebesült hősök és a beteg görög-katolikus megyéspüspök, dr. Dudás Miklós meglátogatása a fővárosi kórházban. Ravasz László, aki most visszatért egyházi munkakörébe, jelentette magát látogatásra. Fontos megbeszélésre gondolok. Nov. 5-re kitűztem és megüzentem visszatérésemet a már érthetően türelmetlen székvárosomba, Esztergomba. Folytak az ünnepi előkészületek. ÁVH merénylettervről is értesített dr. Mátrai Gyula, prelátus, kanonok, irodaigazgatóm. 7-én lesz Budapesten a hősök temetése, amelynek szertartására felkértek. A merényletterv nem tartott vissza. Ám a beteg- és székváros-látogatás, a vérmezői temetés elmaradtak. A magyar nép elleni merénylet akadályozott és tört le szinte mindent. Az idő már a nov. 3. és 4. közti éjfélen túl van, amikor fáradtan, tompultsággal ledőlök. Hajnali órában telefonon értesíti házamat a parlamentből Tildy miniszter titkára. Hívnak oda. Nov. 3-án nappal és éjfélig a szovjet haderő körülvette a fővárost. Nov. 4-én hajnali 4.25-kor tüzet nyitott. Száz és száz ágyú bömböl körös-körül és lövi a fővárost. Kísérteties fénylepedők és villanások az égbolton. Kísérnek rövid időre a pincébe. De hamarosan megyek a parlamentbe, autóval és sofőrrel. Itt értesülök, Maléter honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnök-tábornokot és Szűcs Miklós ezredest, akik a kormány megbízásából folytatólagosan Tökölön az orosz vezérkar meghívására annak főhadiszállásán tárgyaltak az orosz katonai megbízottakkal a kivonulás technikai lebonyolításáról, éjfél körül a tanácskozás ürügyével, csalárdul letartóztatták őket. Nem kisebb személyiség jött ezért repülőgépen, mint G. Serow generális."

A forradalom és Mindszenty József neve szinte egybeforrt. De hogy mi is történt pontosan, hogyan látta a legfontosabb szemtanú az eseményeket, és egyáltalán: hogyan ítélte meg saját szerepét a szabadságharcban, az kiderül a jelen kötetből, mely a Mindszenty-hagyaték frissen feltárt anyagainak tematikus feldolgozását nyújtja.
280 oldal
3490 Ft
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ