Blaha Lujza kódolt sikerei
(kiadvány: Életem naplója)

BLAHA LUJZA KÓDOLT SIKEREI

A NEMZET CSALOGÁNYÁRÓL MÁR ÉLETÉBEN TERET NEVEZTEK EL
A két kiváló művésznő, Blaha Lujza és Jászai Mari ugyanabban az 1850-es esztendőben születtek, és szintén ugyanabban az évben, 1926-ban haltak meg. Karrierjük is szinte párhuzamosan alakult, igaz, más-más műfajban. És a Szépmíves Könyvek kiadó egyszerre adta ki nemrég a naplóikat. Elkerülhetetlen, hogy kicsit egymás mellé olvassuk őket, még akkor is, ha Jászai Mari mindössze egyszer említi Blaha Lujzát, Blaha Lujza pedig egyszer sem írja le Jászai Mari nevét.

A Reindl Ludovika néven született, majd egy ideig – nem túl sokáig – Kölesi Lujza néven élő Blaha Lujza tizenkét éves korában kezd naplót vezetni (bár néhol látszik, hogy utólagos rekonstruá­lás történik – igaz, nem is kéri számon senki ennek az ellenkezőjét), és hűségesen, lelkesen lobogva számol be karrierjének minden fontos állomásáról. Egészen zsenge korától kezdve a színpadon él, ami nem mindig könnyű, mert például ha belesül a szövegébe, nem kap vacsorát. Már tizenkét évesen körülrajongják és éjjelizenét adnak neki, szóval sorsa szinte meg van pecsételve, a nemzet csalogányának útja a legnagyobb sikerekig valósággal kódolva van.

Akadnak persze nehézségei is (például amikor vásárol egy jachtot és nagy viharba kerül vele a Balatonon), meg egy-két furcsa fordulat az életében (például amikor a harminchét éves Blaha János karmester megkéri a tizenhat éves lány kezét, vagy amikor már életében teret neveznek el róla: „Aztán fölkerestek megint az emberek, és nagy vala szívemnek a gyönyörűsége. Olyan ünnepséget rendeztek a születésem napjára, hogy álmodni se mertem volna soha. A sok gratuláció, a sok virág, levél, köszöntő és egyéb ajándék könnyekre fakasztott, amikor pedig egy szép őszi reggelen a Népszínház falán megpillantottam az utcajelző táblát, hogy »Blaha Lujza tér«, hát úgy megdobbant a szívem és úgy kalapált, hogy azt hittem, »no, most mindjárt kiugrik a helyéből!…”), de tehetsége és még a naplóbejegyzésekből is átsütő, szeretni való természete és jó kedélye révén csak úgy lubickol az életben.

18_konyv

Van persze egy nagy bánata is, tudniillik hogy drámai színésznő szeretne lenni, de mindig operettekben és népszínművekben kell játszania; ez folyamatosan visszatér a naplóbejegyzésekben, és mintegy önmagát is győzködi, hogy maga a népszínmű „inkább dráma, mint komédia. Olyanok ezek a parasztasszonyok, parasztleányok, mint mi; húsból és vérből valók, van szívük, van eszük, van igen sok bánatuk és igen kevés örömük.” (Ez a naiv rácsodálkozás arra, hogy a paraszt is ember, némiképp indokolttá teszi bizonyos írók, például Móricz Zsigmond ellenérzéseit a népszínművekkel kapcsolatban.) Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, komolyan készül a szerepeire: „…most itt élek a falun, és nézem, hogyan él a mi népünk. Egész nap künn járok: mezőn, kertben, pajtában, és minden menyecskét, minden parasztlegényt elfogok úton-útfélen, hogy elbeszélgessek velük. Mondják is mindenfelé, hogy: »ejnye, milyen egy fájin személy az ifiasszony!«. – Ők persze nem tudják, hogy én »tanulmányozom őket«; ellesem a beszédjüket, a modorukat, szokásaikat, mozdulataikat.

Láttam itt már lakodalmat, keresztelőt, búcsút, névnapi ünnepséget, és mind jól a fejembe véstem; majd ha szükség lesz rá, előszedem szépen az emlékezetemből, mint ahogy a kincseit előszedi az ember az almáriomból.” De aztán túlteszi magát a dolgon, és könnyű tréfával vigasztalódik: „Szabó József egyre ígéri, hogy fogok én még drámázni is, csak legyek türelemmel. Szó mi szó, már szörnyen nagy kedvem volna hozzá, bárha Bercsényi koma egyre azt mondogatja, hogy a dráma sehogy sem illik a pisze orrhoz. No, még megérem, hogy az én kis piszém útját állja annak, hogy drámai színésznő lehessek.”

Kiváló kortörténeti dokumentum a kötet, ízes, kedvesen pletykás, egyszóval olyan aranyos. Blaha Lujza megfigyelései okosak, eszmefuttatásaiban is van báj, kellem, meg persze felületesség és rácsodálkozás. Egészen meglepő, mennyire babonás, de még az is bejön neki. Kedves, jó kedélyű, néhol mégis meglepően bölcs. Szinte mindenben különbözik tehát a nagy gondolatoktól nem irtózó, folyton szenvedő, tragikus életű vagy az életet csak tragikusan felfogni képes, keserű Jászai Maritól. A különbség valami olyasmi lehet, mint a különbség a műfajok (a tragédia és az operett, a népszínmű) között, amelyekben viszont mindketten megkerülhetetlenül nagyot tudtak alkotni.

2016-11-17 10:42:32
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ