kiadvány oldalanként
Képes emlékezet
Thuróczy Gergely (összeáll.)
,,Három napja esik az eső. Nem a hosszas esőzésekre jellemző ónos egyhangúsággal, hanem vidáman, sűrűn, egyfolytában zuhog, mintha valami futó nyári zivatar lenne. Az ember állandóan azt hiszi, hogy a hatalmas zápor perceken belül elmúlik. Az ember ezt három napig hiszi. Azután abbahagyja. Három napja esik az eső. Ónos egyhangúsággal, meg csupa ilyenek. Nemsokára megyünk ebédelni, de már nem kapni semmit. Na, sag schon."
A rejtélyes Rejtő. Akiről rengeteg sztori forog közszájon, ám a legtöbbet nem támasztja alá tényanyag, úgyszólván nincs is életrajza, csupán legendáriuma. Talán egyetlen más magyar művészről sem született annyi biográfiai anekdota, mint róla. A számos ismeretlen kisebb terjedelmű Rejtő-szöveget, levéltári dokumentumot, sajtómegjelenést és fotót tartalmazó emlékkötet egyik legnagyobb szenzációja a hagyatékból előkerült és most először publikált írások gyűjteménye, de emellett a szerelmi levelezése, ifjúkori versei is helyett kaptak a gazdag fotó- és képanyagot, valamint az eddigi legteljesebb bibliográfiát tartalmazó exkluzív kötetben.
366 oldal
4990 Ft
Munkácsy Mihály
,,Első emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezdődnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészből. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc körül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt.
Apám - hogy is mondjam csak? - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerző, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal őrszem sétált le meg fel a házunk előtt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idősebb bátyám, aki akkor tízesztendős volt, azután is sokat mesélt körülményeinkről, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor először terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az összes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldött minket, anyámat és az összes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon."


Emlékirat, naplótöredékek és a feleségéhez írt levelek egy kötetben. A különleges összeállítás először jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektől valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, miközben egy kusza keletkezéstörténetre is rávilágít: a francia nyelvű memoár szövegét először Munkácsy titkára, Malonyay Dezső juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta közre az írást, úgy, mintha maga a Művész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit leközli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Közben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést? A válasz egyszerű: A jelen kötetben, amelyik tartalmazza mindkét szövegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.
320 oldal
3990 Ft
Karády Katalin
Egy fájón búgó hang valahonnan az Égből. A szívre helyezett parázs pergő hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Dizőz és nemzeti intézmény: Karády Katalin.
Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen.
,,Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom - agyő!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ. (Mihalicza Tamás, 1990)
240 oldal
3990 Ft
Bíró-Balogh Tamás
,,Amikor munkámról először beszélgettem Radnóti Miklósnéval, két dolgot kérdezett. Először azt, hogy miért is érdekes egy dedikáció, másrészt hogy hol tartok a kutatásban, mennyi ajánlást sikerült összegyűjtenem. Büszkén vágtam rá: kétszázat, kétszáz dedikáció van - akkoriban még csak ennyi volt -, mire Gyarmati Fanni elkezdett harsányan nevetni, és azt mondta: 'Az nem lehet! Miklós nem adott el annyi könyvet.'"
A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen a szerző által írt ajánlás érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma. Emellett azonban a dedikáció információt is hordoz: életrajzi forrás, amiből kirajzolódik a teljes kapcsolathálózat.
,,Radnóti ama kevesek közé tartozik, akik a kifejezés nyelvi gondossága mellett a látható nyelven való közlésre is különös gondot fordítottak. Keze írása pontos és szabályos, formái csinosak, de minden cikornyától és hivalkodástól mentesek, tükrözik kifejezőeszköz mivoltukat" - írta róla a Meredek út tipográfiáját készítő Haiman György.
240 oldal
3990 Ft
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ