Karády Katalinról

Karády Katalin díva volt, valódi femme fatale, az egyik első modern sztár Magyarországon, akinek stílusát, frizuráját és mélyen búgó hangját nők tömegei próbálták utánozni. Alakja körül már életében rengeteg volt a titok, és most, negyed századdal a halála után sem tudjuk a megfejtést minden vele kapcsolatos rejtélyre. A Szépmíves Kiadó, a színésznő emlékére, eddig még sosem látott képekkel illusztrált, összegző kötetet adott ki, amely monográfiaként is megállja a helyét.

Lehet-e még újat mondani Karády Katalinról? Nem véletlen, hogy ezzel a kérdéssel nyit a Ne kérdezd, ki voltam című kötet, amelynek célja nem kevesebb, mint hogy végre méltó helyére kerüljön a színésznő a magyar szellemi örökségben. A terv sikerült, az elkészült kiadvány mind szakmailag, mind minőségét tekintve megállja a helyét. És talán az egyik legteljesebb kötet eddig. Gajdó Tamás és Magyar Nóra komoly életrajzi tanulmánya mellett szerepelnek a színésznő – itthonról és az emigrációból írt – magánlevelei, valamint egy tudományos háttéranyag is, amelyben a díva részletes életrajza, színházi és filmszerepeinek, valamint gramofonfelvételeinek listája olvasható. Az életrajzi eseményeket mintegy kétszáz kép – fotó, film- és reklámplakát – illusztrálja, s ezek így együtt most jelentek meg először, hiszen az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szolgáltatta az archív anyagot. Szintén különlegesség, hogy a kötethez hangzó melléklet is tartozik, amelynek letöltésével eddig kiadatlan felvételek hallgathatók meg.

Kanczler Katalin Mária 1910-ben született, szegény család hetedik gyermekeként, édesapja cipészsegéd, majd gázgyári óratöltő volt. Nagyon fiatalon, mindössze húszévesen ment férjhez egy adóvégrehajtó tiszthez, majd alig három év múlva, közös megegyezéssel, el is vált. Bár Katalint érdekelte a színészet, és több iskolában is próbálta elsajátítani a mesterséget, hamar elszállt a lelkesedése. Kivételes adottságaira Egyed Zoltán hírlapíró figyelt fel 1938-ban, és rögtön magasztos beharangozót is írt felfedezettjéről. „Mikor a szobába belépett, mintha villanyáram járt volna át: az egész nő valahogy olyan rendkívüli volt, szépsége olyan különleges és izgató, a járása, a mosolya, a hangja, az egész lénye olyan érdekes, hogy hirtelenjében azt sem tudtam, hogy mit figyeljek meg előbb rajta és benne, azt, ami látszik, vagy azt, ami sugárzik belőle” – idézte fel a Színházi Élet című hetilapban az első találkozást. A Karády művésznevet is ő választotta pártfogoltjának, akit tánc- és énekórákkal próbált kikupálni.

Debütálása, a Halálos tavasz bemutatója után hamar beindult a karrierje, keresett és ünnepelt sztár lett. Tehetsége azonban sokat vitatott téma volt, s ezt a könyvben szereplő tanulmány is hosszan tárgyalja: különleges szépségét és kisugárzását sokan elismerték, ám színészi képességeit nem mindenki tartotta nagyra. Schöpflin Aladár például a Nyugat hasábjain többször is hangot adott kétségeinek, amelyek szerint az ígéretes színésznő még nem tanult eleget, alakításai nem kiforrottak. Bár Karády mozikarrierje jelentősebb volt – összesen huszonnégy alkotásban, köztük húsz nagyjátékfilmben szerepelt –, a kötet inkább színházi pályájának alakulására és ikonná válásának folyamatára helyezi a hangsúlyt, s kevésbé tárgyalja viharos magánéletét.

Karády élete a kor legtöbb művészéhez hasonlóan alakult, a kezdeti felfutást és ragyogást a történelem eseményei szakították félbe. Az Újszászy Istvánnal, a magyar kémelhárítás vezetőjével folytatott viszonya miatti meghurcoltatás, valamint karrierjének hanyatlása miatt elhagyta az országot. A hetvenes években Magyarországon megjelenő lemezei azonban felélesztették kultuszát, amely azóta is virágzik.

Mindezzel együtt, ami a tényeket illeti, kevés új információt szolgáltat a könyv, amely ahelyett, hogy titkokat leplezne le, inkább tárgyilagos áttekintést nyújt a színésznő pályájáról. Előbbire egyébként nincs is sok esély, hiszen Karády Katalin nem írt sem naplót, sem emlékiratokat, amelyeket forrásként lehetne használni, sőt, ő maga inkább azon volt, hogy életét minél több rejtély övezze. Viszont tanúi lehetünk annak, hogyan működött a sztárcsináló gépezet a két világháború közötti Magyarországon, és hogyan rejtették el a közönség elől a művésznő életének kevésbé szalonképes motívumait, például pontos korát, válásának körülményeit vagy kőbányai származását.

Magyar Hírlap, Forgács Katalin 

2016-11-17 10:22:37
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ