Jászai Mariról

Cselédből lett a legnagyobb tragika

Megrázó múlt és a tehetség győzelme: Megjelentek Jászai Mari emlékiratai

Forgách Kinga – 2016.10.15. 02:14 

Kevesen tudják, hogy Jászai Mari, akit a legnagyobb tragikának tartanak, szeretett és tudott is írni. Naplójegyzeteit eredetileg nem kiadásra szánta, később azonban meggondolta magát. Most az emlékirataival együtt a Szépmíves Kiadó tette közkinccsé: a memoár rendkívüli őszinteségű, komplex és finom írás.
A színészet a legelillanóbb művészeti ágak egyike, Jászai Mari pedig meg akarta örökíteni, hogy honnan hová jutott, el akarta mesélni belső vívódásait, küzdelmeit, a háborút, Magyarország és a színművészet párhuzamos hanyatlását.

Naplófeljegyzéseit eredetileg nem kiadásra szánta, s a nyilvánosságnak írt emlékirataival is nehezen boldogult, újra és újra elégette elkészült írásait, mert úgy érezte: túl keserűek, túl indulatosak. Halála előtt néhány hónappal azonban meggondolta magát, és Lehel István segítségével elkezdte kiválogatni a mára híressé vált Pepita füzetek legfontosabb lapjait, amelyek sanyarú gyerekkoráról, karrierjének nehézségeiről, valamint házasságáról és egyetlen szerelméről szóltak. A feljegyzések 1927-ben, a halálát követő évben jelentek meg először. Török Sophie a Nyugatban akkor ezt írta róla: „Gyakran sokkal inkább író, mint színész, a balladai szaggatottság tragikus hatásának zseniális ismeretével, s itt megmutatkozik, hogy a tehetség tulajdonképpen egyféle, s talán csak véletlenség, hogy a zseniből író, festő, színész vagy filozófus lesz-e.” 

Emlékiratai és naplója most a Szépmíves Kiadó gondozásában jelentek meg, néhány fotó és plakát kíséretében. Csaknem százoldalas memoárja komplex, finom és nagyon őszinte írás. Elbeszéli benne gyerekkorának megpróbáltatásait: édesanyja korai halálát, mostohájának és apjának kegyetlen bánásmódját, a mindennapos veréseket, a félelmet, a szegénységet és a magányt. Mély és megrázó önismereti munkával fejti fel, hogyan vált olyan szorongó, indulatos és elhagyatott felnőtté, aki csak a színpadon volt képes erőt és szépséget felmutatni. 

Tehetsége és igazságérzete őszinte és mélyről jövő volt, ennek ellenére folyamatos önkínzásban, bűntudatban élte életét. Erről tanúskodnak naplófeljegyzései is, amelyek nem rögzítik a fontos életeseményeket, csupán az érzelmi visszhangokból következtethetünk azokra. De még így is rengeteg megdöbbentő részlet derül ki: hogy tizenéves korában hány családnak volt szolgálója, hogy ártatlansága miképp lett katonák martalékává, vagy hogyan esett össze az éhségtől kezdő színésznő korában, amikor annyit sem keresett, hogy ételre fussa. 

Jászai példaképei Petőfi és Széchenyi voltak, hozzájuk mérte a színészeket és politikusokat, kiállt a nők jogaiért, elítélte a háborút, mindig szánt időt és energiát a jótékonykodásra. Múltjából fakadóan nem bízott az emberekben, mind a férfiakat, mind a barátokat elűzte maga mellől, hiszen nem tudtak megfelelni erkölcsi mércéjének. Gyerekkorában apja, a „szent ember” nap mint nap vizes kötéllel verte véresre testét, első férje éheztette, s bár tehetsége folyamatosan vitte előre, már csaknem hatvanéves volt, mikor először valódi társra talált, és szerelmes lett. Érzékenysége, ön- és társadalomkritikája viszont egy életen át kísérte: „Kikászálódtam a pocsolyából, de egészen tisztára sohasem tudtam kimosakodni. Szörnyű erőfeszítésem ellenére sem tudtam soha arra a magaslatra elérni, ahová lelkem vágyott. De mindig elkeseredetten, fogcsikorgatva törtem fölfelé: ezért nem maradtam lenn, ahonnan elindultam.” Így volt ő a külvilágnak erős, szuggesztív, tehetséges nő, aki nem szorul pártfogásra, ám a valóságban rendkívül érzékeny, önmagában bizonytalan, szeretetre vágyó lélek, akinek mindenért a saját erejéből kellett megküzdenie. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/68831/Cseledbol_lett_a_legnagyobb_tragika#sthash.H5GOqHP9.dpuf
2016-11-17 10:41:56
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ