Péterfy-Novák Éva ötven évig nem írt egy sort sem. Aztán a harminc évvel korábban vele történt, fel nem dolgozott események utat törtek: először blogolni kezdett, majd megszületett az Egyasszony című könyv, amit nők ezrei olvastak már –valószínűleg te is, aki most ezt az interjút olvasod. Éva azt mondta, ne írjak sokat bevezetésnek, ráadásul legyek vicces, szóval csak annyit mondanék még, imádom ezt a mindig mosolygós, jókedvű nőt, és köszi innen is, hogy te is válaszoltál a kérdéseimre.

Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?

Igen, pontosan emlékszem. Amikor a kertszomszédunkban lakó fiú azt mondta, hogy menjek másnap is beszélgetni a kerítéshez. Tettem fel egy leheletnyi rúzst. Aztán anyámnak egy tubus Caola krémmel sikerült valahogy leszednie a számról.

Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

Lehet, hogy úgy tűnik. A környezetemben nem mondom, hogy nincs olyan, akinek mindennél fontosabb a külső, de nem ez a jellemző. Hiszen aki ilyen, az eleve nem barátkozna egy ötvenen jóval túl lévő, ráncosodó arcú, zsírral alaposan kitömött nővel, vagyis velem. Úgyhogy eleve szűrt a környezetem.

 Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?

Persze. A ráncos arcomra és arra, hogy látszik rajtam a korom, kaptam már nem túl kedves kommenteket. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy aki írja, az szed valami szert, és ő nem fog megöregedni? Az öregség mindenkit elér, ennek elkerülése lehetetlen. Aki megjegyzést tesz rá, azt is eléri. Már ha nem hal meg hamarabb.

Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?

Elálló fülem van, gyűlöltem, sokat szenvedtem miatta gyermekkoromban. Aztán felnőttkoromban megműttettem, szenvedtem vele két hetet, és rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen szerettem az elálló füleimet. Hiányoznak.

Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Azt gondolom, hogy ez egy átverés, nem kellenek igazán a teltek, mert a trend még mindig az extra vékony modell. Mondjuk, azt nem tudom, hogy ebben miért nem akarunk az ősi dolgokhoz (telt idomúak szépnek látása) visszatérni, amikor manapság sokan mindenben azt preferálják, ami régi, ami ősi, mert szerintük az automatikusan jó.

 Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

A fogyókúrában addig érdemes elmenni, amíg jól érzed magad benne. Ha szenvedsz és lelkileg összetör, akkor szerintem nem érdemes tovább csinálni, akkor többet kell sportolni, vagy életmódot kell váltani, de a fogyókúrát be kell fejezni. Persze, hogy volt már a környezetemben evészavaros személy.  Az a legnagyobb baj, hogy hiába figyelmezteted, általában letagadja, hogy az nem úgy van, rosszul látod, ő nem is megy ki hányni minden étkezés után, és (ilyen is volt), csupán a torkán maradt felesleget köpi ki… Én megfogadtam, hogy mivel segíteni nem tudok, nem fogok beleszólni, legfeljebb a legközelebbi hozzátartozóját figyelmeztetem.  A baj az, hogy csakis magát tudja meggyógyítani, ha erőlteted a segítséget, csak elzárkózik. 

Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Ön szerint hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

Nem tudom, hogy hol van az a határ. Ez mindenkinél más, nem tudnék erre sablont húzni. Mint mondtam, leginkább magán tud segíteni egy evészavaros ember. Amennyiben elismeri, hogy baj van és hajlandó szakemberhez fordulni. Hozzáteszem, hogy nagyon kevés az evészavart gyógyítani tudó szakember.

Mona Awad Antilányregény című könyve megvásárolható itt 

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén Fordította: Neset Adrienn Élni fontosabb, mint túlélni. ,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...

CRISTINA CAMPOS Történetek férjes nőkről Fordította: Mester Yvonne Mindannyiunknak vannak titkai Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...

Claudia Hochbrunn Itt mindenki idióta? - Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink Fordította: Csősz Róbert Mindenki idióta - csak én nem! Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....

Drága édesanyám - 15 megható történet arról, aki a legfontosabb Anya csak egy van Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...