Blaha Lujza
(kiadvány: Életem naplója)

http://www.innovacio.hu/ehirlevel/index.html#szak

Blaha Lujza: Életem naplója - Szépmíves Könyvek, 2016
Dr. Osman Péter ismertetése

Kiemelést érdemel a kötet szépsége, s hogy a napló stílusa az elejétől fogva megkapóan gördülékeny, plasztikus, érett, jó elbeszélőkészségről tanúskodik. A szerkesztőtől kapott tájékoztatás szerint "A memoár 1920-as, tehát nem a gyerek Blaha írja, hanem a visszaemlékező hölgy, ráadásul rendezgette írását, a végső szöveg is az ő hozzájárulásával jelent meg anno. A végén meg is jegyzi, hogy ami nem való kandi szemeknek, azt nem adta oda a tördelőnek vagy a szedőnek."

ígéretes művelődéstörténeti sorozattal új kiadó lépett színre a könyvkínálatban: "a Líra Kiadói Csoport 19-20. századi emlékiratok, naplók, kultúrtörténeti munkák kiadására specializálódott Szépmíves Könyvek műhelye". Blaha Lujza naplója mellett már megjelentette Jászai Mari: Emlékirat és napló c. kötetét (hamarosan szólunk róla), Bíró-Balogh Tamás: Könyvvel üzenek néked c. művét Radnóti Miklós dedikációiról, Munkácsy Mihály: Emlékeim és Karády Katalin: Ne kérdezd, ki voltam - Egy díva emlékére c. visszaemlékezéseit.

Blaha Lujza a magyar színjátszás kiteljesedése korának egyik legismertebb és -ünnepeltebb színművésze, máig élő díszítő jelzőjével "a nemzet csalogánya". Naplója igen kellemes, érdekes olvasmány, s megragadó betekintés az akkori színészek életébe.

A Magyar színházművészeti lexikon szócikkéből (www.mek.oszk.hu): "Neve összeforrt a népszínművel. Szinte egyedülálló jelenség a színháztörténetben, hogy egy színésznő ennyire meghatározzon egy műfajt. A népszínmű mellett vezető alakja lett a hazai operett művészetnek is. Tehetsége, muzikalitása, könnyed, természetes, érzelemgazdag játéka magával ragadta a közönséget. Kortársai dicsérték humorérzékét is. Nagy szerepe volt a polgárság magyarosodásában is. 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett."

Pályája felívelése - mai szemmel - sajátosan indult. Elmondja: 14 évesen, 1864 októberében színésznőként megismerkedett a nála 21 évvel idősebb Blaha János katonazenekari karmesterrel, aki tanítani és tanulásra ösztönözni kezdte, majd 1865. utolsó napján megkérte szüleitől a kezét. 1866. február 5-én összeházasodtak. Egymás nyelvén alig beszéltek, viszont Blaha nagy következetességgel képezte az énekes színésznő mesterségre. Élete leginkább meghatározó fordulója is hozzá kötődik. Férje 1867 júniusában Bécsbe vitte, hogy szakmai ismeretségei segítségével ottani karrierhez segítse. Blaha Lujza Bécsben jött, látták-hallották, győzött, és fényes karrier ígérete nyílt meg előtte. Ő azonban semmiképp sem volt hajlandó "német színésznővé" válni, kiharcolta a visszatérést a honi pályára.

A Kiadó ajánlójából idézve: "Primadonna volt. És sztár. A közönség kedvence. Mindenki szerette, állítólag ő is szeretett mindenkit, soha egy rossz szót nem mondott senkire. Blaha Lujza az a magyar színésznő, akinek alakját már saját kora is a legendák égboltozatába emelte s hírnevének ragyogásán a közben elmúlt idő sem haloványított szinte semmit. Naplójában életének és mesés pályafutásának történetét írja meg. Közvetlen szavakkal beszél színészi fejlődésének, sikereinek, utazásainak és három házasságának kalandos eseményeiről. Színes képet rajzol a kor pesti, sőt bécsi és párizsi társasági életéről s a divatos fürdőhelyek mulatságairól. Bensőséges humora és kitűnő megfigyelőképessége közelségünkbe hozza pályatársait, de életre kelnek a Napló lapjain a múlt század végének művészeti és társadalmi nagyságai is Jókaitól Munkácsyn keresztül egészen Türr Istvánig. Kellemes olvasmány Blaháné naplója; egy melegszívű művész-asszony vallomása a körülötte kavargó életről és a mi számára legkedvesebb: arról a tündérkastélyról, amelynek színház a neve."

2016-11-17 10:40:08
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ